A farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése. A farsangi jókedv a tavasz eljövetelén érzett örömnek volt a kultikus kifejezése. A nagy lakomákkal a természetet is hasonló bőségre próbálták ösztönözni eleink. Ebben az időszakban a településeken szinte minden vasárnap bálok voltak: ezeket tánc- és énekcsoportok, a gazdakör vagy egyes szakmák képviselői (tűzoltók) tartották.

A farsang farkának egyes napjaihoz is a hagyomány szerint más-más szokások kötődnek, sőt megvan a maguk gasztronómiai vonatkozása is. Az étkezés komoly hangsúlyt kap ezekben a napokban: erre utal az is, hogy a legtöbb külföldi országban ezt az időszakot karneválnak nevezik. A szó eredete a latin carne vale, vagyis a hús elhagyása. A farsangi időszak utolsó három napja magyarul a farsangvasárnap (idén ez március 2-ára esik), farsanghétfő (március 3.), illetve húshagyókedd (március 4.) nevet kapta.

A farsang volt a lányok férjhezmenetelének, a lakodalmak, valamint a lánykérések ideje. Farsangvasárnapon a legények kalapjukra tűzték a kiválasztott leány bokrétáját, rengeteg eljegyzést tartottak ezen a napon és az esküvők is gyakoriak voltak. Tipikus étel volt a tyúkhúsleves és a töltött káposzta, megjelent továbbá a cibereleves (régi savanyúleves) is, amely már a közelgő böjt előhírnöke.

Csornán és környékén a farsangi időszakban nem csak a párválasztásra készülő ifjak jártak bálozni, szórakozni; a fiatalabbak „suttyóbálokban” mulattak, melyet egy gazda házának tisztaszobájában tartottak citerazene kísérete mellett. Ide a lányokat is meghívták.

A farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan, olykor durván figyelmeztessék azokat a lányokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez. Őket a rábaközi legények kicsúfolták: egy tuskót húztak maguk után, ezzel keltettek zajt. A farönköt vagy boronát aztán annak a leánynak a portája elé rakták, aki farsangkor nem kelt el, hogy reggel ne tudjon kijönni a házából. Szilban fennmaradt egy vénlánycsúfoló ének is:

                        „Elmúlt már a rövid (hosszú) farsang, de mi ne sirassuk,

                        sirassák a lányok otthon maradáson,

                        kinek a nagy méreg miatt ráncos a pofájok.”

Szilban, Vicán az 1920-as években még rendszerint húzták a górékatát: egy szekérkerékre menyecskének és férfinak felöltöztetett bábut erősítettek, akik ölelkeztek. Ahogy lóval húzták, forgott a kerék. Ezzel járták az utcákat.

Szanyban egy bál keretében a cigánybandák eltemették a bőgőt, ami húsvétig elő sem kerülhetett.

Farsanghétfőn az asszonyok szórakozhattak, mulathattak férfi módra, ihattak korlátlanul. Egyes helyeken szokás volt, hogy a nők férfiruhába öltöztek, este pedig zenés-táncos macskabált tartottak, szigorúan csak nőknek. Ezen a napon előre elkészített ételeket fogyasztottak: pogácsát, sonkát, fánkot. Farsanghétfő után tilos volt az esküvő, tánc és vigadalom, így az asszonyoknak ez volt az utolsó lehetőségük arra, hogy mulassanak.

Húshagyókedden, melyet korábban madzaghagyó keddnek is hívtak, fogyasztották el a madzagon lógó étkeket: a jó sonkákat, kolbászokat. Ez a téltemetés és a farsangbúcsúztatás napja: ekkor győzedelmeskedik jelképesen a tavasz a tél felett. Az ország más részein e napon szalmabábut (kiszebábot) vagy koporsót égetnek.

Vitnyéden húshagyókedden serdülő fiúk járták a falut. A kezükben fedőket vittek, amiket összeveregettek, miközben énekeltek: „Jujj, farsang, jujj farsang!” – majd felsorolták azoknak a lányoknak a nevét, akiket nem vettek el a legények, pedig egész évben udvaroltak nekik.

A leglátványosabb télkergető népszokás a Kisalföldön Mihályi településhez kapcsolódik. A mihályi bohócjárás a vármegyei értéktárunkban is helyet kapott.  

A felvonulás a farsang utolsó napjához, húshagyó keddhez kötődő alakoskodó szokás. Ilyenkor egy furcsa „lakodalmas menet” járja a falu utcáit: ők a bohócok. Jellegzetes maskarákba öltözve vonulnak, a szokáshagyomány által meghatározott, kötött menetben: elől megy két Magyarruhás, rajtuk nincs álarc, ők adják át a meghívót az esti bohócbálba. Őket követik párokban a Menyasszony és a Vőlegény, a Koszorúslány és a Vőfély, az Öregasszony és a Kéményseprő, a Tollas Zsidó és a Drótostót, a Medve és a Medvetáncoltató, végül a Harmonikás. Ők tizenhárman nem hagyhatják el a helyüket a menetben. Énekelve, viccelődve masíroznak.

Tartozik hozzájuk két Kapuugráló is. Ők csúcsos bohócsapkába, bohócruhába öltözött nyurga fiatalemberek, és legtöbbször jó előre járnak a menettől. Aki nem engedi be őket az udvarba, oda beugranak a kapun és belülről kinyitják. Bohócjáráskor illik ugyanis a bohócokat valamivel megkínálni a házaknál: fánk, kolbász jár hagyomány szerint a résztvevőknek.

Rettegett alakjai a bohócjárásnak a négy hamuzsákos, illetve koromzsákos. A tarka menetet kíváncsiskodók tekintete és nagy gyereksereg követi, őket a menet többi tagjától le-lemaradó bohócok és a hamuzsákos meg a koromzsákos ijesztgeti és kergeti szét. A két utóbbi a bohócjárás rémei: fekete jelmezt viselnek, és nedves, olajos hamut kennek a zsákjukból arra, akit el tudnak kapni: gyerekeket, eladó lányokat, suhancokat.

A női és férfialakokba is fiatal mihályi legények bújnak, így mindenki álarcot visel, hogy ne legyen felismerhető – az átváltozás is hozzátartozik a farsang farki szokásokhoz. A bohócjárás hatalmas ricsajjal, zenebonával együtt járó egész napos program, melyet este farsangi bál követ. Néhány éve lelkes néptáncos fiataloknak köszönhetően újjáéledt ez a régi mihályi hagyomány.

A farsang utolsó napján, húshagyókedden éjfélkor aztán meghúzták a harangot annak jeleként, hogy megkezdődik a böjt. Ezen a napon szokás a fánksütés. Hamvazószerdán a keresztények szigorú böjtöt tartanak: e napon tilos húst fogyasztani, csak háromszor szabad étkezni és egyszer jóllakni. Másnap, zabáló vagy torkoscsütörtökön volt szokás a farsangból megmaradt húsok elfogyasztása, hogy semmi ne menjen kárba.

Források:

sokszinuvidek.24.hu

inforabakoz.hu

szil.hu

mindmegette.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: megyerikum.hu