Nagylevelű hárs

Az év fáját idehaza kilencedik lakalommal választották meg. Az Országos Erdészeti Egyesület által kezdeményezett online szavazáson bárki leadhatta kedvenc fafajára a voksot. A beérkező 2192 szavazatból 1419 a nagylevelű hársra érkezett. Ez a fafaj igen hosszú életkort ér meg, hazánkban több száz éves famatuzsálemek is ismertek - emelte ki Sütöriné dr. Diószegi Magdolna, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszékének munkatársa a National Geographic oldalának.  A mályvafélék családjába tartozó nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, valamint a Kaukázus.

Hazánkban főleg a középhegységi erdőkben és a Dél-Dunántúlon honos, leginkább a bükkösök és a gyertyános tölgyesek övében alkot előerdőt, az északi lejtőkön és a szurdokerdőkben magas kőrissel, hegyi juharral él együtt, hárs-kőrises, gyertyános tölgyesekben fordul elő. Gyors növekedésű, közepes vízigényű faj; üde, mélyrétegű, humuszos talajban érzi jól magát, árnyékos fekvésben is jól fejlődik.

A fa többnyire 20-25 méter magas, de kedvező termőhelyen akár a 30-40 méter magasságot is elérheti. Lombkoronája kezdetben szabályosan kúpos vagy tojásdad alakú, idős korában azonban terebélyessé válik. Zöldesbarnán vagy vörösbarnán fénylő fiatal hajtásai szőrösek. Széles, élénkzöld levelei szórt állásúak, csúcsuk röviden kihegyezett, a levél széle szabályosan és élesen fűrészes, a fogak kihegyezettek.

A középkor szent növénye volt a hárs, puha fája miatt nagyszerűen lehet faragni is, így például templomi szobrok készítéshez is felhasználták.

Óriás énekeskabóca

Az óriás énekeskabóca Európa déli részén mindenütt megtalálható az Ibériai-félsziget kivételével. Elterjedési területe nyugaton a Francia Riviéráig, északon Németország déli-középső részéig (Baden-Württemberg, Bajorország és Rajna-vidék-Pfalz szövetségi államok), Morvaország déli részéig, valamint a Kárpátok vonaláig, keleten Iránig terjed. Hazánkban tömegesen a Balatonfelvidéken és a Budai-hegységben fordul elő. Meleg domb- és hegyvidéki, erdei élőhelyekhez kötődik, kedvelt tápnövényei a tűlevelűek.

A hímek énekét július-augusztus hónapokban hallhatjuk, olykor nagyobb kórusokban. Az kifejlett állatok néhány hetes életük során párosodnak, a nőstények tojást raknak, majd elpusztulnak. Az óriás énekeskabóca tojásait a faágak szövetének felső rétegeibe rakja. A kikelő fiatal lárvák a földre hullva beássák magukat mintegy 40 centiméter mélyen a talajba, ahol kezdetét veszi éveken át tartó fejlődésük. Az utolsó lárvalak a felszínre bújva vedlik imágóvá. A hátrahagyott lárvabőrök segítségével, az első pár láb fogazottsága alapján a területen élő énekeskabóca-faj, így az óriás énekeskabóca is azonosítható. Az óriás énekeskabóca mint nagytestű rovar táplálékforrása lehet rovarokat fogyasztó hüllőknek, madaraknak.

A kabócák lárvái az ókori Hellászban és Rómában kedvelt csemegének számítottak, a vízben főtt kabócát pedig gyógyhatásúnak gondolták, hólyagbántalmak esetén.