A farsang időpontja

A farsang hossza és naptári zárónapja minden évben más és más. Ezért is soroljuk a mozgó dátumú ünnepek csoportjába. Ennek az az oka, hogy a farsang két egyházi ünnep – a vízkereszt és a húsvéti nagyböjt – közé ékelődik. Ennek megfelelően a kezdete mindig ugyanakkor, vízkeresztkor, január 6-án van. A farsang hosszú is lehet és rövid is, attól függően, hogy mikor van húsvétvasárnap. Ettől a naptól kell visszaszámítani negyven napot, s így állapítható meg a nagyböjt időszakának kezdete, vagyis hamvazószerda. A 2024-es farsangi időszak január 6-tól február 14-ig tart.

Nevének eredete

A farsang név a német nyelvterülethez köthető, osztrák-bajor eredetű szó, amelynek első írásos megjelenését többféle dátumhoz is kapcsolják. A Magyar Néprajzi Lexikon – pontos hivatkozás megnevezése nélkül – 1283-at adja meg első megjelenésként, de van olyan szakmai oldal, amely ezt jóval későbbre, a 14. század közepére teszi.

Farsangi szokások és hagyományok

A magyar farsangi szokások a középkorban honosodtak meg. A farsang három utolsó napjához kapcsolódott a legtöbb szokás: farsangvasárnaphoz, farsanghétfőhöz és húshagyókeddhez. A farsang utolsó napját jelölő húshagyó elnevezés a böjt, a böjti étkezés kezdetét jelenti.

A magyar farsang

A farsangot az Anjouk és Mátyás király udvarában is ünnepelték már, itáliai hatásra. Nemcsak a mulatozás, hanem a párválasztás időszaka is volt, és gyakran tartották ekkor a szerelmespárok az esküvőjüket. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is, hiszen a menyegzős vasárnap volt a neve a vízkereszt utáni első vasárnapnak, míg a vővasárnapon, vagyis a farsangvasárnapon az ifjú férj az após kontójára fogyaszthatott. A falvakban a legények szervezték a bálokat, melyre az egész falu népe készült. A lányok bokrétát adtak szívük választottjának, aki, ha elfogadta a felkérést, azt a kalapjára tűzte farsangvasárnapon. A farsangvasárnap a farsangi időszak végén lévő farsang farkának első napja. Nevezhetjük még csonthagyóvasárnapnak, ötvenedvasárnapnak, sonkahagyóvasárnapnak, hathagyóvasárnapnak, kilencben hagyó harmad vasárnapnak, de sokan ismerik piroskavasárnapként, vővasárnapként, sardóvasárnapként vagy vajhagyóvasárnapként is.

Hétfő a farsang farkának középső napja, amikor az asszonyfarsangot tartották. Ezen a napon a hölgyek korlátlanul fogyaszthattak alkoholt, nótázhattak, és férfi módra mulatozhattak. Ezután húsvétig már tilos volt szórakozni, táncolni, és esküvőket sem lehetett tartani.

A húshagyókedd a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja. Ennek pontos dátuma mindig változó, hiszen 47 nappal előzi meg a húsvétot.  Ez a farsangtemetés időpontja, de ismerhetjük húshagyási kedd, farsangkedd, madzaghagyókedd néven is. Ezen a napon égették el a kiszebábnak nevezett, szalmából készített bábut, amely a telet jelképezte.

Ahogy karácsonykor a betlehemezés, úgy farsang idején is elterjedtek népi játékok. A Cibere vajda és Konc király egy Európa-szerte elterjedt dramatikus játék. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros ételeket. Ők ketten küzdenek meg egymással vízkeresztkor és húshagyókedden. A győztes kiléte nem volt titok, hiszen először Konc király, második alkalommal pedig Cibere vajda nyerte a párviadalt.

Erdélyben sok játék jelent meg a leányfonókban, de a legények is kivették a részüket a farsangi játékokból. Az ő játékaik inkább ügyességi játékok és erőpróbák voltak. A lányok és a fiúk közös társasjátékai legtöbbször a párválasztást szolgálták. Gyakran zálogkiváltással, öleléssel, csókkal végződtek. A fonók gyakori vendégei voltak az alakoskodások képviselői, a maszkurák, vagy más néven a maszkurások. Ők tréfás jelenteket adtak elő.

Csallóközi eredetű népszokás, hogy a férfiak egy csoportja jelmezbe öltözik, gyakran női ruhákba, és házról házra járva köszöntik a lakókat, gyakran muzsikusok kíséretében. Azonban ezek a vendégek nem igazán ügyelnek a házirendre. A házakban nagy felfordulást csinálnak, felborítják a bútorokat, kormot szórnak a falakra, mégis, a táncukért szalonnát vagy tojást kapnak a gazdasszonytól, melyet este, a közös mulatság közben fogyasztanak el.

A bakkuszjárás felvidéki eredetű adománygyűjtő köszöntés, felvonulás farsang idején, amikor is a férfiak szamárbőrbe bújtak vagy női ruhába öltöztek, így táncolták végig a falut. A fő céljuk a mulattatás volt, a cserében kapott ajándékokat pedig együtt fogyasztották el.

A régi magyar népszokás szerint hamvazószerda előtti napon, azaz húshagyó kedden kellett elfogyasztani az utolsó húsételeket. Ezután a háziasszonyok a főzőedényeket a szokásosnál is alaposabban mosták el, nehogy hús- vagy zsírmaradványok kerüljenek a hamvazószerdával kezdődő nagyböjt ételeibe. A hamvazószerda előtti csütörtököt tartják számon torkos csütörtök néven, amikor a vendéglők óriási engedményekkel várják a vendégeket.

Busójárás

A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok. A mohácsi sokácok jól ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg, akárcsak a húsvétét. Régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának, mely szerint a mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán, és elzavarták a törököket Mohácsról, aligha van történeti alapja. Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, a sokácság betelepítése viszont csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, amely Mohácson formálódott tovább, és nyerte el mai alakját. A busójárás utolsó napján, húshagyó kedden a busók végigviszik a városon a telet és a farsangot jelképező koporsót, és nagy zajongás, vidám ünneplés közben elégetik azt. A mohácsi busójárás 2009-óta szerepel az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján.

Farsangi fánk

A farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak, pl. a Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye el a háztetőt. Ugyancsak kedvelt étel ilyenkor a rétes, pl. a Bács megyei Topolyán szerencsét hoz, ha jól nyúlik.

Források: agroinform.hu, ma7.sk

Képek forrása: pixabay