A dél-burgenlandi, napjainkban 1200 fős települést a legkorábbi írásos emlékek Menhárd, illetve Menhárt néven emlegetik, mivel feltehetően Menhard vagy Meinhart volt a neve az első, német származású telepesének. Később Marchhartstorffként és Moristorfként bukkan elő dokumentumokban – utóbbi elnevezés a köznyelvben mind a mai napig használatos. Magyar néven első ízben 1697-ben szerepel Kazó János feljegyzéseiben.

Helye már a bronzkorban is lakott volt, de a legkorábbi okleveles adat 1388-ból származik, melyben a borostyánkői uradalmat Luxemburgi Zsigmond a Kanizsai családnak adta zálogba. 1392-ben már tulajdonosok a Kanizsaiak, akik később vasércbányát nyitottak a település határában. 1446-ban a falu a Königsberg család tulajdonába került. A falut és vélhetőleg a templomot is felégették 1532-ben a Kőszeget ostromló törökök. 1580 körül a lakók áttértek az evangélikus hitre. A reformáció ideje alatt legalább részben megőrizhette a templom katolikus jellegét. 1636-ban a Batthyány család vásárolta meg az uradalmat, a faluból 1644-ben elűzték az evangélikus prédikátort és a lakosok visszatértek a katolikus hitre. Állítólag 1662-ben egy ma már ismeretlen, valószínűleg megsemmisült Mária kép előtt csodálatos gyógyulás történt: egy vak visszanyerte látását. Ezen a történeten kívül máshol nincs említés arra vonatkozólag, hogy az egyházi épület valaha kegyhely lett volna.

A Mária mennybevitele katolikus templom építését feltehetően még Kanizsai János rendelte el 1409-ben egy korábbi, kisebb méretű templom helyén, miután a borostyánkői uradalom tulajdonosa lett. Mivel ez idő tájt Borostyánkő környékén már jelentős bányászat folyt, többen úgy vélekednek, a régi templom kicsi lett a bányamunkások és családtagjaik számára. Az első építési szakasz az adományozó váratlan halála miatt hamar lezárult, ekkor valószínűleg csak a szentély készült el. 1490 körül kezdődött egy második építési szakasz és felépült a szentéllyel azonos magasságú egyetlen templomhajó, a nyugati kapu a timpanonnal, a sekrestye az alatta levő osszáriummal, azaz csontházzal; az északi falban látható szentségház az 1483-as bevésett évszámmal és a két lépcsőtorony. A bronz harang 1534-ből való. A templomot ezután 1666-ban, 1712-ben, majd 1724-ben barokk stílusban átépítették.

A 19. század második felében több művészettörténész is felfigyelt a leromlott állapota ellenére is különleges szépségű máriafalvi templomra. Ennek előzménye volt az is, hogy 1849-ben egy tűzvész elpusztította a harangtornyot és a tetőzet nagy részét. Ezután több nekifutásban végeztek különféle renoválási és átalakítási munkákat. 1876-ben a kor elismert régésze, Rómer Flóris bencés tanár is járt a templomban.  Az akkori helyi plébános, Baumgartner Alajos óriási érdeme, hogy 1882-ben megkezdődhetett az átfogó felújítás és a hét éven át tartó munkálatok művészi tervezésével Steindl Imrét, a historizáló építészet egyik legjelentősebb magyar képviselőjét bízták meg. A középkor óta lényegében befejezetlenül maradt templomot a kor uralkodó nézeteinek megfelelően Steindl megfosztotta az 1666-os barokkosítás „deformálásaitól” és a 19. század végének neogótikus ízlés szerint elvégezte az épület gótizálását. A templom barokk berendezéséből az egyetlen megmaradt emlék a Szent József mellékoltár festménye: Szent József a gyermek Jézussal – ismeretlen itáliai mester műve a 18. század első feléből. A költségek nagy részét magyar vallási alapítványokból és különböző adományokból fedezték. Mindez egyben az épület jellegének alapvető megváltozásához is vezetett.

A szentélyt túlságosan alacsony barokk boltozat fedte, ezt kibontották és csillaghálós boltozatot készítettek. A tornyokra emeletet húztak és a hajó teteje fölé emelkedő, kissé ívelt piramissüvegekkel fedték őket. Elbontották a déli bejárat szélfogóját és a kapuboltozatot gótikus elemekkel díszítették. A legtöbb változás a nyugati homlokzaton történt. Ekkor készült az erkély és a felette álló Mária szobor, az oromzat és a portál gótikus motívumokat utánzó kőfaragása. Eredeti szépségében maradt meg a csúcsíves kapu a timpanonnal: egy teljesen kinyílt rózsa négy szirommal, fatörzsből szertenyúló ágakkal, valamint két állatot ábrázoló címerpajzs, balról egyszarvú, jobbról oroszlán.

A templom belseje neogótikus berendezést kapott. Az ereklyetartóra emlékeztető főoltár kimagasló, áttört tornyával a pécsi Zsolnay gyárban készült 1885-86-ban, színes majolikából. A középső toronyban trónuson ülő Szűzanya látható a gyermek Jézussal, a két kisebb toronyban jobbra Árpád-házi Szent Erzsébet, balra pedig Assisi Szent Ferenc kerámiából készült szobra áll. Szintén Pécsről származik a zománcozott kerámiából készült szószék – mellvédjén Péter és Pál apostolok, valamint a négy evangélista domborműves ábrázolásával. A gazdagon díszített hangfogót Bártfán faragták. Pécsi a nyolcszögű, csavart lábazaton álló keresztelő medence is, melynek gazdagon díszített kovácsoltvas fedele Budapesten készült. Ilyen együttesben Zsolnay majolikák sehol másutt nem láthatóak. Eredetileg nem konkrétan ide készítették őket, Steindl Imre fedezte fel őket Budapesten, egy iparművészeti kiállításon járva, s a művész tekintetével rögtön „belelátta” őket az éppen felújítás alatt álló máriafalvi templom szentélyébe.

A templomhajó Magyarország szentjeit és apostolait (Szent Imre, Szent Márton, Szent Margit; illetve Szent Gellért, Szent István és Szent Adalbert) ábrázoló két színes üvegablaka Steindl Imre tervei alapján barátja, Róth Miksa budapesti üvegfestő műhelyében készültek. Egyiket „Vas megye közönsége”, a másikat „Magyarhon hálás fiai” finanszírozták. Ezek Róth Miksa később oly híressé lett önálló üvegipari vállalkozásának első sikeres darabjai. A templom szentélyének zárókövét a Kossuth-címer díszíti. Értékesek a templom hímzett díszítései. Az orgonát Sztehlo Ottó tervei alapján Peppert György készítette 1890-ben.

2000-2001-ben a templomot a potsdami Köhler-Fizikai Kutatóintézet támogatásával radarméréses vizsgálatoknak vetették alá és a szentély alatt korábbi falmaradványokra, illetve a templomhajó alatt, valamint a templom körül és alatt három egymás feletti rétegben temetkezések nyomaira bukkantak. Ezek is egy korábbi, kisebb méretű templom és az azt körülvevő temető létezésére utalnak.

Források:

varlexikon.hu

kirandulastippek.hu

A máriafalvi R.k. Plébánia tájékoztatója, Írta: Vörös Gizella

valaszonline.hu/2020/03/12/mariafalva-ausztria-epiteszet-szucs-endre/

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: Sopron Média