Elképzelni is szörnyű, hogy milyen borzalmakat élhettek át 76 évvel ezelőtt a szőnyegbombázás áldozatai életük utolsó pillanataiban, és hogy milyen nehézségek vártak a túlélőkre, hogyan tudták feldolgozni a lélekfacsaró emlékeket. Sopront a második világháború során kilenc légitámadás érte. A legpusztítóbb az első (1944. december 6.) és az ötödik (1945. március 4.) volt.

Régebbi jelentések szerint az angolszászok figyelmét a Szálasi-kormány vonta városunkra azzal, hogy menekülése során Sopronba helyezte át székhelyét, és december 6-án a délelőtti órákban országgyűlést hívott egybe a városháza nagytermébe. Ez alapján sokan hiszik ma is, hogy a támadóknak pontos ismereteik voltak arról, hogy mely házakat kell eltalálniuk ahhoz, hogy egy-egy német parancsnokságot szétrobbantsanak. A valóság azonban drámaibb: Sopront stratégiai fontosságú vasútvonalai miatt támadta meg a 15. légi hadsereg. Az 1944. október 13-án készült légi felvételen már bombázandó célpontként szerepelt a város két vasúti pályaudvara, tehát a támadás nem a falakon belül zajló történelmi eseményekkel volt összefüggésben, hanem azzal, hogy az amerikai légierőnek a vasút szétbombázása volt a célja. 

Az év utolsó hónapjáig Sopront nem bombázták, a feljegyzések száznál is több eseménytelen légiriadóról számolnak be 1944-ből. Szent Miklós napján azonban 11 órakor megjelentek a város felett és célba vették a városházát, valamint a pályaudvarokat. A városházát nem találták el, a neki szánt bombák a Szent György utca elejére hullottak, több házban tetemes kárt okozva. A GYSEV pályaudvart támadó 450-es bombázó alakulat sajnos igen pontosan célzott – a pályaudvar, a vasúti sínek és a környéken lévő utcák, épületek nagymértékű pusztulást szenvedtek. Az utánuk támadó 449-esek katasztrofális szőnyegbombázása a számukra elsődlegesen kijelölt célpontban (Déli pályaudvar) alig okozott kárt, de ezek pusztították el a belváros ódon házait. A három amerikai egység közül az első volt az, amely a vasutat és ipari létesítményeket bombázta, a többi a város különböző pontjait érintette: három sávban keresztülbombázták a Várkerületet, a végén pedig a Szent Mihály-templomot és környékét. Bő fél órán át záporoztak a bombák Sopronra – ­az amerikai 15. légi hadsereg B-24-es bombázói közül 73 repülőgép 736 db 245 kg-os nem késleltetett rombolóbombát dobott a városra 1944. december 6-án.

A támadás a város négyötöd részét érintette, de nem érte el az elsődleges stratégiai célpontokat, így az amerikaiak a légi felvételek kiértékelése után további bombázások mellett döntöttek, amelyekkel a vasúti utánpótlás megsemmisítése volt a cél. A második légitámadás december 18-án következett be, a 33 bombázó – B-24-es Liberator – 308 darab bombát zúdított a városra. Ez a támadás a szinte teljesen zárt felhőzetnek köszönhetően kevesebb pusztítást végzett, legnagyobb mértékben a Lővérekben tett kárt. A rákövetkező napon, december 19-én került sor a harmadik amerikai légitámadásra, amikor 146 romboló bomba hullott a városra, de a gépek támadása aznap is kiértékelhetetlen volt. A források tanúsága szerint sem a december 18-i, sem a december 19-i bombatámadások nem érték el elsődleges céljukat, a Déli pályaudvar szinte sértetlen maradt három amerikai légitámadás után. Sőt, az 1945. február 21-én bekövetkezett negyedik bombázás sem tett jelentős, a vasúti forgalmat elpusztító kárt a Déli pályaudvarban, ezt a célt csak az ötödik, március 4-én szovjet felkérésre bekövetkezett amerikai légitámadás érte el. Ekkor a GYSEV pályaudvarra 436, míg a Déli pályaudvarra 533 bombát zúdítottak, és ezúttal az utóbbira is pontosan céloztak – a soproni pályaudvarok szinte teljesen elpusztultak. Romokban állt a Zita kórház és a Kőfaragó tér környéke, és ismét találatokat kapott a Várkerület. 

Az amerikai bombatámadások után, 1945. március 29-én, 30-án, és 31-én újabb légitámadások jöttek, ekkor a vörös csillagos, szovjet bombázókötelékek támadtak Sopronra. Sokan úgy tudják, hogy a március végi bombázások nem okoztak jelentős károkat a városban, ám a hivatalos jelentések nem erről tanúskodnak. A Szovjet Tájékoztató Iroda jelentése: „Március 29-ére virradó éjszaka nehézbombázóink csapást mértek a magyarországi SOPRON vasúti csomópontra. A bombázás eredményeképpen a csomópont területén tüzek keletkeztek, melyek robbanásokkal jártak együtt. Virradatra lángoltak az ellenség szerelvényei és katonai raktárai.” A március 30-án bombázó ezred egyik gépének jelentésében olvasható: „A teljes személyzettel és 18 db. Boston bombázóval bombáztuk az ellenség alakulatainak és műszaki felszerelésének állományát Sopron városában. Nyolc hiteles becsapódást regisztráltunk. Öt tűzfészek keletkezett…”

1945 áprilisának végén a Soproni Nemzeti Bizottság létrehozta a Városi Helyreállítási Tanácsot, és 1945 májusában 18 helyreállítási körzetre osztotta fel a szétbombázott Sopront abból a célból, hogy felmérjék, milyen károkat okoztak a légitámadások és a három napig tartó utcai harcok. A második világháborúban 2200 ember veszítette életét és 440 épület (13%) teljesen megsemmisült Sopronban, ezen kívül az épületek közül 385 (11%) súlyosan sérült, 1285 (37%) sérült, valamint kevésbé sérült vagy épen maradt 1366 (39%).

Sopron számára az a négy hónap úgy a fizikai-, mint a lelki pusztítás tekintetében rettenetes időszak volt. Tragikus és fájó, hogy a december 6-i bombatámadást megelőző napon röpcédulákat szórtak ki egy amerikai gépből, amelyen ez a szöveg állt: „Ha vasúti csomópont vagy ipari központ közelében van lakásod – a fontosabbakat a térkép is feltünteti –, haladéktalanul költözzél falura! Ha ebben megakadályoznak a hatóságok, akkor már csak önvédelemből is szabotálj! – Ha segítesz nekünk a náci vasutak és a náciknak dolgozó hadiüzemek elpusztításában, akkor 2 cselekedeteddel a magyar népet és a magyar városokat véded!” A röpirat hátlapján Magyarország térképe volt látható a fontosabb városok feltüntetésével. A városok között volt Sopron is, de a polgárok szentül hitték, hogy az ő békés városukat akkora szörnyűség biztosan nem érheti, így a szirénák megszólalásakor nagyon sokan nem is siettek az óvóhelyekre. Az első támadás teljesen váratlanul érte a várost december 6-án délelőtt, a bombazápor pedig drasztikusan több hullámban zúdult alá, számtalan ártatlan áldozatot követelve. Az első bombázás után szinte egymást érték a légitámadások a hűség városában, a bombázógépek állandó nyugtalanságban, bizonytalanságban tartották a lakosságot, így nem csoda, hogy a felszabadulása után Sopron valóban súlyos teherrel és fájdalmas örökséggel kezdett hozzá az új élet megteremtéséhez. 

Forrás: 

Boronkai Pál (1960): Sopron újjáépítése. Soproni Szemle, 14. évf. 1. szám

Ifj. dr. Sarkady Sándor (2008): Légitámadások Sopron ellen (1944. december 6, 18, 19.). Soproni Szemle, 62. évf. 1. szám.  

Ifj. dr. Sarkady Sándor – Jankó Ferenc (2016): Amerikai és szovjet légitámadások Sopron ellen: Winkler Oszkár bombakár-felmérési jegyzéke. Soproni Szemle, 70. évf. 3. szám.

Borítókép: A soproni belváros - Lenck átjáró romjai
Forrás: Ruzsinszky István felvétele