„Szegénysorsú beteg tanulóinkat dr. Szilvási Gyula orvos díjtalanul kezelte.” – írja a Soproni Állami Széchenyi István Reáliskola Értesítője a 20. század első felében (az 1928-29. iskolai évről. 54. sz.). Betegekért élő, áldozatkész gyógyász volt, akit − bár nem Sopronban született − szociális érzéke révén röviddel idekerülése után a város legismertebb orvosai között emlegettek. Az első világháború alatt állandóan azon fáradozott, hogy a sanyarú sorsú emberek terhein segítsen. Figyelmét az elhanyagolt proletár  gyermekek felé irányította, megsegítésükre egyesületet alapított. Ez a törekvése átvitte a kulturális területre is, az egyesület javára estélyeket rendezett, ezek egyikén először szólaltatta meg az első világháború idején Sopronban Karinthy Frigyest, akit a hivatalos irodalmi kör akkor még alig ültetett volna előadó asztalhoz, továbbá Kosztolányi Dezsőt.

Nagybányán született 1881-ben, középiskolába Szatmár városába járt, 1901-ben érettségizett. Ezután a kolozsvári egyetem orvosi karára iratkozott be, ahol 1907-ben kapta kézhez orvosi diplomáját, majd az ottani Egészségügyi Intézetben Riegler Gusztáv, a híres orvosprofesszor mellett tanársegédként tevékenykedett. Itt sajátította el a tudományos kutatások módszereit, a problémák meglátását és az ezek megoldásához vezető utak felismerésének készségét. Szilvási Gyulát mély kutatói vágy hatotta át, gyakorló orvosi tevékenysége idején azonban nem sok lehetősége nyílt ahhoz, hogy kutatásokat végezhessen, mert nagyon elfoglalt, népszerű és keresett orvos volt. Kolozsvárról Besztercére ment, ahol a Munkásbiztosító pénztárban rendelő orvosként dolgozott. Feleségével, Johrem Jolánnal, 1910-ben itt született első gyermekük, a később híressé vált operaénekesnő, Szilvásy Margit.

1910-12 között Békésgyulán magánorvosként tevékenykedett, innen vezetett útja Sopronba, ahol 1912-ben szintén a magánszférában kezdett, de hamarosan a már bevált Munkásbiztosító pénztárhoz került, s ott is maradt 1919-ig.

„… 1918 nyarán ismertem meg, amikor vasúton Sopronból Pozsony felé egy fülkében utaztunk. Az ő útjának célja Pozsony, az enyém Ruszt és a Fertő tó volt. Hamarosan megtudtuk egymásról, hogy mindketten a kolozsvári egyetemen végeztünk, s igen örült annak, hogy az első világháború kezdetéig magam a világhírű Apáthy István professzor gyakornoka voltam. Elmondotta, hogy a vérbajjal és a gonorrhoeá-val foglalkozik, meg akarja ismerni a kórokozó mikroorganizmusok részletes morfológiáját és a tőlük megbetegített szervek kórszövettani elváltozásait. Mindjárt megkért arra, hogy segítsem őt a vizsgálatokhoz szükséges műszerek, eszközök és anyagok jegyzékének összeállításában. Ez meg is történt és Szilvási nagy energiával, saját költségén beszerezte a mikroszkópot, mikrotomot (finom borotvagép szövettani metszetek készítésére), festőüvegeket, festékeket, mikrotechnikai könyveket stb. Lakásának egy kis szobáját rendezte be laboratóriumnak. Megindulhatott a munka. Ám hamarosan befejeződött az első világháború s az események Szilvásit is magukkal ragadták.” – emlékezik meg róla orvostársa, Varga Lajos 1957-ben. (Soproni Szemle, 11. évf. 1-2. sz.)

1919 március végén a közbizalom Szilvási Gyulának juttatta az egészségügyi biztosságot és Szilvási Gyula nehéz feladatát kiválóan állta. Nemcsak a háború folytán volt leromlott Sopron egészségügye akkoriban, de az évtizedes mulasztások is megbosszulták magukat. A gyógyítást két orvos látta el, akiknek egyébként nagyon kiterjedt magánpraxisa is volt, tanult sebész azonban egyik sem volt, így a tehetősebb soproniak inkább a bécsi és bécsújhelyi kórházat keresték fel, ha műtétre volt szükségük. A közelben a Zita-kórház magánjelleggel működött, szintén szakorvosok nélkül. Ezenkívül volt még 1917 óta egy tüdőbeteg-gondozó az Esterházy (ma Wesselényi) utcában kis helyiségekkel és a városháza egyik hivatali szobájában működött az anya- és csecsemővédelem 1918 óta.
Szilvási Gyula tehát elsősorban kórházról kívánt gondoskodni. A város még a háború előtt elkezdte új kórházának építtetését, elkészült részét azonban a háború idején a katonaság elfoglalta, kivonulásukkor a felszerelést sem hagyták ott. A kórházügy siralmasan festett.

Szilvási belevetette magát a munkába, gőzerővel dolgozott azon, hogy minél előbb modern, orvosokkal és eszközökkel is felszerelt kórháza legyen Sopronnak. A gondolat 1919. június 23-án vált valósággá, ekkor került sor a kórház hivatalos átadására, amit Király Jenő mellett Szilvási Gyula bőrgyógyász főorvos hajtott végre. A közkórház megnyitásáról a Soproni Vörös Újság 1919. június 24-i száma a következőképpen írt: „A kórház összes épületei, betegszobái, műtői a legpompásabban vannak felszerelve és ami még hiányzik, azt rövidesen pótolni fogják. Betegekkel van már majdnem tele az egész kórház és mikor a bizottság tagjai kikérdezték őket, mindnyájan a legmelegebb szeretet hangján beszéltek orvosaikról.” 1919. július 8-án Guth népjóléti és egészségügyi népbiztos is meglátogatta az új közkórházat és hangsúlyozta, hogy „a kórház a fővárosi klinikák színvonalán áll. Ha tervezett és szükséges kibővítések megtörténnek, egy teljesen kifogástalan, a legmesszebbmenő igényeket kielégítő modern kórháza lesz Sopronnak.”

Négy osztállyal indult el a kórház, kezdetben csak a sebészet, a belgyógyászat, a nőgyógyászat és a bőrosztály működött, de már 1920-ban felmerült a közgyűlésben egy szemészeti és gyermekgyógyászati osztály felállításának a szükségessége.

Az Erzsébet-kórház bőrgyógyászati osztályának vezetőjeként több lehetőség nyílt Szilvási számára a tudományos kutatások terén. 1924-ben felvette a kapcsolatokat Fehér Dániellel, az Erdőmérnöki Főiskola Növénytani Intézetének vezetőjével, aki nagyobb munkalehetőséget nyújtott számára. Eleinte együtt dolgoztak a vérbaj kórokozójának (akkor még Spirochaeta pallida néven szerepelt) vizsgálatával, majd a Szilvásitól készített új élvefestő anyaggal, amelyet összeállítója spirsil-nek nevezett el. A spirsil jól és élesen festette a protoplazmát, sejtmagot, baktériumokat és a többsejtű állatkák legtöbb szervét. Tehát általános élvefestő anyagnak bizonyult, amelyet jól lehetett használni nemcsak a bakteriológiában, hanem a növénytani sejt- és szövettanban is. Szilvási csaknem két évi kísérletezés után állította elő, s első alkalommal 1924-ben a müncheni orvoskongresszuson ismertette.

A vérbaj kórokozójának vizsgálatával párhuzamosan kezdte meg a gonorrhoeá-t előidéző Goncoccus neisseri (ma Neisseria gonorrhoeae-nak nevezik) igen alapos kutatását. Vizsgálta különböző megjelenési formáit és alaposan elemezte a természetes környezetben és a mesterséges táptalajon tenyészők alakváltozásait. Számos dolgozatot írt idevágó kutatásainak eredményeiről, amelyek hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Vizsgálatainak eredményeit Zollschán József dr-ral közösen megírt könyv alakjában adta ki 1935-ben.

Mint vérbeli orvos tudományos kutatásait és azok eredményeit a gyakorlati gyógyítás szolgálatába állította. Miután megismerte a Gonococcus életét, különböző megjelenési formáit a természetes és mesterséges környezetben, megpróbálta a betegségnek oltás útján való gyógyítását. Kitartó kísérletekkel állandóan javította oltóanyagát, s mivel nagyon szerette betegeit és féltette őket, rendkívül óvatossággal járt el a kezelésben.

Bár ezen a téren határozott sikerei voltak, még külföldről és az ország különböző helyeiről jött betegek is gyógyultan hagyták el a kórházat, egyedül mégsem tudott megbirkózni a betegségnek oltás útján történő gyógyításával. Kiterjedt klinikai vizsgálatok és kísérletek kellettek volna a probléma eldöntéséhez. Ehhez pedig nem talált sem lehetőséget, sem megértést. Bár módszere szakorvosok körében annak idején nagy érdeklődést váltott ki még külföldön is: „a gonorrhoea gyógyításánál a Szilvási-féle szérum úttörést jelent” (Farchy Leon dr. temesvári bőrgyógyász), a soproni orvos eljárása mégsem tudott elterjedni.

Állati és emberi szervekkel való sejttani vizsgálatain kívül a soproni Erzsébet-kórház külön új épületben elhelyezett, jól felszerelt bőrgyógyászati osztályán nagyarányú kutatásokkal Szilvási mindenféle növényből és azok legkülönbözőbb szerveiből baktériumokat különített el; haláláig összesen 136 növényt vizsgált meg kezdve a zsurlóktól és páfrányoktól a fenyőféléken át a legmagasabb rendű növényekig. Rendkívül érdekes és meglepő kutatásainak eredményeit vázlatosan foglalta össze, értekezésének részletes megírásában megakadályozta a halál. Dr. Szilvási Gyula, Sopron egészségügyének intézője, 1937. december 25-én, 56 éves korában szívbénulás következtében hunyt el.

Emlékét Sopronban 1969 óta utca őrzi, s a kórház épületén ugyanabban az évben emléktáblát is avattak a tiszteletére.

Forrás: D. Szakács Anita (2019): A Soproni Kórház jubileumára. Soproni Szemle 73. évf. 3. sz.

Csatkai Endre (1955): Sopron egészségügye és népművelése az 1919-es Tanácsköztársaság idején. Soproni Szemle 9. évf. 3-4. sz.

Varga Lajos (1957): Dr. Szilvási Gyula tudományos kutatásairól. Soproni Szemle 11. évf. 1-2. sz.

Borítókép: A soproni kórház megnyitása idején, 1919. Gantner Antal felvétele. (Soproni Szemle, 1955.)