A rendkívüli munkabírással és tenniakarással rendelkező fiatal újságíró, tanár és esztéta a Külföld előtt szerkesztője volt a Sopron című lapnak (1876), elindítója a Sopronkörnyéki Lapok című kiadványnak, továbbá részt vett a Soproni Irodalmi és Művészeti Kör (a későbbi Frankenburg Irodalmi Kör) alapításában is.

Moller Ede 1853. február 12-én született Nagyszombat városában, Moller Ede kereskedő és Berzáczy Aloizia fiaként. Már gyermekkorában gyönge testalkatú volt és gyakran betegeskedett. A gimnáziumot Pozsonyban és Nagyszombatban végezte, majd a pesti egyetemre került, irodalmat, esztétikát, filozófiát hallgatott, nyelveket tanult. Tanárai felismerték benne a tehetséget és irodalmi munkásságra biztatták. A bölcseleti képzés befejezése után először a budapesti VI. kerületi főreáliskolában ideiglenes tanár lett, majd 1875 őszén Sopronba érkezett és helyettes tanárként dolgozott a város vallásfelekezet nélküli reáltanodájában (akkori nevén: városi reáliskola). Két év múlva megválasztották a magyar és német nyelv és irodalom rendes tanárává, állásában 1880-ban véglegesítették.

A tanítás mellett, 1876 elején átvette a Sopron című, hetenként kétszer megjelenő lap szerkesztését Ballagi Károlytól, volt megyei tanfelügyelőtől. Néhány hónap után azonban megvált az újságtól és Sopronkörnyéki Lapok címen új kiadványt indított. Ebből nem maradtak fenn példányok. Moller Ede atyai barátja, Bodnár Zsigmond így írt egyik levelében: „Talán sikerül egy-két fiatalembert arra bírnom, hogy írjanak az Ön lapjának a napi dolgokról. Mert, ne nehezteljen, mint már mondám, kissé elvontan szerkeszti szép kis lapját. Több praktikus dolgot, és pedig sopronit belé!” Ez a néhány sor utal arra, hogy valószínűleg korán és kellő helyismeret nélkül vállalkozott Moller a lap szerkesztésére.

1877-ben már dr. Baán Endre szerkeszti a Sopront, s bár nem tudni, hogy ő közvetlenül követte-e Mollert, de bizonyos, hogy a lap és a volt szerkesztő közti feszültség mindvégig megmaradt. A Sopron Moller Ede nyilvános szerepléseit minden alkalommal megdicséri, halálakor maga Baán Endre búcsúztatja, de írásaival alig találkozunk.

A soproni tanárok önképzőkört szerettek volna létrehozni 1876 őszén, így jött létre a Soproni Irodalmi és Művészeti Kör, amelynek alapításában Moller Ede is részt vett, s amely 1911-ben, Frankenburg Adolf (1811–1884) születésének 100 éves évfordulóján vette fel a Frankenburg Irodalmi Kör nevet. A társaság induláskor – az 1874-ben alakult pozsonyi Toldy Kör mintájára – széleskörű társadalmi egyesület lett, amelynek az volt a feladata, hogy Sopronban erősítse a magyar műveltséget és irodalmat, elősegítse a magyar nyelv terjedését. 
Moller egész erejét a kör felvirágzásának szentelte, az első tisztikarban ő a másodtitkár, 1882-ben pedig alelnöknek választják. Itt mutatta be többek között Ilosvai Toldijáról, Arany Tetemre hívás-áról, Tompa Mihályról, Széchenyi Istvánról írt tanulmányát, de szerepelt zeneszámokkal is. A Frankenburg-jubileum megtartását, mely Sopronban a „magyar nemzetiség diadalünnepe” volt, ő indítványozta.

Közben újabb lapalapítással próbálkozott, 1878 végén Ujvári Béla tanártársával együtt megindította Sopron első magyar nyelvű folyóiratát, a Külföld-öt. Célul tűzte ki a külföldi irodalom megismertetését. A havi folyóirat terjedelme három ív volt. Többek között Fialovszky Lajos, Ujvári Béla, Erődi Béla, Sturm Albert, Moller Ede, Győry Vilmos tanulmányait közölte és külföldi folyóiratokból szemlézett. Az előfizetők száma nem volt több 48-nál, az anyag összeszedése is nagy nehézségekkel járt. 1879-ben megjelent mind a 12 füzet, az év végén azonban megszűnt a kiadása. A száraz, sokszor terjengős, anyagában sem egységes lapot a kritika nem fogadta lelkesedéssel.

Moller Ede esztétikus lélek volt. Arrafelé vonzódott, ahol szépet találhatott: irodalom, zene, képzőművészet, Olaszország. Legnagyobb lélegzetű tanulmánya 1877-ben jelent meg, a Magyar Kalliope. A Szigeti veszedelemről, Zalán futásáról, Debreczeni Mártonnak A kióvi csata c. eposzáról és az eposz elavulásának okairól szól. Halála előtt rendezte sajtó alá Összegyűjtött tanulmányait, amelyek kiadásra már nem kerülhettek. Rajongott a művészetekért, Pestre, Bécsbe utazott. 1881-ben a szünidő alatt Olaszországot utazta be. Tapasztalataiból a Florenczben című részletet az irodalmi és művészeti körben felolvasta, ez volt hattyúdala.

Sopronban hunyt el, 1882. április 12-én, holttestét Nagyszombatra vitték. A soproni vasútállomáson sokan búcsúztatták. Bella Lajos a reáliskola, Tomsich Bertalan az irodalmi kör nevében köszönt el tőle. A reáliskola értesítőjében dr. Kárpáti Károly írt nekrológot. Utóbbiból való az alábbi idézet: „A múlandóság vak hatalma egyaránt sújtja a hitványt és a jelest. Amabban mit sem, ebben sokat veszít a társadalom, a haza. Ily veszteséget siratunk mi is elhunyt barátunkban, mert mikor szíve megszűnt dobogni, egy kitűnő hazafival, egy lelkes tanárral, egy szorgalmas tudóssal és egy jóbaráttal lettünk szegényebbek.”

Forrás: Augusztinovicz Elemér (1982): A Frankenburg Irodalmi Kör hét évtizede (1877–1949). Soproni Szemle 36. évf. 4. sz.

Berecz Dezső (1939): Moller Ede. 1853–1882. Soproni Szemle 3. évf. 5-6. sz.

https://www.szivk.hu/

Borítókép: https://media.istockphoto.com/