A szúbogarak csoportja szerfelett népes: hazánkban mintegy 110-féle szúbogár van - ebből a magyar szakközönség körülbelül egy tucatnyi fajával találkozik rendszeresen. Városunk tekintetében a betűző és a rézmetsző szú hírhedt – ezek a fajok évtizedek óta jelentős károkat okoznak a helyi lucfenyvesekben. A Soproni Egyetem kutatói ezért is vizsgálják a szúbogarak életmódját, amely folyamatosan változik, ugyanis a globális felmelegedés hatást gyakorol erre is – egyik legfőbb céljuk, hogy kiderítsék: hogyan lehet védekezni a farontók ellen.  

Bevált megoldás az erdőgazdálkodók körében, hogy a megtámadott fákat kivágják és elszállítják – érdekes azonban az egyik ausztriai hírportálon megjelent cikk, amelyben azt mondják az ottani szakemberek: ők inkább az erdőben hagynák a holtfát. - Itt nagyon lényeges kérdés, hogy milyen az a bizonyos holtfa – szögezte le Prof. Dr. Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem Erdőművelési és Erdővédelmi Intézetének oktatója. - Eleve, ha valaki meghallja, hogy holtfa, azt gondolja, hogy az egy „élettelen” valami. Pedig ez nem igaz! Nagyon sokféle élőlény kötődik ehhez az anyaghoz, olyan gerincesek, mint a harkályok és a denevérek, de elképesztő számú rovar, gomba és egyéb mikroorganizmus is kifejezetten a holtfákban találja meg az életfeltételeit – világított rá a szakértő, aki hozzáfűzte: ha azt nézzük, hogy a szúbogarak milyen kárt okozhatnak, vagy hogyan kell bánni egy holtfával, nagyon sarkalatos kérdés, hogy fenyő- vagy lombos fafajtáról van-e éppen szó.

A lombos fák esetében ugyanis a holtfa anyag erdőben hagyása nem okoz problémát – sőt, ez kifejezetten gazdagítja az élővilágot. A fenyőfák esetében viszont beltartalmuk miatt másként néz ki ez a folyamat. - Kiemelésre érdemes, hogy a holtfa kifejezés egy hosszú folyamatot takar – tudtuk meg az oktatótól. - Ebben a leglényegesebb stádium az első, amikor a növény éppen hogy elpusztult. Ekkor már nincs lehetősége arra, hogy védekezzen, például azért, mert valamilyen stressz érte, mondjuk szélsőségesen száraz, meleg nyár. Ez ellen védekezni lehet és kell is, ha viszont már a fa meghaladta ezt az állapotot és a szúk kirepültek belőle, akkor már tényleg egy olyan holtfa, amelyik inkább csak a biológiai diverzitáshoz járul hozzá és nem okozhat a továbbiakban erdővédelmi problémát – fejtette ki.

A gazdálkodó számára nehéz, felelősségteljes döntés meghatározni, hogy melyik fát kell már kivágnia mindenképpen. - A frissen elpusztult fákat kell kitermelni, ezt azonban nem minden esetben lehet jól látni – hangsúlyozta a szakértő, aki rávilágított a szakemberek felelősségének másik vonulatára is: ha az erdőben hagynak úgymond minden holtfa anyagot, az esetenként problémát okozhat. - Például, a Soproni Parkerdőben sem célszerű az utak, ösvények mellett otthagyni bármiféle elpusztult fát, mert azt a szeles idő kidöntheti, vagy darabokat törhet le belőle és ez bizony életveszélyes. Megint más kérdés, hogy ha esetleg sok ilyen fa marad a területen, akkor azt a területet már körülményes lesz felújítani és nehezen lehet majd rajta gazdálkodni – indokolta.  

A szakértők úgy vélik, hogy az osztrák cikkben szereplő megközelítés inkább gazdasági: a cikket megihletők érve, hogy a szúk által már elhagyott holtfákat nem érdemes kitermelni, mert költséges a kivágásuk és a kitermelésük. A lucfenyő faanyagára jelenleg amúgy is alacsony az európai fenyőerdőkben bekövetkezett károk miatt.