Kisboldogasszony (németül Kleinfrauenhaid, horvát nevén Svetica) ősi templomát, mely a Vulkától északra, a régi temető területén állt, 1050-ben építették. Közelében emelkedik az ún. „Hexenhügel”, magyarul „boszorkánydomb”. Ez a középkori emberek fantáziáját szárnyalásra késztető magaslat valójában nem más, mint egy, a hallstatti kultúra idejéből származó halomsír – a környék legértékesebb régészeti lelőhelye.

A hagyomány az első kisboldogasszonyi templom építési idejét inkább az 1200 körüli időre teszi. Ekkor történt ugyanis, hogy a két birtokos testvér, Fraknói Konrád és Imre vitába keveredtek, és a nézeteltérés párbajig fajult. Erre egy Fraknó és Kismarton között fekvő réten készülődtek. A párbaj kezdetén jobbágyaik Istenhez és Szűz Máriához kezdtek imádkozni, hogy békítse meg őket. Ezt látva a testvérek kardjaikat eldobták, és egymást megölelve kibékültek. Innen származik a Pázsiton lévő Boldogasszony elnevezés, melyet korábban elterjedten használtak e helyre vonatkozóan. Ehelyütt a Nagyboldogasszony tiszteletére templomot építettek, melyet írásos forrás 1261-ben említett először. Régi kegyképe, mely a templom szentélyében állt, egy bizánci ikon 1460 körül készült másolata volt.

A törökök által az 1683-as bécsi hadjárat során megrongált középkori templomot a környék kegyura, herceg Esterházy Pál nádor építtette újjá 10 évvel később, késő barokk stílusban. Idehozatta a fraknói várból származó ikont is, és a hely csakhamar népszerű búcsújáróhellyé vált. Itt hunyt el 1706-ban Romanus Weichlein osztrák zeneszerző és Benedek-rendi pap pestis következtében.

A torony és az oromzatos homlokzat csak 1778-ban épült a templomhoz. Az épület mai formájában egyhajós; félköríves záródású szentéllyel és két oldalkápolnával rendelkezik. Mária Mennybevitele tiszteletére szentelték és 1785-re készült el rokokó stílusban. Hagymakupolás tornya a nyugati oldalon áll. Szentélyének kegyképe mindmáig a czestochowai Fekete Madonna másolata, Esterházy Pál herceg 1694-es adománya. Bár hátoldalán az 1461-es évszám látható, az Istenanya és gyermekének képe fejükön ezüst koronával a 17. században készült – feltehetően egy 1461-ből származó eredeti nyomán. Mennyezetképén a templom titulusa, Mária mennybevitelének ábrázolása látható. Mellékoltárait Dorfmeister István soproni művész festette 1784-ben. 1963-ban restaurálták őket. A hajó déli oldalán található Xavéri Szent Ferenc-kápolna 1694-ben, az északi oldali családi mauzóleum, a Rothermann család sírboltja a 19. század második felében épült. A templom kétmanuálos, pedálklaviatúrás orgonáját Ausztria egyik legszebb orgonájaként tartják számon, 1834-ben Stephan Hechinger építette. Búcsúk alkalmával még a 19. században is 3-4000 hívő gyűlt össze itt, sokan közülük Bécsből érkeztek.

Az épület körül elhelyezkedő temető kerítésfalában három kis kápolnát alakítottak ki. Az egyiknek a szoborfülkéjében egy szép Mater Dolorosa, Fájdalmas Szűzanya faszobor áll. A temető nyugati kapuja egyidős a templommal.

A kegytemplom nyugati oldalán álló egyszerű, téglalap alaprajzú temetőkápolna román alapokon épült, korai gótikus volt. Mai megjelenése barokk, amit az 1718-as helyreállításnál kapott. A későbbi években is többször felújították, de ezek a munkálatok inkább csak rontottak megjelenésén.

A búcsújáróhely Kisboldogasszony (Kleinfrauenhaid) ma közigazgatásilag a két, egykor önálló falu Zemenye és Selegd egyesítéséből keletkezett Zemendorf-Stötterához tartozik. E két település szintén érdekes történelmi vonatkozásokkal bír.

A kettő közül Selegd a régebbi. 866-ban Adalwin salzburgi érsek látogatást tett ezen a pannóniai szlávok fejedelme, Pribina uralma alá tartozó területen. Ekkor már megemlítették, hogy „Ztradach” településen egy Szent István első vértanú tiszteletére avatott templom áll. Ztradach feltehetően azonos a későbbi Selegddel, melyet 1010-ben „Stederach” alakban említenek ismét. A településnév ebben a formában a heiligenkreuzi apátság 13. századi oklevelében is megtalálható. 1324-ben "Poss. Zeredahel", később "Zerdahel", azaz Szerdahely alakban szerepelt az írott forrásokban, birtokosa az Osli nemzetség volt. Későbbi Selegd elnevezését a Vulka folyó régi nevéről: Seleg kapta.

Ugyanúgy az Osliak voltak a tulajdonosai a közeli szomszédos Zemenye falunak is, amely fent említett társánál jóval fiatalabb: 1281-ből származik első említése „Zebirna” alakban.

Plébánosát a fraknói uradalom 1500-as urbáriumában említették először. A következő 150 esztendő leforgása alatt a törökök mindkét települést háromszor is elpusztították: 1529-ben, 1532-ben, majd 1683-ban ismételten. A 17. század elején, mikor már az Esterházy – akkor még grófi – család jószágához tartoztak, Bocskai, majd Bethlen seregei dúlták fel őket. 1713-ban súlyos pestisjárvány pusztított, ezután emeltek Zemenyén a falu közepén, a Vulka partján egy Szent Sebestyén tiszteletére szentelt barokk kápolnát. A vértanúként tisztelt Sebestyénhez gyakran fordultak, mint segítőszenthez pestis és más -- embereket vagy állatokat pusztító -- járvány idején. A kápolna később egy tűzvészben megsemmisült -, nem sokkal később kolera puszított Zemenyén.

Temploma Selegdnek sem volt ebben az időben: kordokumentumokból ismert, hogy 1720-ban a hívek a közeli Kisboldogasszonyra jártak istentiszteletre. A faluban csak egy fából készült harangláb állt, melybe ekkor vásároltak új harangot. 1751-ben új kápolna építésébe kezdett a falu és ezt használták 1826-ig, a templom megépítéséig.

Autóval vagy akár kerékpárral útra kelve, érdemes egy látogatás erejéig megállni a szép történelmi és művészettörténeti értékeket őrző Kisboldogasszony búcsújáróhelyen.

Források:

hu.wikipedia.org

bucsujaras.hu

Németh Adél: Burgenland. Panoráma Regionális Útikönyvek. Panoráma, Budapest, 2003.

lexikon.katolikus.hu

Borítókép forrása: martinus.at