Felsőbüki Nagy Pál országgyűlési beszédei, bátor felszólalásai országszerte nagy feltűnést keltettek, s ezekkel különösen az ifjúság köreiben nagy népszerűségre tett szert. Lenyűgöző, nagyszerű szónok volt, akiről Széchenyi megírta, hogy „Számosb évek ezelőtt, mikor mi [...] még felette kicsinyek valánk, felszólalt egy Nagy férfiú [...] és azért vegyük le süveginket, adjuk meg mi Istené, de adjuk meg azt is, mi e' Nagy hazafié [...], hiszen nemzetiségünk megmentésében ő az első bajnok." Érdemei a kor egyik legnagyobb költőjét, Berzsenyit is megihlették, olyannyira, hogy ódát írt hozzá: „A derék nem fél az idők mohától, / A koporsóból kitör és eget kér; / S érdemét a jók, nemesek s jövendő / Századok áldják.”

A család őse Barcsay Benedek erdélyi származású nemes, akit Habsburg-hűsége és katolikus vallása miatt az erdélyi rendek és saját családjának tagjai szülőföldje elhagyására kényszerítettek. 1605-ben a Sopron vármegyei Csornán, a premontrei apátságban lelt menedékre 1605-ben, s a nyugodtabb élet reményében családnevét Barcsayról Nagyra módosította. Hűsége jutalmául II. Mátyás a kihalt Vízlóbüki család birtokát és kúriáját adományozta neki. Nagy Benedek későbbi leszármazottai fontos szerepet töltöttek be Sopron és Vas vármegye életében.

A család Bükön, Röjtökön és Fertőszentmiklóson volt birtokos, de már 1757-ben Sopronban is van házrésze, amelyet évtizedekig tulajdonának mondhatott.

Felsőbüki Nagy Pál 1777. október 7-én született Fertőszentmiklóson Nagy Sándor és Somogyi Erzsébet gyermekeként. Édesapja Sopron vármegye főjegyzője, majd 1779 és 1799 között alispánja, valamint országgyűlési követ volt. Gyermekkoráról, ifjúságáról kevés forrás maradt fent. Tanulmányait a szülői háznál kezdte, később a soproni gimnáziumban („középtanodában”), majd a Pozsonyi Jogakadémián tanult. A Pozsonyi Jogakadémiát követően a Pesti Egyetemen folytatott jogi tanulmányokat.

Egyetemi tanulmányai befejezését követően nagybátyja, Nagy József királyi személynök mellett volt hites jegyző. Ügyvédi oklevelet is szerzett. Az 1797. és 1805. évi nemesi felkelésekben (inszurrekciókban) kapitányi, majd később őrnagyi rangban szolgált.
1805-ben a megyei közéletben, elsősorban a megyei gyűléseken vállalt aktív szerepet. Csakhamar kitűnt kivételes szónoki tehetségével és bátorságával. Először 1805-ben jelölték országgyűlési követnek. Megválasztására két évvel később, 1807-ben, egyhangúlag került sor. A fiatal, 30 éves Felsőbüki Nagy Pál a Budán tartott országgyűlésen nemes tűzzel emelt szót a jobbágyokra nehezedő terhek enyhítése és helyzetük radikális javítása mellett. Merészen ostorozta a lefelé dölyfös, felfelé szolgai, önző oligarchiát, az úrbéri visszaéléseket, a fosztogató adórendszert, a tisztviselők zsarnokságát és a megyei nepotizmust. Ezen országgyűlésen írta „Idea” című emlékiratát, mely a királyi propozíciók tárgyában a királyhoz intézendő felirat alakját ölti. Ebben az emlékiratában nézete szerint három komoly veszély fenyegeti a magyarságot. Az első problémát az idegenek nemesítése okozza, a másodikat a betelepítés, míg a harmadik komoly gond a külföldi mesterlegények konkurenciája. A beadványban foglalkozik a vallási türelmetlenség, intolerancia kérdésével is. A magyar nyelv érdekében tett felszólalásait rokonszenvvel fogadták, de a jobbágyság javítása céljából elmondott beszédei miatt képviselőtársai részéről sorra támadások érték. Az országgyűlés befejezése után visszatért Sopron megyébe, ahol folytatta népszószólói szerepét - a vármegyei közgyűléseken adott hangot nagy figyelemmel kísért nézeteinek.

Hogy mennyire köztiszteletű és népszerű volt ekkor, tanúsítja Berzsenyi Dánielnek feljebb már említett lelkes ódája, emellett Kazinczy Ferenctől (1811. február 5.) Széphalomról üdvözlő és hódoló hangú levelet és minden oldalról magasztaló magyar és latin költeményeket kapott, tisztelői pedig megfestették arcképét. A nagy sikerek mellett azonban dorgálásban is részesült. Az udvar elsősorban a vám- és pénzpolitika ügyében tett felszólalása miatt fejezte ki vele szemben rosszallását. Ezért I. Ferenc külön kihallgatásra – ad audiendum verbum regium – rendelte, amin Nagy Pál fiatalságából fakadó meggondolatlanságnak tekintette magatartását. Nagy Pál így válaszolt: „Felség én fiatal vagyok, mégsem vagyok meggondolatlan. Azt mondom, amit meggyőződésem diktál, és ha idősebb leszek, sem fogok meggyőződésem ellenére beszélni.”

Az 1809. és 1813. évi nemesi felkelésekben szintén részt vett, és eközben aranysarkantyús vitéz is lett. De a kormány utasítást adott Eszterházy herceg Sopron megyei főispánnak, hogy követté választatását minden áron meggátolja, és így az 1808. és 1812. évi országgyűléseken nem vehetett részt.
Nagy Pál népszerűsége azonban az országban, különösen megyéjében évről-évre növekedett, minél inkább vívták ki az általa védett elvek a diadalt, s így történt, hogy 1825-ben, minden akadály ellenére, Sopron rendjei őt választották országgyűlési követül. Elsősorban Felsőbüki Nagy Pál érdeme volt annak a határozatnak az elfogadása, amely a közteherviselést szándékozta törvénybe iktatni. Védte a magyar alkotmányt, a sarkalatos törvényeket. Ugyanakkor erős kritikával illette az ősi alkotmány általa elavultnak tekintett intézményeit.
Főképpen az ő lángszavainak köszönhető, hogy a Magyar Tudományos Akadémia eme országgyűlés folytán, Széchenyi István és társainak nagylelkű ajánlata alapján létrejött. A pozsonyi országgyűlés alsó táblájának november 3-i kerületi ülésen tartotta azt a nagy hatású beszédet, mely az Akadémia megalapításához vezetett. Beszédét az idők folyamán elhomályosította Széchenyi merész felajánlása, pedig bizonyos, hogy Széchenyiben Sopron vármegye követe gyújtotta fel a hazafiúi indulatot, s ennek hatására cselekedett, vagyis az Akadémia megalapításában kiemelten fontos szerepe volt Felsőbükinek. Nagyon jó kapcsolat alakult ki Széchenyi és Felsőbüki között.

Az 1830. évi pozsonyi országgyűlésen ismét jelen volt, de ezen már kritikusan szemlélte az új, általa túlzottnak, radikálisnak tartott eszméket, politikai gondolatokat. Egyre inkább a konzervatív eszmék, ideák propagálója lett, a mérséklet szükségességét hangsúlyozva a politikában. Politikai szemléletének változása miatt sokan elfordultak tőle és nem egyszer kritikával illették.

Ezután fokozatosan a háttérbe húzódott. Az 1832-1836. évi és 1839-1840. évi országgyűléseken korábbi népszerűségét már szinte teljesen elvesztette. Az 1840. évi országgyűlés után, melyen még egész bécsi befolyását felhasználta a politikai elítéltek megmentésére, végképp visszalépett a közéleti pályáról és olykor csak a Sopron vármegyei gyűléseken hallatta éles bírálatát a nem tetsző állapotokról. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharcban nem vállalt szerepet.

Felsőbüki Nagy Pál támogatta a magyar nyelven folyó oktatást, ügyintézést és törvénykezést. Elragadó szónoklatai a magyar nyelv mellett lelkesedést ébresztettek az egész hazában. Rendkívüli és maradandó benyomást tett országgyűlésen kívül is azon felszólalása, melyben a magyar nyelv iránti kötelességeink fontosságát kiemelve, a nemzetiséget az alkotmánynál is fontosabbnak mondta, mert az elveszett alkotmányt huszonnégy óra alatt vissza lehet szerezni, de a nemzetiséggel elhal a nemzet is.

Élete alkonyán csendes elvonultságban élt Pozsonyban, majd Bécsben, itt érte a halál 80 éves korában, 1857. március 26-án.
Felsőbüki Nagy Pál végakaratának megfelelően a büki katolikus templom előtt nyugszik. Emlékét ma is őrzik Magyarországon. Sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította. Felsőbüki Nagy Pál emléktáblája Budapest XIV. kerületében található. Róla nevezték el a kapuvári gimnáziumot is.

Forrás: https://www.arcanum.com/

http://www.epa.hu/

https://turul.info/

https://mta.hu/

Borítókép: https://www.termalkerekparut.hu/