Bredeczky Sámuel a család hatodik gyermekeként 1772. március 18-án született a sárosmegyei Jakabvágáson, apja Bredeczky Mátyás tanító, kertész, orgonista, anyja Fábry Zsuzsánna volt. A mély vallásosságot és a természet iránti szeretetét, érdeklődését édesapjától örökölte. Sámuel még gyerekkorában Leibicre került, mivel apját a leibici egyházközség tanítójává választották. Elemi iskoláit Leibicon végezte, 1785-ben a késmárki gimnáziumban, 1786-ban a soproni líceumban és annak elvégzése után a jénai egyetemen tanult.

Jénai tanulmányait a soproni evangélikus egyházközség anyagilag támogatta. Az egyetemi évek nagy hatással voltak lelki fejlődésére, filozófiát, teológiát és természettudományt tanult. Különösen az utóbbi szakterületen mélyítette el ismereteit, az ásványtan és a földtan kedvenc tantárgyai voltak. A Jénában megalakult ásványtani társulat megalapításában Bredeczky jelentős munkát végzett. A társulat első elnöke Teleki Domokos gróf volt, akit később Goethe követett ebben a tisztségben. Goethe az ásványtant nagyon szerette, szép ásványgyűjteménye is volt. A magyar osztály főtitkárául Bredeczky Sámuelt választották. Bredeczky többször kirándult Weimarba, és ott Goethe házában is megfordult néhányszor, később levelezett is vele. A levelek ugyan nem maradtak fenn, de a családi emlékezet megőrizte a kettejük kapcsolatáról szóló történetet.
Bredeczky természettudományos érdeklődése rendkívül kiterjedt volt, egész életén keresztül meghatározó maradt, ezen belül a mineralógia, a botanika, a kőzettan foglalkoztatta leginkább, de tagja volt a szász-gothai erdésztársaságnak is.

Az egyetem elvégzése után, 1798-ban Bredeczky visszatért Sopronba, a néhány évvel korábban alapított soproni evangélikus polgári iskola tanára lett. Ebben az időben kiemelkedő neveléstani munkásságot végzett. Néhány pedagógiai tárgyú írása Tessedik Sámuel figyelmét is felkeltette, aki 1799-ben Szarvasra hívta, hogy tanítson az általa alapított gazdasági tanintézetben. A felkérést Bredeczky nem fogadta el, ennek okát máig nem ismerjük.

Négyévi tanárkodás után, 1802-ben Bécsbe került, ahol mint lelkész és tanár tevékenykedett, itt kezdte el az anyaggyűjtést egyik legfontosabb munkájához, a Magyarország földrajzáról és természeti kincseiről szóló könyvéhez. 1805-ben hívták Galíciába, pontosabban Krakkóba, és az év márciusában már az egyesült krakkói és podgorcei egyházmegye espereseként folytatta munkáját. Közvetlen felettese Joseph Paulini lembergi püspök volt, aki a következő évben, 1806. január 16-án, mindössze 36 évesen meghalt. Halálos ágyán Bredeczky Sámuelt nevezte meg utódjául, aki azonban valószínűleg habozott elfogadni ezt a tisztséget, mert Ernst Traugott von Kortum −, aki a galíciai evangélikusság első felügyelője és kormánytanácsosként az itteni sóbányák felügyelője is volt − 1806. február 13-án külön levélben biztatta igenlő válaszra. Így a lelkész alig egy évet töltött Krakkóban, és 1806-ban − mindössze 34 évesen − átvette új hivatalát Lembergben: mindkét Galícia és Bukovina evangélikus szuperintendense lett, sőt a református egyház ügyeit is ő intézte.

Bredeczky egészen 1812-ben bekövetkezett haláláig Lembergben élt, hivatalos elfoglaltságai mellett időt tudott szakítani magának az írásra is. Galíciára vonatkozó számos földrajzi és földtani, néprajzi dolgozatát a Lembergben megjelenő időszaki lapokban és folyóiratokban tette közzé. Bredeczky Sámuel nagyszámú földrajzi témájú értekezést írt, 70 nagyobb földrajzi munka maradt ránk tőle. Többek között a Kárpátokról, a szepességi németekről, Sopronról, Bécsről, Galíciáról, továbbá hazánk és Ausztria egyéb tájairól. Ő volt a soproni táj első felfedezője, méltatója.

Bredeczky egészsége már bécsi tartózkodása alatt sem volt kifogástalan. Krakkóban és különösen Lembergben állapota rosszabbodott, a számtalan fárasztó utazás lemerítette szervezetét. Orvosa már 1806-ban sem ajánlotta neki az utazást, amikor szuperintendenciája átvételekor Krakkóból Lembergbe költözött. 1812 májusában hivatalos útra indult Brodyba. Június 10-én kelt utolsó levele, amelyet barátjának, a Bécsben élő Glatz Jakabnak írt. Beszámol neki a brodyi útról − egészen az orosz határig elutazott, visszafelé érintette Turzót és Buskot. Panaszkodik, hogy mennyi szenvedéssel jár betegsége, főleg a gyomorfájás és az epeömlés kínozza. A családi naplóból tudjuk, hogy Bredeczky utolsó napjai súlyos szenvedésben teltek. Fiatalon, 40 éves korában, 1812. június 20-án hunyt el Lembergben. Özvegye, a soproni származású Pauer Doris férje halála után gyermekeivel az akkor Eperjesen lakó anyjához költözött. A lembergi gyülekezet óriási részvét mellett temette el nagy halottját.

Bredeczky Sámuel rövid ideig élt Sopronban, soproni tartózkodása azonban nem múlt el nyomtalanul, emlékét könyvei őrzik.

 

Forrás: Dr. Horváth Ödön: Bredeczky Sámuel élete. 1772-1812. Budapest: Horváth Ödönné, 1924.

Kurdi Krisztina: Egy cipszer lelkész Galíciában, Bredeczky Sámuel élete és munkássága. Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2006. (pdf)

szivk.hu

Borítókép forrása: Bredeczky Sámuel (fotó: hu.wikipedia.org)