A 19. század első évtizedeinek építészeti és tervezői tevékenysége jórészt az építőcéh keretei között zajlott Sopronban. Az építőcéh tagjai mellett nagy jelentőséget kaptak a városban az Esterházy család udvari építészei és a hercegi építészhivatalnokok is. Az utóbbiak közül kiemelkedő a barokk építészetből a klasszicizmusba való átmenet fontos egyénisége, Ringer József (1753 ?-1833), aki az evangélikus templom megépítésével a klasszicizáló barokk építészet közép-európai jelentőségű alkotását hozta létre. Neumayer Lőrinc soproni építőmesterrel együtt tervezte a templomot, amely Magyarország harmadik legnagyobb evangélikus temploma, nagyvonalú téralkotása a klasszicizmus jellegzetes térformálása felé mutat.

Ringer József építőmester 1753 körül született Kismartonban. Az 1781-es megyei összeírás szerint apja kőműves, a csehországi Kriegernben született és 1756-ban telepedett le Kismartonban a híres Kálvária mellett. Ő építette a kismartoni hegyi templomot négy hatalmas pilléren nyugvó kupolaterével (1770), a sérci vadaskert kis kastélyának (1774) tervrajzát is nevével jelölte. Valószínőleg szintén még ő, és nem fia, kivitelezte Herici tervei szerint a kismartoni lovardát. 1802-ben halt meg és feltehetően a hercegi várost nem hagyta el. 

József 1772-ben beiratkozott a bécsi művészeti akadémiára, ám nem maradt ott sokáig, mert a szentmargitai céhiratok szerint már 1773-ban apja inasnak szegődteti maga mellé. 1779-ben a soproni tanács a kőművesek heves tiltakozása ellenére megengedi számára a letelepedést, sőt, nemsokára városi kőműves lesz. 1781 október 14-én pedig polgárjogot szerzett.

1781-ben a városháza közgyűlési termét (Gemein Saal) építette át, majd Neumayerral az evangélikus templom építését bízzák rá 1782/83-ban. A torony később 1861-1864-ben a neves bécsi építész Ludwig Förster tervei szerint épül. 1783-ban a Várkerületen egy kis házat vásárolt, amit a saját ízlésének megfelelően épített újra. Ezt a házat olyan mértékben átdolgozták, hogy már a múlt század közepén sem emlékeztetett benne semmi Ringerre. 1785- ben meghalt felesége, Szabina; a következő évben elvette Paintner neves író, rátóti prépost nővérét, Katalint. 

1789-ben Pejachevich Károly gróf a vár árkában nagyszabású kaszinót építtetett, amelynek kivitelezése a város ellenőrző közegei szerint eltért az eredeti tervezettől. A tanácsjegyzőkönyvbe bekerült, hogy a gróf alaposan összeszólalkozott velük. Az építőmester Ringer volt, hívatták, hogy lelkére kössék, tartsa magát az eredeti tervhez. Hogy Ringer a saját tervét kivitelezte-e, nem tudni, az viszont biztos, hogy az épület 1834-ben leégett és részben összedőlt. Utána hamarosan helyreállították, s ezúttal az eredeti állapotot mégis szem előtt tartotta a tervező Lössl Ferenc. Az épület 1853-tól 1890-ig kaszárnya volt és akkor Wälder József tökéletesen átépítette a homlokzatát; ma a belvárosi elemi iskola a Petőfi-téren.

1789-ben Ringer a város megbízásából az ágfalvi templomot lebontja és a következő két évben vezetője lett az új építkezésnek. Kis barokk kápolnát bővítettek ki, a homlokzata későbarokk jellegű, a torony alsó emeletéhez két csiga támaszkodik, a toronyszobát copfos jón félpillérek fogják körbe, a sisak barokk hagymakupola.
1793-ban a két Ringer közül az egyik vezeti a kismartoni lovarda építését.
1796-ban az új városi kórház építésével bízzák meg  a soproni építőmestert. Ez az épület mai Deák téri iskola mögötti területen állt.

1799-ben Széchényi Ferenc Ringerrel építteti meg nagycenki kastélyát, a következő két évben a horpácsi kastélyt. A fertőbozi Gloriette Kilátót is vélhetően Ringer építette, mivel a fertőbozi pavilont abban az időben állították, mikor a mestert a gróf foglalkoztatta Cenken. Ezekben az években Ringer Esterházy Miklós hercegnek is építésze volt Sopronban és a környékbeli falvakban. 1802-ben a kelénpataki templom tervét rajzolta meg, a kivitelezés azonban másra maradt, mert apja halálának következtében Ringer elhagyta Sopront. 1803-ban lemondott építőmesteri állásáról, várkerületi házát is eladta, utódjaként barátját, Handler Jakabot ajánlja. Kismartonba költözött, háza a városháza tőszomszédságában volt, egy hosszú épület szerény táblás dísszel.

A Széchényiek továbbra is vele dolgoztattak, Széchényi Ferenc 1819-ben megbízta a temetőkápolna toldalékaként, a grófi család sírboltja és belevaló oltár megtervezésével. Ez már teljesen klasszicizáló, dór templom mintájára készült épület. 1822-ben meghalt második felesége, ezután Ringer nyugdíjas építészként éldegélt Kismartonban 1833. július 14-én bekövetkezett haláláig. Sírköve a kismartoni plébániatemplom udvarában található, feliratában Ringer az Esterházy herceg udvari építészének nevezte magát.

 

Forrás: Csatkai Endre (1942): Három klasszicista építész. (Neumayer Lőrinc, Ringer József, Handler Jakab). Soproni Szemle, VI. évf. 2. szám

Winkler Gábor (1968): Sopron építészete a 19. században / Építészek a 19. századi Sopronban. Soproni Szemle, XXII. évf. 4. szám

szivk.hu

Borítókép: Sopron 1913. (fotó: akpool.de/ansichtskarten)