1. Kezdjünk mindjárt egy fogós kérdéssel: vajon mi lehet az a szimbólum, amely egyaránt köthető ógermán mítoszhoz, avarkori sírokhoz és Anonymus idejében kelt feljegyzésekhez? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: a tojás! Egy ógermán mítosz szerint Ostara, a germán Istennő (akinek nem mellesleg nyúl feje volt a legenda szerint) egy madarat nyúllá változtatott, ami azonban továbbra is tojásokat tojt – többen vélik úgy, hogy a húsvéti nyúl eredete ettől a mitológiai alaktól ered, erre azonban nincsenek komoly bizonyítékok. Az avar kori sírok azért kapnak szerepet itt, mert már ilyen temetkezési helyekben is találtak színes, mintás tojásokat, sőt, már az egyiptomiak és görögök is színekbe öltöztették azokat – az első papírra vetett adatok a dekoratív alkalmatosságokkal kapcsolatban az 1200-as években fogantak meg.

                                                

                                          Ostara középkori ábrázolása Forrás: internet

2. A locsolkodás rendkívül ősi hagyomány – a szokásról Magyarországon már az 1600-as években beszámoltak. Azonban a hagyomány motívumai jóval régebbre gyökeredznek: egyházi magyarázata szerint utalhat a keresztelésre, illetve arra a történetre, amelyben a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le azokat az asszonyokat, akik hirdették: „Krisztus feltámadt!”

3. Siba – ennek a szónak a hallatán valószínűleg nem rajzolódott ki őszintén derűs mosoly a lányok arcára húsvétkor. Ez ugyanis egy fűzfavesszőből font ostor volt, amivel megvesszőzték a lányokat, hogy azokat messzire elkerüljék a különféle nyavalyák. A mára aligha fennmaradt szokást elsősorban a Dunántúlon gyakorolták a legények. 

Borítókép: illusztráció; Forrás: internet

                    

A siba nevű korbács Forrás: MEK.NIIF