A pünkösd az úgynevezett mozgó ünnepek közé tartozik, mivel minden évben más napra esik. Számítása a húsvéthoz köthető, amelynek dátuma szintén évente változik. A pünkösd a húsvétot követő 50. nap, vagyis pünkösdvasárnap a húsvét utáni 7. vasárnap. Lehetséges időpontjai május 10. és június 13. közé esnek.

Az ünnepet már az Ószövetség idején is tartották, ám akkor még zarándokünnepként: ilyenkor Jahve színe elé kellett járulniuk Izrael fiainak. A történelem során folyamatosan változott a jeles nap neve: aratási ünnep, majd az első termés ünnepe lett, ugyanis ezeken a napokon hálát adtak a búzatermésért, illetve önkéntes adományokat ajánlottak fel. Jézus idejében már a Törvény kihirdetését – ami az Egyiptomból való kivonulás utáni 50. napra esett - ünnepelték ekkor, az Újszövetségtől pedig a Szentlélek eljövetelét. A pünkösd elnevezés a görög pentekoszté, azaz “ötvenedik” szóból ered. Az ókorban egyébként a pünkösd olykor a húsvét utáni 50 napos időszak egészét is jelentette, például Szent Ambrus milánói püspök szerint ez az időszak egyetlen hosszú vasárnap, amit ugyanúgy kell megünnepelni, mint a húsvétot.

Pünkösd a Bibliában

A Biblia szerint Jézus mennybemenetelét követően szétszéledt követői ismét egybegyűltek Jeruzsálemben, és az áruló Júdás helyére megválasztották Mátyás apostolt a tizenkettő közé. Hatalmas szélzúgás támadt, majd lángok kíséretében a Szentlélek leereszkedett a tanítványokra, akik különféle nyelveken kezdtek beszélni. Így az összesereglett és a világ minden tájáról érkező zarándokok a saját nyelvükön hallották megszólalni az apostolokat. Péter elmagyarázta, hogy ez nem más, mint a próféciák beteljesedése.  A kérdésre, hogy mit tegyenek most, azt felelte: keresztelkedjetek meg! Buzdítására nagyjából háromezer lélek tért meg aznap, ezért tartják pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is.

A Bibliában így olvashatunk pünkösd eredetéről a Lukács apostol által lejegyzett Apostolok cselekedeteiben:

”Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel 2,1-4.)

Az egyház Kr.u. 305-ben rendelte el hivatalosan a Szentlélek eljövetelének megünneplését pünkösd napján. Régebben pünkösdvasárnap mellett pünkösdhétfő is külön ünnepnap volt. Bár a második vatikáni zsinat liturgiareformja óta már nem az, sok országban – köztük Magyarországon is – pünkösdhétfő munkaszüneti nap. 2018 óta a katolikus egyház pünkösdhétfőn a Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepét üli meg.

1956-ig vigíliát, azaz éjjeli misét is celebráltak pünkösd tiszteletére, 1969-ig pedig oktávája is volt, azaz egy egész héten át tartott, és a húsvéti időszak a pünkösdöt követő szombaton ért véget. Az ünnep miatt májust a pünkösd havának is szokás nevezni, még akkor is, ha a húsvét utáni 50. nap sokszor már júniusra esik.

A pünkösd jelképei

Mivel a Szentlelket hagyományosan galamb képében ábrázolja a keresztény ikonográfia, ezért a galamb a pünkösd legfontosabb jelképe. Az olajfaágat tartó galamb mint a Szentlélek szimbóluma már a legkorábbi ismert ókeresztény ábrázolásokon is feltűnik a római katakombákban.

A galamb mellett ugyancsak a pünkösdi szimbólumok közé tartozik a lángnyelv, a tűz és a szélzúgás is. A középkorban azzal emlékeztek meg a Szentlélek eljöveteléről, hogy pünkösdkor a lángnyelvekre utaló szalmacsóvákat dobáltak le a templomok tetejéről. Gyakran kürtöket, harsonákat is megszólaltattak, ami pedig a szélzúgásra emlékeztetett.

A pünkösd liturgikus színe a keresztény hagyományban a piros, ami a Szentlélek színe: ilyenkor a pap piros miseruhát és stólát ölt.

A piros szín megjelenik a pünkösddel kapcsolatos néphagyományban is. Innen kapta a nevét az ekkortájt virágzó pünkösdi rózsa (bazsarózsa), és innen ered a magyar “piros pünkösd” elnevezés is.

Pünkösdi hagyományok

Pünkösdhöz – kiemelt ünnep lévén – számos népszokás kapcsolódott a régi időkben. Azt tartotta a néphit, hogy ha pünkösdkor szép az idő, akkor gazdag bortermés várható. Ugyanakkor a pünkösdi eső rossz előjelnek számított, egy mondás szerint a “pünkösdi eső ritkán hoz jót”. Abban is hittek, hogy a pünkösdi harmatnak gyógyító, varázsereje van. Ezért egyes helyeken pünkösdkor harmatot szedtek, amit szembaj és szeplő ellen használtak orvosságként. A Pest megyei Turán a falon függő szentkép elé pünkösdkor virágokat tettek, például vadbodzát. Ha valaki beteg volt a házban, ebből főztek neki teát.

A pünkösdi királyválasztás hagyománya a középkorban már biztosan élt, s ma is ismert a közmondás, “rövid, mint a pünkösdi királyság”. A pünkösdi játékok győztesét és lovát virágokkal, szomorúfűzágakkal borították. A lóversennyel vagy más ügyességi próbákkal választott pünkösdi király hatalma egy évig tartott: ebben az időszakban minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos volt, és minden kocsmában ingyen fogyaszthatott, a közösség kontójára. Ráadásul, ha valamilyen törvényi vétséget ejtett, nem érhette testi fenyítés.

Sok helyen pünkösdi királynét választottak a fiatal lányok közül, majd a pünkösdi király és a királyné díszes menet élén járta be a falut, minden házban ajándékokat kaptak. A szokásnak több változata is ismert, az egyik legelterjedtebb motívum, hogy a fátyollal borított királyné a kosárban rózsaszirmokat vitt, amivel meghintette az ajándékozókat. A szokást Északkelet-Magyarországon és az Alföldön pünkösdölésnek hívták, míg a Dunántúlon a pünkösdi királynéjárás elnevezés volt használatos. Utóbbi míg az 1960-as években is élő szokás volt.

A régi időkben sok helyen pünkösdkor zöld ágakat – nyírfaágat, gyümölcsfaágat, a leggyakrabban bodzát – tűztek a házakra, kerítésekre és istállókra a rossz szellemek, boszorkányok elűzése érdekében.

A zöldágazás egyik változataként a májusfa (más néven májfa vagy jádzófa) is sok helyen fontos szerepet játszott pünkösdkor. A Zempléni-hegyvidék falvaiban ilyenkor állították fel a májusfát, a Pest megyei Galgamácsán például pünkösd szombatján mentek a legények a fáért az erdőbe. Más vidékeken, ahol május elejéhez kötődött a felállítása, ilyenkor döntötték ki a májusfát.

Hagyományos pünkösdi ételek

Jellegzetes pünkösdi desszert a pünkösdi torta és az ünnepi galuska (édes, gyümölcsökkel). Elterjedt volt a bodzavirág fogyasztása italként (bodzaszörp, bodzavirágos bor). Főételként – tájegységtől és vagyoni helyzettől függően – a rántott szárnyasok, birkapörkölt, báránypaprikás, libasült is gyakori volt.

Csíksomlyói búcsú

A régi időkben pünkösdkor számos búcsút tartottak. A leghíresebb ezek közül ma a csíksomlyói búcsú, ami az elmúlt évtizedekben a Kárpát-medence legnagyobb zarándokeseményévé lépett elő. A csíksomlyói búcsú a katolikus székelyeknek egészen a középkorig visszavezethető fogadalmi zarándoklata. Mára erőteljes összmagyar és ökumenikus színezetet kapott.

Forrás: punkosd.info, life.hu, punkosdinfo.hu

Képek: pixabay