A nagyböjt latin elnevezése quadragesima, negyvenet jelent, azt a negyven napot jelöli, ami hamvazószerdán kezdődik és húsvétvasárnap ér véget. A böjtölésről már a Szentírásban olvashatunk, ami soha nem öncélú cselekedetet jelöl, hanem mindig a bűnbánat, a gyász vagy az Istenhez forduló kérés kísérőjeként jelenik meg. 

A nagyböjt a húsvéti időszakra történő felkészülést jelenti. Amikor böjtölünk egyfajta hiányt teremtünk önmagunkban. Ebben az időszakban az imádság, a szeretet, és a bűnbánat gyakorlása szorosan összefonódik. Hamvazószerdán és nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem megtartásaként ne fogyasszanak húst és a legfeljebb háromszori étkezés részeként csak egyszer lakjanak jól – mondta Szabó Sándor Bertalan domonkos szerzetes. 

A teljes beszélgetést itt tekinthetik meg: 

Borítókép; pixabay