A diófa eredetileg a Balkán-félszigeten és Ázsiában volt őshonos, de mára már a világ számos táján találkozhatunk vele. Itt, a Kárpát-medencében két fajuk terjedt el igazán: az ehető diót termő közönséges dió és az Észak-Amerikából származó fekete dió.

A diót már az ókori görögök is ismerték: kutyaharapás gyógyítására és féregűzőként használták. A rómaiak "juglans"-nak hívták, amelynek jelentése "Jupiter makkja". A középkorban elsősorban a magját fogyasztották, emellett reuma és idegpanaszok ellen teát is készítettek belőle.

Kiváló fehérjeforrás

Száz gramm dióbél 8,6 gramm fehérjét tartalmaz. Érdekes, hogy a fehérje és az olaj mennyisége között negatív összefüggés tapasztalható. A kiemelkedően nagy olajtartalmú diófajtákban viszonylag kevesebb a fehérje. Bár a nagy fehérjetartalmú fajták értékesebbek, a magasabb olajtartalmúakat érezzük ízletesebbnek.

Rengeteg antioxidáns

A diófélék közül a dió tartalmazza a legtöbb polifenolt, azt az antioxidánst , amely védi a szervezetünket a szövetkárosító molekuláktól. Már napi hét szem dió elrágcsálása is segít távol tartani a betegségeket, és csökkenteni a koleszterinszintet.

Fontos ásványi anyagok és vitaminok

A dióban sok a magnézium és a kálium, megtalálható benne a csontképző fluor, valamint a mangán és a réz, amely a vérképzésben segít. A szelén a szívizomgyengeség ellen kiváló, nem beszélve immunerősítő szerepéről. Nem véletlen, hogy lábadozó betegeknek kiváló a dióval gazdagított étrend.

A dió A- és E-vitaminban gazdag, de többféle B-vitamin is van benne. Így például a tiamin, amely ideg- és izomvédő, serkenti a növekedést. A dió ízét, élvezeti értékét növeli 4-6 százalék körüli cukortartalma. A diófa levele frissen jelentős mennyiségű C-vitamint rejt, a gyógyászatban is használják. Készíthető belőle tea, amely javasolt egyebek mellett bőrproblémákra is (akne, sömör).

Étvágycsökkentő

A dió tömegének 65 százaléka zsír, ennek megfelelően magas a kalóriatartalma, egyes kutatások mégis azt mutatják, ez a finomság így sem növeli az elhízás veszélyét. A legújabb kutatások szerint a ugyanis a diófélék segítenek megfékezni az étvágyat szerotoninszint-növelő hatásuk révén. Az sem mellékes, hogy a dió főként telítetlen zsírsavakat tartalmaz, nem pedig érelzáró telített zsírokat.

A szívünknek is jót tesz

A diófélékről általánosan elfogadott nézet, hogy segítenek a szívproblémák megelőzésében. A dió ugyanis csökkenti az LDL-koleszterin szintjét, amelynek szerepe lehet az érelmeszesedés, a szívinfarktus és az agyvérzés kialakulásában. Eközben erősíti a véredények működését, mérsékelve a plakképződés rizikóját az artériákban.

Hatékonyabb agymunka

Egyes humán tanulmányok rendkívül ígéretes eredményeket hoztak a dió agyra gyakorolt hatását illetően. Egy nyolc héten át tartó, 64 fiatal, egészséges felnőtt részvételével zajlott kutatás például kimutatta, hogy a diófogyasztás növelte az alanyok kognitív képességeit. Egy másik kutatásban Alzheimer-kórban szenvedő egerekkel kísérleteztek. A rágcsálók 10 hónapig naponta kaptak a gyümölcsből, és végül szignifikáns javulást mutattak a memória és a tanulás terén. Ezek az effektusok minden bizonnyal szintén a magas antioxidáns-tartalomnak köszönhetőek, továbbá szerepet játszhatnak az omega-3 zsírsavak is.

Mire jó a diófalevél?

A diafalevél jellegzetes összetevői a cserzőanyagok, a fenolos savak és a juglonszármazékok. Érdekesség, hogy az utóbbiak felelősek azért, hogy – ha nem szedik össze a lehullott leveleket – a diófák alatt kipusztul az aljnövényzet. Ezek az anyagok ugyanis mérgező hatással vannak a lágyszárú növényekre. A másik jellegzetes összetevőt, a levélben található cserzőanyagokat a népi gyógyászatban is előszeretettel használják. A cserzőanyagoknak nemcsak kórokozó- és féregellenes hatásuk van, de helyi gyulladáscsökkentőként is funkcionálnak, éppen ezért a diófalevél teáját előszeretettel alkalmazzák bélférgesség, bőrgyulladások, szájüregi gyulladások és -fertőzések esetén.

A diófalevél teája nemcsak belsőleg hatásos, a bőr- és nyálkahártya-fertőzések, bőrgyulladások esetén borogatást is lehet belőle készíteni, fürdőként pedig főleg a gyulladásos megbetegedések enyhítésére javasolják.

Diófalevéllel a cukorbetegség ellen?

Iránban a diófalevél a cukorbetegség egyik tradicionális ellenszere, és idehaza is gyakran használták a népi gyógyászatban a neki tulajdonított cukorbetegség-ellenes hatása miatt. És bár számos in vitro kísérlet bebizonyította, hogy a diófalevél kivonata valóban rendelkezhet vércukorszint-csökkentő hatással, ezek az eredmények még nem igazolják, hogy hosszú távon is biztonságosan alkalmazható lenne.

Csak a zöld levet használjuk!

Teánk akkor lesz a leghatékonyabb, ha a július-augusztus környéki megvastagodott, sötétzöld levelekből készítjük. A rozsdafoltos vagy sárgás levelek már nem használhatóak. Szárítani árnyékos helyen érdemes, szárítás után pedig össze kell morzsolni, és páramentesen tárolni. Leforrázva fogyasztandó, kúraszerűen.

A sokoldalú dióolaj

A dióolaj örök sláger a konyhában. Diós zamata az ételek széles skálájával kombinálható, a salátáktól a sült húson át a zöldségekig. Nemigen létezik olyan eledel, amit ne dobna fel egy kis dióolaj. A hidegen sajtolt dióolaj kiváló eleme az egészséges étrendnek. A benne lévő magnézium és omega-3 zsírsavak számos ok miatt jótékonyan szolgálják a szervezetünket. Már egy evőkanálnyi is elegendő belőle, hogy biztosítsa a napi esszenciális zsírsavszükségletünket.

Források: hazipatika.com, podor.hu

Képek forrása: pixabay