A soproni Voss-árvaház az egyik első, úttörő intézmény volt az országban. Voss Károly hadbiztos és felesége, Lanius Anna Dorottya döntöttek megalapításáról, miután saját gyermekük nem született. Arra kötelezték egymást, hogy amelyikük tovább él, a másik halála után árvaházat alapít. Voss Károly 1761-ben hunyt el, így feleségére várt a feladat, hogy az intézményt létrehozza. Az özvegy az akkor Kisfaludy-ház néven ismert épületet vette meg, átalakíttatta, és 1768.május 18-án aláírta az alapító oklevelet. Az özvegyet munkájában Primes György városplébános támogatta, aki aztán a hölgy 1770-ben bekövetkezett halála után befejezte a munkát. Az árvaházban 12 fiút és 12 lányt neveltek egyszerre, akiket 6 és 10 éves koruk között vettek fel, és akik többnyire katolikus szülők árvái voltak. A lányokat elsősorban a háztartási munkákra tanították, míg a fiúk hasznos mesterségek alapjait sajátíthatták el.

Magyarországon éppen ebben az időben Mária Terézia karolta fel erőteljesen az árvák ügyét. 1768-ban Nagyszebenben, Kassán és Debrecenben alapított árvaházakat katolikus árvák számára. 1769-ben újabb rendelettel szabályozta az árva gyermekek helyzetét. Az uralkodó felismerte, hogy szükség van olyan intézményre, ahol a család nélküli gyermekeket össze tudják gyűjteni, és ezáltal számukra a megfelelő biztonságot, illetve a szükséges ellátást biztosítani tudják. Az árvaházak vezetősége nem tehetett különbséget a gyerekek között. Felvettek minden olyan árvát, fiút és lányt egyaránt, aki betöltötte a 7. életévét. A gyerekeket oktatták, igyekeztek biztosítani a jövőjüket. Hasznos és gyakorlatias dolgokat tanítottak nekik: a fiúkat ipari munkára, a lányokat varrásra és a háztartásban szükséges tudnivalókra oktatták. A kiemelkedő tanulókat beíratták a tanítóképzőbe. Az árvaház mint intézmény az idők folyamán egyre több olyan támogatóra talált, akik hozzájárulásukkal segítették az árvaház működését; majd a támogatók alapítványok keretében beépültek az árvaházba. Ezt az eszmét a 19. század első felében különösen a katolikus főpapok karolták fel, mely aztán a 19. század második felében már számos, valóban közhasznú felekezeti és általános jellegű intézetben valósult meg ténylegesen.

Érdekes azt is tudni, hogy már Mária Terézia korát és rendelkezéseit megelőzően is igyekeztek többé-kevésbé gondoskodni a különböző okokból magukra maradt gyermekek sorsáról. A történelemben elsőként nyilvántartott árvaházat Konstantin császár alapította 330-ban Konstantinápolyban. A 14. századtól kezdve a római katolikus egyház létesített árvaházakat. Az árvák megsegítésére a későbbiekben is a kereszténység fordított figyelmet: az egyházi elöljárók eleinte egyes tehetősebb családoknál helyezték el őket, míg később közösen történő neveltetésükről is gondoskodtak. Az árvaházak megjelenése előtti időszakban bevett szokás volt az is, hogy az árva gyerekeket dajkaságba adták, de ez a „gondoskodás” gyakran annyit jelentett, hogy az árvákat elképesztően nyomorúságos körülmények között tartották és dolgoztatták. Bár Augsburgban már 1572-ben létezett nevelőintézet árva gyermekek számára, igazán jó példával az intézményesített nevelés tekintetében August Hermann Francke járt elöl az 1698-ban alapított és világhírűvé vált hallei árvaházával, amelynek saját könyvnyomdája és kiadóhivatala is működött. Különösen nagy volt az árvaházak száma Svájcban és Angliában.

Az árvaházakba az árvává válás után, esetleg a lelencházakból és csecsemőotthonokból kerültek a kiskorúak. Rendszerint addig maradtak ott, amíg nevelésük be nem fejeződött és saját fenntartásukról gondoskodni tudtak. Nagyobbrészt ellátást és gondozást kaptak; az árvákat valamely iskolába küldték tanulni, esetleg iparoshoz kiképzésre. Magyarországon 1945 után fokozatosan szűntek meg, helyüket a nevelőotthonok vették át. Az intézmény speciális és csupán rövid ideig fennálló válfaja volt a hadiárvaház: az első világháború után alakult meg és a hősi halált halt katonák árváinak felvételére szolgált. A hadiárvák felserdülésével a hadiárvaházak fokozatosan megszűntek vagy átalakultak.

Szintén speciális intézmény volt a történelem folyamán az elhagyott csecsemők és kisdedek gondozását ellátó lelencház. Az itt gondozott gyermek anyjának, illetve hozzátartozóinak a kiléte titokban maradhatott. Sorrendben másodikként jelent meg a gyermekvédelmi intézmények között: Magyarországon 1805-ben állították fel az elsőt, alapítványi formában. Továbbfejlesztése révén alakultak ki a gyermekmenhelyek.

A soproni árvaház szépen felújított homlokzatán kialakított fülkében Szent József szobra látható, kezében attribútumával: a fehér liliommal. A házzal összeépült, annak nyugati végében álló kis templom eredetileg az árvaház Szent Háromság-kápolnája volt. Homlokzatának főpárkánya felett íves oromzat emelkedik, amelynek fülkéjében 1900-ból származó kis Mária-szobor látható. Szűz Mária imára kulcsolt kézzel mint közbenjáró imádkozik híveiért. A homlokzati falat két toszkán félpillér keretezi. A szegmensívű kapu felett rokokó díszítés van, fölötte ívesen emelt ablak. Kis bádogtornya 1844-ben készült. A kápolna főoltárának képét Dorfmeister István festette 1772-ben, gazdagon díszített fakeretezésének két oldalán az őrangyal 1770 körül és Jeromos 1900 körül készült faszobra áll.

Az épületegyüttesben 1797-ben tűzvész pusztított, s csak 1844-ben állították helyre. 1898-tól a konvent hatáskörébe tartozott, ettől kezdve célja a soproni szegény, elárvult gyermekek felnevelése, kezükbe szakma adása volt, közülük csak 1-2 fő taníttatására vállalkoztak. Közel 170 évig működött eredeti rendeltetése szerint az épület, majd 1948-ig a Szent Asztrik Gimnázium internátusának adott helyet.

A műemlékként nyilvántartott árvaház lett a névadója a közvetlenül a kápolnája mellett a Balfi útra átvezető romantikus kis köznek, mely 1911-ben kapta meg mai magyar nevét: Árvaház köz.

A Halász utcában egyébként nem a Voss-féle volt az egyetlen árvaház: 1858-ban épült fel a neves soproni építész, Handler Nándor tervei alapján az evangélikusok árvaháza is.

Források:

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok sorozat, Budapest, 1982.

sopron.network.hu

sztorsolya.hu

kozterkep.hu

sulinet.hu

uni-miskolc.hu

harsjozsef.hu

Borítókép forrása: Sopron Média