Az ünnep előtti negyedik vasárnap kezdődik, és december 24-ig tart az advent, ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti.

Mendikálás

Az elnevezés a mendieare, azaz koldulni szóból ered. A szokás adománygyűjtő jelleggel bír, elsősorban a gyermekek jártak házról házra ebben az időszakban. Sokszor kisebb-nagyobb csoportokba gyűltek, majd bekéredzkedtek a házakba, ahol egy kis éneklésért valamilyen apróságot kaptak.

Kántálás

A mendikáláshoz hasonló karácsonyi népszokás, amikor az énekes verses köszöntőt mond. Itt azonban nem adományszerzés a cél. Kántálni főként a felnőttek jártak esténként, egészen éjfélig bezárólag. Amikor a gyerekeket lefektették, elindultak kántálni a környékre, amely egy csodálatos élmény volt mind az énekesek, mind a lakosságnak. Manapság persze már nem nagyon hallhatunk ilyet, maximum kisebb falvakban találkozhatunk ezzel a szokással.

Ostyahordás

Az ostyahordás szintén egy olyan szokás, ami karácsony böjtjén, esetleg pár nappal előtte zajlott. Ilyenkor a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak pontosan annyi ostyát küldött, ahányan voltak. A családok viszonzásul a tanítónak tartós élelmiszereket, esetleg hurkát, tojást adtak, míg a kicsik pénzt, aszalt gyümölcsöt vagy almát vihettek haza. Az ostya minden évben a karácsonyi vacsora igen fontos része volt, amit sok helyen fokhagymával vagy mézzel együtt fogyasztottak el.

Karácsony napja

Karácsony napján az Esthajnalcsillag feljövetele után került sor az ünnepi vacsorára, amely előtt azonban a gazda nem mulasztott el az udvaron a levegőbe lőni, és ezzel elkergetni a gonosz lelkeket. Eközben a gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, ugyancsak gonoszűző céllal.

Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták, mivel különös hiedelmek kapcsolódtak hozzájuk. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, bár ezt a pogány eredetű szokást az egyház tiltotta. A ma is tovább élő szokások szerint a karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, bejgli, valamint dió és – a család összetartását szimbolizáló – kerek alma nélkül. Sok helyen vacsora után ma is annyi szeletre vágnak egy almát, ahányan ülnek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Betlehemezés

Karácsony napján kerül sor a betlehemezésre is: ezt a játékot eredetileg templomokban, majd később házakhoz járva adták elő a gyerekek. Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. A szereplők – pásztorok, angyalok, Mária, József – ma is eljátsszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket.

Regölés

István napjától, tehát december 26-tól újévig jártak a regősök. Maga a népszokás tulajdonképpen énekmondásból, köszöntésből, adománygyűjtésből állt. Ilyenkor a legények kifordított báránybőr bundát viseltek, láncos bottal, illetve köcsögdudával járták azokat a házakat, ahol volt eladó leány. Nekik énekelték el varázséneküket. Amikor a regősök megérkeztek, először a házigazdától kértek engedélyt, hogy elmondhassák a mondókájukat, majd köszöntötték a ház népét. Meséltek a csodaszarvas legendájáról, elárulták, honnan érkeztek, és jó egészséget kívántak az egész családnak.

Borszentelés

Amikor eltelt a karácsony, akkor jöhetett a borszentelés. December 27-én, Szent János napján minden család bort vitt a templomba, amit a pap megáldott. Ennek az italnak mágikus ereje volt, legalábbis az emberek úgy gondolták. Sokszor betegeknek, állatoknak adták, hogy gyógyítsák őket, öntöttek belőle a boroshordóba, és úgy gondolták, a szentelés hatására a bor sosem romlik majd meg. A borszentelés sok helyen még ma is élő hagyomány, bár nem egészen így zajlik. Legtöbbször falvakban, kisebb vidéki településeken találkozhatunk vele, ahol sok karácsonyi, húsvéti népszokás mind a mai napig él.

Aprószentek napja

Az aprószentek Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. December 28-án megemlékezünk minden fiúcsecsemőről, akit Heródes parancsára öltek meg. Az Aprószentek-napi vesszőzés az újesztendei szerencsekívánás egyik igen különös módszere. A gyanútlan kisfiúkat a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték őket, hogy egészségesek maradjanak. A lányok vesszőzését viszont úgy magyarázzák, hogy betlehemben a fiúkat ölték meg, ezért ezen a napon nekik is szenvedniük kell az igazságosság nevében.

Források: agraroldal.hu, nepszokasok.hu

Képek forrása: pixabay