Sokszínűség és rengeteg izgalom jellemezte a soproni motor- és autóversenyzést a múltban.  
Közel száz évvel ezelőtt, 1927. április 13-án alakult meg a Soproni Automobil Egyesület (SAE), a Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) után elsőnek a vidéki autós egyesületek között, megelőzve a többi, nagyvárosokban szervezett klubot (például a Dunántúli Automobil és Motorclubot vagy a Pécs–Baranyai Automobil Clubot). Célja az volt, hogy a fejlődő motorizáció nyomán egyre növekvő soproni autós és motoros közönséget tömörítse, képviselje érdekeit, népszerűsítse az autós és motoros közlekedést. Bár a soproni autósok egy része tagja volt a KMAC-nak, a fővárosi egyesület a magas évi tagdíj és más okok miatt nem volt alkalmas arra, hogy széleskörű tömegeket vegyen fel.  A Soproni Automobil Egyesület biztosította tagjai részére azokat a kedvezményeket, amelyekkel a KMAC-tagok is rendelkeztek, közreműködött a külföldi túrautak adminisztrációs lebonyolításában, folyóiratokat fizetett elő, és célul tőzte ki egy versenypálya építését Sopronban. Megalakulásakor körülbelül 50 tag tevékenykedett, ám 1929-re 147 autós és motoros tagot számlált az egyesület, ami a Sopronban és környékén nyilvántartott 129 magánautósnak és 150 motorkerékpárosnak több mint a fele.
Állandó összeköttetés épült ki a vidéki testvérklubokkal is, és az egyesület szorgalmazta többek között a Bécs–Balaton és a Bécs–Budapest autóutak Sopronon át történő kiépítését.

1929 elején az egyesület elnökévé dr. Király Jenőt, a kórház köztiszteletben álló igazgató-főorvosát választották meg, és az év elején merült fel az ötlet, hogy a város idegenforgalmának növelése érdekében az egyesület szervezzen autós-motoros hegyi versenyt a brennbergi országúton. Az esemény napján versenyláz lett úrrá az egész város lakosságán, a Várkerületen soha nem látott nagyvárosi forgalom zajlott. Sokan jöttek távolról, nézők és résztvevők is, a fővárosból két Bugatti is érkezett. A tízezres nézőközönség jelentős részét külföldiek tették ki. Szóló motor kategóriában a soproniak közül a legjobban Schranz Károly futott, 6 perc 11 másodperc alatt ért célba, 79,4 km/óra átlagsebességgel. A túrakocsik kategóriájában fővárosi versenyzők uralták a mezőnyt, ugyanúgy, mint a többi autós kategóriában. A versenynek hatalmas visszhangja lett, beszámolt róla az összes országos napilap és sportújság, de tudósítottak a bécsi lapok is. Mindez az országos elismerés mellett nagyon sokat lendített a város idegenforgalmán is.

Az első brennbergi hegyiversenyt követte a második (1930) és harmadik is (1931). „Az 1930-as év legkimagaslóbb sport- és idegenforgalmi eseménye lesz a Sopron-Brennberg autó- és motorverseny” – ígérte a sajtó. Utólag kiderült, ez nem csak a levegőbe dobált ígéret volt. Benevezett a versenyre többek között Hartmann László, a táti világrekorder és Almássy László, a híres Afrika-kutató, aki Steyr kocsiján elsőként szelte át négy keréken a Szaharát, de betoppant Willy Melichar osztrák motorbajnok is, a Gugger-hegyi (ma Látó-hegy a Budai-hegységben) győztes. A számos osztrák versenyzőre rengeteg néző volt kíváncsi Ausztriából is. Az előző évi tapasztalatok alapján a rendezés is tökéletesedett − a SAE könnyítéseket harcolt ki a külföldi járművek részére, és kedvezményes utazási lehetőséget biztosított a verseny idején a soproni vasútvonalakon. Versenykocsi kategóriában Bársony Kálmán, a SAE alelnöke nyert (Bugatti kocsin), és a soproniak közül még szép eredményt ért el Sterbenz Imre, aki az ötszázas motorkerékpár kategóriában – az osztrák és magyar bajnok után – harmadik lett.

1931. május 3-án rendezte meg a motoros szakosztály a motoros rókaversenyt, amely az első ilyen rendezvény volt Magyarországon, ezért eseményszámba ment, de az egyesület legnagyobb és legjelentősebb sporteseménye az év folyamán újra – már harmadízben megrendezett – brennbergi hegyiverseny volt. A versenyre 54 résztvevő nevezett be, többek között az utolsó pillanatban a hegyiversenyek Európa-bajnoka, Arco Zinneberg is. Ez a versenynek nemzetközi nívót adott. A legjobb időt futó soproni versenyző Feldinger Mihály volt, aki Velocette motorján a 350-es kategóriában 5 perc 53 másodperces időt ért el. Bár a gazdasági helyzet évközben bekövetkezett nagy leromlását és az üzemanyagok hirtelen drágulását az egész motorsport megérezte, a III. Brennbergi-hegyiverseny az osztrák és a magyar sajtó egyöntetű véleménye szerint a szezon legjobban sikerült versenye volt. Starthoz állt a motorosok között a magyar gárda élvonala és a legjobb osztrák versenyzők is. Az autós mezőny is elsőrangúnak volt mondható még nemzetközi viszonylatban is.

Az egyesület 1932-ben nem rendezte meg a IV. Brennbergi hegyiversenyt, helyette motoros körversenyt írt ki a Lővér körúton. Mivel időközben a Budapest Sport Egyesület lemondott a magyar nagydíj rendezési jogáról, mód nyílt arra, hogy a soproni verseny „Soproni Grand Prix” néven bekerüljön a nemzetközi versenynaptárba is. A verseny útvonala a mai Ady Endre út, Szabadság körút, Béke út volt, mintegy 5,27 kilométer hosszban. A négy osztályba sorolt, tömegstarttal indított motorkerékpároknak 40 kört kellett lefutniuk, ami 211 kilométeres távnak felelt meg. A rendezők a „kezdők versenyét” is kiírták, Soproni Körverseny néven.
A verseny napján soha nem látott tömeg érkezett a városba. A járművel nem rendelkező közönség vonattal jöhetett, melynek viteldíja még soha nem volt ilyen olcsó, ráadásul a belépőjegyet is magában foglalta. Az SAE bizonyította, hogy kis vidéki klub is tud nemzetközi rangú versenyt rendezni, abban az időben, amikor több nagy, anyagilag erős egyesület nem vállalkozott a korábban befutottnak mondott versenyek megrendezésére.

A következő években a gazdasági válság sajnos egyre jobban gátat vetett az autózásnak, motorozásnak, és ezzel együtt az egyesület tevékenységének is. 1936-ban az országban már Sopron volt az egyetlen város, ahol nemcsak az idegen járműveket, hanem a helybeli autókat is sújtotta a kövezetvám. A Soproni Automobil Egyesület tíz éves fennállás után –, bár formailag továbbra is létezett – valójában megszűnt. A háborús viszonyok szétszórták mind a tagságot, mind a gépjárműparkot.

 

Három évtized múlva azonban a sport szerelmesei számára oly kellemes benzingőz és hangos motorzúgás jelezte, hogy ismét autóverseny van a városban. 1969-ben formulaautókkal borzolták a kedélyeket Sopron utcáin, ugyanis abban az évben július 6-án nemzetközi autóversenyt rendeztek az akkori Szabadság körúton, tizenötezres nézősereg előtt. A futamra többségében osztrák versenyzők érkeztek, a magyar színeket egyedül Kiss Ferenc, a Magyar Autóklub sportolója képviselte, akinek az autója a harmadik körben sajnálatos módon villanyoszlopnak ütközött és kigyulladt (a versenyző kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet). A pilóták között volt egy osztrák fiatalember, aki végül megnyerte a Soproni Grand Prix-t. A 20 éves versenyzőt Niki Laudának hívták.  

A legendás autóversenyző, bár gazdag családba született, pályafutása kezdetén éppen a pénzhiány állt közé és az álma, az autóversenyzés közé. Az F1-be fizetős versenyzőként érkezett meg, de már az is a bátorságának tanúbizonysága volt, hogy megérkezett. „1971-et írtunk, a negyedik évet. Amikor Forma–2-es versenyző voltam a March-nál, jó benyomást tettem, de nem szenzációsat. Személy szerint mindenre képesnek tartottam magam, de szükségem volt egy esélyre” – írta 1998-ban megjelent önéletrajzában.

1976-ban a nürburgringi balesete után a kórházban egy pap még az utolsó kenetet is föladta neki, mivel orvosai nem sok reményt láttak a túlélésre. Lauda azonban farkasszemet nézett a halállal, visszaküzdötte magát az életbe és a versenypályára is. Hat héttel a majdnem halálos balesete után ismét autóba ült. Pályafutása során összesen 171 versenyen indult, 25 győzelmet, 24 pole pozíciót és 54 dobogót számlált, valamint 3 bajnoki címet. 1971 és 1985 között öt csapatnál (March, BRM, Ferrari, Brabham, McLaren) versenyzett, első győzelmét 1974-ben a Ferrarival Spanyolországban aratta, az utolsót 1985-ben a McLarennel a Holland Nagydíjon.

A halálnak csak két évvel ezelőtt, 2019-ben sikerült legyőznie a küzdelemre született, hatalmas akaraterővel megáldott, mindig harcos Forma 1-es pilótát. Ő az egyetlen a sportág történetében, aki a két legsikeresebb csapat, a Ferrari és a McLaren színeiben is csúcsra ért a királykategóriában.
A soproni F1 rajongók minden bizonnyal örömmel gondolnak vissza arra, hogy 52 évvel ezelőtt a Lőverekben, a fák zöld lombjai alatt nem más, mint a háromszoros Formula-1 világbajnok Niki Lauda száguldozott a versenyautójával. És igazán szerencsések azok, akik élőben is láthatták a Soproni Grand Prix-t, amelyet az autósport egyik vagy talán a legjellegzetesebb alakja pályafutása elején Sopronban megnyert.

Forrás: Gimesi Szabolcs (1979): A Soproni Automobil Egyesület (1927–1937). Soproni Szemle. XXXIII. évfolyam 2. szám.

Autó-Motor, 1969. július 21.

Borítókép: Az ötven évvel ezelőtti soproni verseny rajtja Niki Laudával az élen Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár (Autó-Motor)