Sopron német testvérvárosában, Bad Wimpfenben adták ki a városunkról szóló könyvet, amelyben egy igen érdekes részlet található: Ki volt Tobiás Kern? Nos, Kern úr egy ritka jó mesélő kedvű utcaseprő volt, akinek történeteit, nyugat-magyarországi mondáit, meséit a néprajztudós lejegyezte, s az eredeti heanz-nyelvjárást megőrízve 1906-ban Lipcsében könyv alakban kiadta. (Ezt követően megjelent a kötet irodalmi német változata is.)

A könyvritkaságnak nemzetközi összefogással sikerült a nyomára bukkanni, sőt, meglett a gót betűs kiadás egyik példánya is. A Sopron és Környéke Német Kultúrklub felvette a kapcsolatot a Karintiában élő Otto Bünkerrel is, az egykori soproni néprajztudós hagyatékának kezelőjével, s ezek után a soproni német kultúrklub égisze alatt elindulhatott a könyv újrakiadásának előkészülete. A kötet, amely igazi kuriózum a maga hármas – heanz nyelvjárás, irodalmi német, valamint a magyar – nyelvezetével, 1996-ban jelent meg.

Kern Tóbiás életrajzi adatait helybeli állami anyakönyvek őrizték meg számunkra. Zethofer Erzsébet és Kern Tóbiás gyermekeként 1831-ben született Sopronban. Az evangélikus vallású utcaseprő 1901-ben – felesége, Salamon Katalin halálakor – még a Kurucdombsor 17-ben lakott. Tóbiás nevű, 1860-ban született fiát 1902-ben vesztette el. A fiú foglalkozása: városi útkaparó.

Kern Tóbiás mint utcaseprő dolgozott, de szebbnél szebb meséket mondott német avagy hianz/heanz/hienc nyelven a soproniaknak és környékbelieknek. Neve akkor vált ismertté  a néprajzi irodalomban, amikor Bünker János Rajnárd megjelentette az analfabéta mesefa történeteit. Szinte meseszerű volt az utcaseprőként dolgozó mesemondó és a képzett nyelvész-néprajzos találkozása: úgy történt, hogy Bünker felfigyelt fia osztálytársára, Kern unokájára, aki rengeteg mesét ismert. Kérdésére, hogy honnan vannak ezek a mesék, a gyermek elmondta, hogy ezeket a nagyapjától hallotta. Ezt követően Bünker - vasárnaponként találkozva - vetette papírra a Kern emlékezete által megőrzött meséket.
Vannak mesélők, akiket nem zavar, ha lassabban kell beszélniük, és ennek ellenére friss és természetes az elbeszélésük. Ilyen türelmes mesélő volt Kern Tóbiás, aki órák hosszat tudott lassan diktálni. Neki ez egy vasárnapi szórakozás volt, egy pohár bor mellett mesélni, és Bunker azt az ő szép tanítói írásával leírta. Ez igen fárasztó lehetett, viszont kétségtelenül előny volt, hogy a hangjeleket így pontosabban lejegyezhette, és ezzel a tájszólást pontosabban rögzíthette.

Kern kiforrott stílusú mesemondó volt. „Hogy Kern Tóbiás a „Ti raichi Müllna'stáchta" meséjét (Bunker gyűjteményének 112. sz. darabja) tíz esztendő múlva is majdnem szószerint úgy mondta el, mint az első feljegyzéskor, egészen természetes, mert Kern Tóbiás már az első feljegyzés idején is 64 éves volt, mely korban a mesestílus megállapodott, kijegeczedett formája változtatást már nem tűr.” – fogalmaz dr. Berze Nagy János A Magyar Néprajzi Társaság Értesítőben 1915-ben.

Nem vitás, hogy egy kitűnő mesemondó és egy módszeresen képzett, merészen újító nyelvész és néprajzos szerencsés találkozása volt ez Sopronban. Kern Tóbiás, illetve Bünker történetei nemcsak tartalmuknál, típusuknál, hanem az akkoriban még szokatlan finom fonetikai feljegyzésüknél fogva is méltán keltettek feltűnést. A göttingai Elfriede Moser–Rath kimutatta, hogy a 123 történetből 87-nek a típusa, 15-nek egyes motívumai ismertek a nemzetközi népi elbeszélésekből. Ismert típust képvisel a 111. sz. történet, amely arról szól, hegy egy Móric nevű zsellérfiúból hogyan lett a magyar huszároknál generális, mégis helyi vonatkozása, hogy Kern Tóbiás szerint egy Schiller nevű harkai parasztfiúból lett generálissal kapcsolatos.

Bünker Kern Tóbiás történeteit 1895–1905 között jegyezte le, így ezek a szövegek a soproni német nyelvjárásnak több mint 100 éves emlékei.  Az egy évtizeden keresztül tartó közös munkából aztán egy vaskos, 436 oldalas könyv született. A 113 népi eredetű tréfás történetből, mondából és meséből álló gyűjteményes kötetét 1906-ban Lipcsében adta közzé Bünker. További 10 történetet folyóiratokban hozott nyilvánosságra. Értéküket növeli, hogy a nyelvjárás első tudományos leírásának tekinthetők, hiszen Bedi Rezső doktori értekezése (A soproni hienc nyelvjárás hangtana. Sopron, 1912) hat évvel e szövegek megjelenése után látott napvilágot. Minthogy Kern Tóbiás paraszti nyelvjárásába is beszüremkedtek a városi köznyelv, sőt az irodalmi nyelv egyes elemei is, Bünker szövegei az azóta feljegyzett nyelvjárási szövegekkel együtt ma nyelvszociológiai vizsgálatokra is alkalmasak, ami a helyi társadalomtörténeti tanulságokon túl általános nyelvészeti tanulságokkal is jár. Valóban a gyűjteményes kötet az 1893 óta pedagógiai, néprajzi és művészettörténeti cikkeket publikáló soproni tanító nevét a néprajzi irodalomban a mai napig ismertté tette.

Kern Tóbiás napszámos 106 éve, 1916. december 27-én 85 éves korában hunyt el Sopronban, a Balfi u. 2. szám alatti szegényházban. A Balfi úti evangélikus temetőben nyugszik, sírját a Soproni Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Sopron és Környéke Német Kultúrklub az ausztriai Hianzenverein szervezettel karöltve hozta helyre 2021-ben. Az 1936-ban emelt sírkőre a felújítás után „A hazai mondavilág megőrzőjének” felirat került német nyelven, hiszen régi nyelvemlékeink megőrzésével felbecsülhetetlen hagyatékot hagyott hátra a mesemondó.

Kern Tóbiás nem tudott írni, sem olvasni, neve mégis ismertté vált a néprajzi irodalomban, amikor Bünker János Rajnárd megjelentette a mesefa történeteit. A heanz nyelvjárásban megjelent mesegyűjtemény nagy értéket képvisel − hozzátartozik ennek világa városunk műveltségéhez olyan módon, mint a belváros jellegzetes utcái és különös házai, látszik belőle a soproni ember észjárása, beszédmodora, világfelfogása.

Források: Haiding, Karl (hg.): Johann Reinhard Bünker: Schwänke, Sagen und Märchen in heanzischer Mundart. Mit Ergänzungen zur Auflage von 1906 in vereinfachter Mundartwiedergabe Graz, Leykam Verlag, 1981, XXXII + 439 Seiten. Soproni Szemle, 1982. XXXVI. évf. 3. szám / SOPRONI KÖNYVESPOLC /

Hárs József. Soproni Szemle, 1982. XXXVI. évf. 3. szám / LEVÉLSZEKRÉNY

Berze Nagy János dr.: Kálmány Lajos új mesegyűjteménye. In: ETHNOGRAPHIA, A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG ÉRTESÍTŐJE. 1915. XXVI. évf. 15. sz.

Tobias Kern, utcasöprő, mesemondó / Facebook-oldal

Gosztonyi Miklós: Tobias Kern meséi (cikk)

Borítókép: Pixabay