Története

A fekete ribiszkét (Ribes nigrum) a ribiszkefélék (Grossulariaceae) családba sorolják, amelynek mintegy 200 mérsékelt égövi, illetve trópusi hegyvidéki faja ismert. A Magyarországon előforduló nyolc ribiszkefaj egyike a fekete ribiszke. Az első töveket valószínűleg a Földközi-tenger vidékéről hozhatták a XIV. században Európa északibb területeinek kolostorkertjeibe. Alig egy évszázaddal a piros változat után, a XVI. században kezdték termeszteni Európában. Már abban az évszázadban ajánlotta a levét Tabernaemontanus német patikus és botanikus szájüregi gyulladásokra, ínygyulladásra, sőt a mozgó fogak stabilizálására is, ám használták hólyagbántalmak és májbetegségek ellenszereként is, szirupját pedig köhögés enyhítésére.

A fekete ribizli gyógyhatását már a középkori európai szerzetesek is feljegyezték, majd – az ő gyógynövényleírásaikat használva – az 1970-es években fedezték fel ismét, és ma már számtalan tudományos publikáció is foglalkozik vele.  A levélen és a termésen kívül egyre inkább ráirányul a figyelem a magjából préselt zsíros olaj terápiás értékeire.

A fekete ribiszke C-vitamin-tartalma meghaladja a csipkebogyóét. Különlegessé teszi az is, hogy az egyetlen olyan növény, amelyben nem bomlik fel a C-vitamin magas hőre. Ez azzal magyarázható, hogy a benne lévő PP-vitamin (nikotinsavamid) megvédi a C-vitamint az elbomlástól. Az érett bogyók dúskálnak az egyben antioxidáns hatású, szabadgyökfogó, tumorellenes színanyagokban. Különösen sok antocián, flavonoid, polifenol van benne.

A fekete ribizli leve

Szív- és érrendszeri megbetegedésekre, vérnyomás szabályozására, lázas betegség utáni felépülésre, megfázásra, köhögésre, rekedtségre bármikor bevethető. Vizelethajtó hatása mellett vese- és hólyagbántalmak, vesehomok, reuma, köszvény, bőrbetegségek, krónikus hasmenés ellenszereként is hatékony segítséget nyújthat. Sok található benne az A-vitamin provitaminjából, a karotinból, B1-, B2-, E-vitaminból és természetesen C-vitaminból. A krónikus fájdalmakat kúraszerűen alkalmazva csökkenti.

Jelentős a kalcium- és a vastartalma, fogyasztása ezért segít a vörösvértestképzésben, emelheti a hemoglobin mennyiségét. Gyermekeknek és nőknek vashiányos vérszegénység esetén ugyancsak hasznos a fogyasztása. Tanulmányok foglalkoznak méregtelenítő és vízhajtó hatásával is. Rendszeres fogyasztása mellett a vér kórosan magas koleszterin- és vérzsírszintjének csökkenését is tapasztalták. Rendbe teszi a bélflórát. Felfedezték Parkinson-kór-ellenes és az időskori demenciát megelőző hatását is. Humán kísérletek mutatták ki a látás sötéthez való alkalmazkodásának fokozódását a terméskivonat fogyasztását követően. A kivonat a herpeszfertőzés korai szakaszában csökkenti a vírusok szaporodását.

Levele

A népi gyógyászatban is főként a gyümölcs levét használják, de készítenek belőle szörpöt, gyümölcslevet, a szárított gyümölcsből pedig teát is. A levél eddig ismert aktív hatóanyagai a flavonoidok, amelyek virágzáskor és termésképződés idején fordulnak elő a legnagyobb mennyiségben.

Levelének kedvező hatású hatóanyagai a különböző flavonoidok, proantocianidinek, illóolajok, cseranyagok és a rutin. Így a levélből készült tea a megfázásos tünetek enyhítése mellett vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentő és izzasztó hatású. Jól csillapítja az ízületi és a reumás panaszokat. Hólyag-, vese-, illetve prosztatabetegségekre is ajánlják. Friss levelei szétdörzsölve enyhítik a rovarcsípések okozta kellemetlenségeket.

A ribiszke magja

A mag zsírosolajában található telítetlen zsírosolajok közül a linolénsav a legjelentősebb. A magkivonat gyulladásgátló hatását kísérletek bizonyítják. Belsőleg történő alkalmazása esetén az ízületi fájdalom és a merevség, valamint a vérnyomás is csökkenhet.

A fekete ribizli egyetlen darabkája sem mérgező. A napozást kedvelők karotintartalma miatt bőven fogyasszanak belőle, mert segíti a bőrvédő melanin képződését. Az emésztés szempontjából fontos pektintartalma az almáéval vetekszik.

Megdöbbentő, hogy milyen széles a benne található ásványi anyagok skálája: jelentős mennyiségben található benne kobalt, rubidium, szelén, mangán, bróm, réz, cink, kálium, magnézium, foszfor, vas, nikkel, kalcium és kén is.

Forrás: egeszsegter.hu, kertlap.hu

Képek forrása: pixabay