Történelmünk kezdetei óta az embert lenyűgözi a mézelő méhek világa. Ez a faj évezredek óta minden kultúrában olyan követendő és pozitív tulajdonságok jelképe, mint a harmónia, a szorgalom és az önfeláldozás. A családban élő méhegyedek ezreinek rendezett együttműködése ugyanúgy kivívja csodálatunkat, mint lépjeik geometriailag szabályos mintázata. A mai embernek pedig a mézelő méh nem csupán a mezőgazdaság szorgos munkatársát jelenti, hanem környezetünk állapotának indikátorát is, valamint bizonyítékát annak, mennyire érintetlen módon találkozhat ember és természet. Közismert tény, hogy saját egészségünk nagymértékben összefügg környezetünk egészségével, és a méhek azok, akik megbízható információkkal szolgálnak a körülöttünk lévő természet egészségi állapotára vonatkozóan. A méhek egyszerű jelenléte egy adott helyen arra enged következtetni, hogy az a hely nem szennyezett.

A méhek napját az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) kezdeményezésére 1994-től április 30-án ünnepeljük Magyarországon, mivel ez idő tájt teljesedik ki az élet a kaptárban. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének döntése értelmében május 20-a 2018-tól a méhek világnapja. Az ENSZ ezzel a méhek fontos szerepére hívja fel a világ figyelmét, ugyanis nélkülük nagy bajban lenne az élővilág. A dátum nem véletlen, ugyanis 1734. május 20-án született az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője, a szlovén származású Anton Jansa. Az eredetileg festőnek tanult Jansa a Habsburg udvar bécsi egyetemének a méhészkedés tudományát oktató tanára volt. Munkásságának fontosságát már akkor felismerték és nagyra becsülték.

Albert Einstein Nobel-díjas fizikus 1924-ben állítólag azt mondta, ha kipusztulnak a méhek, négy éven belül az emberiség is eltűnik a Földről. Hogy valóban ezt állította-e vagy csak városi legenda, hogy a neves tudós ezt a drámai jóslatot kimondta, nem tudni, azonban e kinyilatkoztatás igazságtartalmával nehéz lenne vitába szállni. A mai szakemberek igazat adnak a fenti kijelentésnek, mivel a beporzóktól függ a szárazföldi ökoszisztémák egyensúlya, a vegetációt alkotó növények jelentős százalékának megléte és fennmaradása. Ezek az alig 12 mm-es rovarok porozzák be a gyümölcsfák és a növények 80 %-át, ezzel ők lévén az ökoszisztéma „rendezői”. A méhek jelenléte a földi élet alapvető eleme: beporzás nélkül nem lennének termések, nem lennének magok, amikből új élet sarjadhatna. Sajnos az sem vitatható, hogy az emberiség egyik legfontosabb haszonrovara a veszélyeztetett fajok közé tartozik. A méheket a kihalás veszélye fenyegeti - a negatív tendenciára világszinten figyelmeztetnek a szakemberek. A növényvédő szerek túlzott és nem megfelelő használata, egyes paraziták kontrollálatlan elszaporodása, a klímaváltozások és az emberi beavatkozás olyan tényezők, melyek veszélyesen lecsökkentették a méhek számát a világban. A tudósok arra jutottak, hogy ha ez így megy tovább, az az emberiség végét jelentheti.

Einstein neve talán ez egyik legismertebb név a világon, arcképét is szinte mindenki ismeri, a méhekről azonban a legtöbben annyit tudunk, hogy csípnek, zümmögnek és a gyógyító, „folyékony aranyat”, a mézet nekik köszönhetjük. Vajon hányan tudják, hogy amikor a reggeli teánkba belekeverünk két kanál mézet, huszonnégy zümmögő kis csoda teljes életművét fogyasztjuk el? Ez már önmagában is nagy horderejű munka és hatalmas érték, viszont a méhek jelentősége az ember számára messze túlmutat az ínycsiklandozó édes finomság előállításán.

A szorgos méhek nélkül a világ nem lenne ugyanaz! A beporzást végző rovarok legnagyobb csoportját a méhek alkotják. Ha az emberek szemügyre vesznek egy zöldségekkel és gyümölcsökkel bőven megterített asztalt, megállapíthatják, hogy nagyobb részük létrejöttéhez a méhek szorgos munkájára volt szükség. Nélkülük az emberek és állatok számára termesztett gyümölcsök, bizonyos zöldségek és takarmánynövények nem teremnének, így veszélybe kerülne az élelmiszerellátás. Az úgynevezett entomofil, vagyis rovarmegporzástól függő növénykultúra adja az emberiség élelmiszerkészletének közel felét. A méhek beporzásától függ a termés mennyisége és minősége is, még olyan termések esetében is, mint az alma vagy a napraforgó. Nélkülük nem teremnének a fák, nem virágoznának a virágok, nem lenne termése a kukoricának, nem volna lucernánk, repcénk, nem volna paradicsom, uborka, retek, tök és hagyma, körte, szilva, cseresznye, csalán, pitypang, de nem lenne kakaónk és kávénk sem. És a sort még folytathatnánk. Márpedig ha a méhek pusztulásával ezek a növények is eltűnnek, akkor elpusztulnak a velük táplálkozó rovarok, madarak, majd ezek ragadozói, felborul az ökoszisztéma, és végül éhínség fenyegeti majd az emberiséget is. Terméketlen lenne a föld.

A Földön körülbelül 20 ezer méhfaj él, és ezek többsége veszélyben van. Az állományuk jelentősen csökkent az utóbbi 10-20 évben, létszámuk évről évre is csökken. Egyes méhészek és agrármérnökök szerint ez bizonyos növényvédő szereknek tudható be, de a Greenpeace kutatóinak összefoglalója szerint közrejátszik a klímaváltozás, az urbanizáció, néhány betegség terjedése és bizonyos élősködők elszaporodása is.
Hűvös időben akár 9 hónapig is élhetnek a méhek, de nyáron kevesen élik meg a hathetes kort. Mint tudjuk, a méhek legalább annyira szorgalmas állatok, mint a hangyák, és tulajdonképpen „halálra dolgozzák” magukat. Csípésük kellemetlen, de még azzal is az ember egészségét támogatják. A méhek a csípésbe normál esetben belehalnak, ám a csípés által az emberi szervezetbe kerülő természetes anyagok javítják a vérkeringést, csökkentik a gyulladásokat, valamint enyhítik a fájdalmat. A méhek által termelt magas biológiai értékű anyagok felhasználása pedig szinte felsorolhatatlan. A méz, a propolisz, a viasz, az enzimek jelentős pozitív hatással vannak az emberi szervezet emésztésére, immunfolyamataira, virális és antibakteriális ellenálló képességére, a különböző méregtelenítési folyamatokra. 

A méhek nagyon érzékeny lények, és egyre több behatással kell szembenézniük, ami fenyegeti őket. Mit tehetünk a méhek érdekében és védelmében? Az első lépés a természetes gazdálkodás támogatása, olyan gazdák felkeresése, akik káros rovarölők használata nélkül, a természettel összhangban termesztik a növényeket. Akinek pedig saját kertje van, gazdálkodjon vegyszermentesen, kerülje a permetezőszereket, ültessen mézelő növényeket, és ne pusztítsa el azokat a gyomnövényeket, amelyek a méhek táplálékául szolgálnak (pitypang, árvacsalán, tyúkhúr stb.). Így több méhet vonzhat a kertjébe, és jobb termésátlagot érhet el. Aki nagyüzemi termesztést végez, vagyis több hektáron gazdálkodik, az figyeljen arra, hogy mikor milyen növényvédőszereket alkalmaz. Nem utolsó sorban támogassuk a méhészek munkáját azzal, hogy termelői mézet vásárolunk, és oktassuk a felnövekvő generációt a méhek és a méz szeretetére.

Forrás: viragkaptar.hu

gyorgytea.hu

okopoliszalapitvany.hu

mrmez.hu

Borítókép: Pixabay