A 15–20 méter magasra is megnövő, meleg- és vízigényes mirtuszfélének a levelei lándzsásak, örökzöldek. Halványlilás-rózsaszínű virágai a hajtások csúcsain nyílnak. A fűszert a pirosló virágbimbókból készítik: a zsenge bimbókat pálmalevélbe csomagolva szárítják, amíg barnára nem sötétednek. A fiatal bimbók a legillatosabbak. Alakjuk szögre emlékeztet, innen kapta a nevét a fűszer. A világ egyik legrégebbi és legnépszerűbb fűszere elengedhetetlen eleme a kompótoknak, kihagyhatatlan a forralt borból és egy jó almás pite se készülhet nélküle.

Története

A Fűszer-szigeteken őshonos szegfűszeg története a régmúltba nyúlik vissza. Mivel az elsők között került kereskedelmi forgalomba, nem csoda, hogy – arab közvetítéssel – az ókori rómaiak konyhájában is megtalálható volt ez az aromás, illatos fűszer.

A rómaiakkal nagyjából egyidőben, a Han-dinasztia idején már a kínaiak számára sem volt újdonság a szegfűszeg. A császár elé járuló, vele szót váltani készülő alattvalók számára előírás volt a szegfűszeg rágcsálása, hogy friss és üde lehelettel jelenhessenek meg az uralkodó színe előtt. A frissítő jelleg mellett a szegfűszeg Kínában aratott fényes karrierjéhez az afrodiziákum mivolta is hozzájárult.

Hosszas keresgélés után 1522-ben Magellán egyik megmaradt hajója, a Victoria tért vissza jelentősebb mennyiségű szegfűszeggel és szerecsendióval. Az aranynál is értékesebb fűszert azonban mások is szívesen a hajóikra rakodták volna. Végül 1605-ben a hollandoknak sikerült felfedezni a kincshez vezető tengeri utat, aminek eredményeképp rátették kezüket e fűszer kereskedelemére. A hollandok úgy próbálták monopol helyzetüket fenntartani és az árakat az egekbe tornázni, hogy a tartományukon kívül eső, szegfűszegfában gazdag területeket felégették.

Ám az őslakosok fellázadtak, mert törzsi hagyományaiknak megfelelően a születendő gyerekeiknek egy-egy szegfűszegfát ajánlottak, és semmi jót nem jelentett, ha a fa leégett. A fák felégetéséből kifolyólag a Fűszer-szigeteken a járványok is erőre kaptak. Egyes elbeszélések szerint, miután a hollandok kipusztították a sziget összes szegfűszegfáját, a Ternate szigetén élő emberek megbetegedtek, és sokan meg is haltak a különböző járványokban.

A holland monopóliumot nemcsak a bennszülöttek ellenállása őrölte fel, hanem az is, hogy – a halállal lakolás kockázatát is vállaló – francia csempészek jóvoltából a szegfűszeg termesztését más szigeteken is megkezdték. A 18. századra már igen sok helyen termesztettek szegfűszeget: többek közt Kelet-Indiában, Zanzibáron, Madagaszkáron, Brazíliában, Mauritiuson és Tanzániában. A nagy kínálatnak köszönhetően a fűszer ára olyan szintre csökkent, hogy a szegfűszeg szinte minden társadalmi osztály számára elérhetővé vált.

Gyógyhatásai

A szegfűszeg gyógyászati felhasználása szintén nem újkeletű és rendkívül széleskörű. A szárított rügy nagyjából 20 százalékát kitevő eugenol olaj baktérium-, gomba- és vírusölő tulajdonságainak köszönhetően a szegfűszeget tömérdek nyavalyára alkalmazták az évszázadok során, és használják mind a mai napig. Fertőtlenítenek, fájdalmat csillapítanak, emésztést serkentenek vele, ezen kívül többféle köptetőnek és görcsoldó krémnek is az alapanyaga. Az alkoholról és a dohányzásról való leszokásban is segíthet.

Antibakteriális és fájdalomcsillapító hatása miatt gyakran alkalmazzák fogfájás, száj- vagy torokgyulladás esetén is. A hatása általában nem tart sokáig, de arra pont elég, hogy otthonról elérjünk az orvoshoz. A fűszer nemcsak elősegíti az emésztést, hanem a hasmenést és a hányingert is meg lehet vele akadályozni. A különböző megbetegedések mellett a járványok megfékezésében is nagy szerepe volt.

A szegfűszegolaj sokat segít ízületi fájdalmak esetén, különös tekintettel a köszvényre, illetve a fibromyalgiára. A tiszta szegfűszegolaj nagyon tömény, ezért használat előtt minden esetben vivőolajjal kell hígítani, például barackmag- vagy édesmandula-olajjal. Hígítva az ajakherpesz kezelésére is használhatjuk, különösen a fájdalom enyhítésére.

Egyéb felhasználási területei

A szegfűszeget leggyakrabban egészben, de néha őrölt formában is használjuk.

Kesernyés, kissé égető, erősen aromás ízét a sok illóolaj adja: ezt a likőriparban és kozmetikai szerek gyártásához is felhasználják. A jó minőségű szegfűszeg szétnyomva olajat enged, vízbe téve fejjel lefelé süllyed. Nemcsak a szárított bimbót használják fel, hanem a virágot is – Indonéziában például cigaretta illatosítására is. A bimbójából, szárából, leveléből és magjából sajtolt illatos olajat a gyógyászatban alkalmazzák. A szegfűszegolajban sok az eugenol, ami a vanillin egyik fő aromaanyaga. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Caryophylli floris aetheroleum néven hivatalos drog.

A sütemények, édességek, kompótok és gyümölcsös ételek mellett a szegfűszeg nagyon jól illik a szárnyasokhoz. Pikáns mártások, paradicsomos és boros ételek, páclevek és főleg sütemények ízesítésére is kiváló. Savanyúságokba is tehető, finom, különleges ízárnyalatot ad nekik. A zöldségekhez is jól illik. A sütőtöknek kifejezetten jól áll a szegfűszeg, sőt igen sok fűszerkeveréknek is az alapanyaga, például a currynek és a kínai ötfűszer-keveréknek.

Fahéjjal kombinálva többféle – főleg gyümölcsös, illetve alkoholos – italt ízesítenek vele. A forralt bor egyik alapfűszere, de különböző likőröknek és teakeverékeknek is az alapeleme.

Források: hazipatika.com, mindmegette.hu, wikipedia

Képek forrása: pixabay