Mint minden ünnepnek, úgy Szent Márton napjának is megvannak a saját hagyományai, népszokásai, jellegzetességei. A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria (mai Szombathely) nevezetű városában látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat állt be Márton életében: Isten szolgálatába állt.  Jóságáról már élete során is legendák keringtek, s az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni.   A monda szerint, mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Végül Mártont 371-ben püspökké szentelték, és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.  

Márton-napi hagyományok

November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy eszem-iszomot rendeztek: asztalra tették az újbort, ettek-ittak, s fenékig ürítgették a poharakat, hogy a következő esztendőre is jó termés legyen.   A rómaiak Aesculapiust (Aszklépiosz), az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, mely a hadisten, Mars szent madara volt. A harcias madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.   A lúd római „beceneve“, az „avis Martis“ (Mars isten madara) afféle régi szófejtéssel „Márton madara“ lett a keresztény naptárban.  

Szent Márton napján országszerte hatalmas lakomákat rendeznek, hogy a hiedelem szerint majd egész esztendőben bőven ehessenek és ihassanak. Ma is sok helyen tartanak táncos mulatságokat, ahol az asztalra a hagyományos libafogás és az újbor kerül. A néphagyomány szerint ezen a napon minél többet isznak az emberek, annál több erőt és egészséget kapnak a jövőben.

Időjóslás  

A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő, és leesett az első hó. A népi hagyomány úgy tartja, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik“, azaz ha Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben viszont „barna lovon nyargalász“, vagyis nem esik hó, akkor kemény, havas télre számíthatunk.   „Eljött Márton szürke lovon“ – mondották akkor, ha enyhe, szürke és latyakos volt az idő e napon. Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál“. Egy további időjóslás pedig azt mondja, hogyha Márton jókedvű, akkor bizony kemény lesz a tél. A Márton-napi időjósláshoz kapcsolódik egy olyan hagyomány is, mely szerint a ropogósra sült libának a mellcsontjáról óvatosan lefejtették a húst, és szemügyre vették a mellcsontot: amennyiben a sült liba mellcsontja fehér színű és hosszú volt, akkor hosszú, havas, hideg télre számítottak. Ha a mellcsont barna és rövid volt, csak amolyan fekete karácsonyos, sáros időre lehet számítani.  

Mit nevezünk Szent Márton vesszejének?   A pásztorok ezen a napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijártak a legelőre, a csordába. Úgy tartották, ahány ága van a vesszőnek, annyit malacozik a disznó. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.

Egyes vidékeken az a szokás járta, hogy Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz. Egy magyar hiedelem szerint, aki Márton éjszakán álmodik, az boldog lesz, viszont aki spicces lesz a bortól ezen a napon, az a következő évben megmenekül a gyomorfájástól és fejfájástól.

Márton-napi lakomák  

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik.

A cselédek ilyenkor kapták meg az évi bérüket, és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni.   Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy az egész évben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehetett vágni a tömött libát. A hiedelem szerint Szent Márton napján ludat illik enni, mert aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezni fog. A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered a „püspökfalat“ szavunk is.

Az újbor védőszentje

„A bornak Márton a bírója“- tartja a hiedelem, azaz ezen a napon a bort mindenképpen meg kell kóstolni.

A hagyományos Márton-napi lúdpecsenyés lakoma végén már kiforrott újborral szokás koccintani – ezt nevezzük Márton poharának.

Márton-nap más országokban  

A német nyelvterületeken (Hollandia egyes részei, Németország és Ausztria) fáklyás felvonulásokat szerveznek, és Márton-tüzeket gyújtanak ilyenkor. A lampionos felvonulásokat csak a 19. század elején vezették be egyházi rendeletre, hogy a fény, mely a jó cselekedetet jelképezi, mindenkihez eljusson. Manapság ebben elsősorban a gyerekek vesznek részt, sötétedéskor a maguk készítette lampionjaikkal járják az utcákat, miközben régi Márton-napi dalokat énekelnek. A menet élén általában egy Szent Mártonnak öltözött lovas áll.  Többnyire műsorral is készülnek, mely leggyakrabban a köpönyegét megosztó Márton történetét mutatja be. Lezárásként meggyújtják a Márton-tüzet, és megajándékozzák a gyerekeket valamiféle finomsággal. Az egyik legjellegzetesebb Márton-napi ajándék a “Weckmann”, ami egy édes tésztából készült ember alakú figura.   Portugáliában ezt a napot országszerte ünneplik. A családok és barátok ilyenkor gyűlnek össze, sült gesztenyét esznek, és bort, “jeropiga”-t (must és pálinka keveréke), valamint “aguapé”-t (gyenge, vizezett bor) isznak.   Itt úgy tartják, hogy miután Szent Márton a köpönyege felét odaadta egy koldusnak, folytatta útját, és a másik felét is elajándékozta egy szegény embernek. A hideg időben hosszú útnak nézett elébe, de csodák csodájára a nap olyan erősen kezdett sütni, hogy a fagy felengedett. Mivel ez novemberben igen furcsa, isteni közbenjárásnak vették. Azóta is Szent Márton nyaraként emlegetik, ha ezen a napon a hideg időjárást megtöri egy-egy napsugár.

Források: korkep.sk, vasarnap.hu

Képek forrása: pixabay