Lenck Emil 1890. július 21-én kérte meg villájára az építési engedélyt a városi tanácstól. A korban divatos, historizáló terveket Otto Hofer soproni születésű bécsi építész készítette. Az épület használatba vételét éppen 2 évvel később, 1892. júliusában hagyták jóvá. A família azonban nem sokáig élvezhette szépséges nyári villáját – családi okokból kifolyólag rövidesen bérbe adták azt az itt katonáskodó Schaumburg-Lippe Frigyes hercegnek. A herceg felesége, Lujza dán királyi hercegnő a későbbi VIII. Frigyes dán király (1906–12) lánya volt, akit a trónörökös gyakran eljött Sopronba meglátogatni, és aki itt is lelte halálát harmadik gyermeke születése után. Az uralkodó tiszteletére a mai Csatkai utcát 1912–27 között VIII. Frigyes dán király utcának nevezték.

Miután a Lenck család üzlete az Építőbank csődje miatt megbukott és felszámolásra került, a villát – a hozzá tartozó területtel, melléképületekkel (pálmaház, meleg és hideg házak, kerti pavilon) és tartozékokkal (világítótestek, az ebédlő csillára) együtt – 1907 decemberében Sopron vármegye és Sopron sz. kir. város Régészeti Társulata vásárolta meg kultúrpalota, azaz múzeum céljára, melyet ebben az időben a társulat tartott fenn.

Még a villa megszerzése előtt a Régészeti Társulat bizottságot küldött ki helyszíni szemlére, mely kijelölte az egyes helyiségek új funkcióját, valamint javaslatot tett szükséges átalakításokra: „Az épület földszintje úgy alakitandó át, hogy az atrium teljes elkülönítésével az összes, közben fekvő helyiségek egy sorban végig járhatók legyenek. (…) Az elkülönített atrium felső világitásával igen alkalmas volna könyvtári olvasóteremnek, a mely esetben az atriumot körülfutó folyosók elzártan könyvtári helyiségekké volnának átalakíthatók.”

 

A bizottság második ülésén részt vett ifj. Storno Ferenc és Bünker János Rajnárd tiszteletbeli múzeumőr is. Az ismertetett javaslatokat elfogadták és továbbiakkal egészítették ki: „A Lenck-villához tartozó park botanikus kertté volna átalakitandó, a melynek jó karban tartását egy kertész végezné, a ki e munkáért saját használatára a kert egy kis részét kapná; a botanikus kert ujabb felszerelését a helybeli középiskolák vállalhatnák."

Az átalakítást 1910 tavaszán kezdték meg. Egy évvel később már a múzeum gyűjteményi anyagát költöztették a városházáról a két múzeumi főőr, Kugler Alajos és Bünker János Rajnárd irányításával új otthonába. Az átköltözés 1912 nyarára fejeződött be. Ősszel megkezdték a kertrendezést. 1913 nyarára maradt a kerti lak átalakítása, a régi evangélikus sírkövek múzeumkertbe szállítása és felállítása, a Szent Mihály-templom külső falába falazott 13 katolikus sírkő átszállítása és felállítása; továbbá a városházán elhelyezett római sírkövek ideszállítása.

A múzeumot 1913. október 5-én, 12 órakor a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének Sopronban megtartott közgyűlése alkalmával nyitották meg. A földszinten négy szobát régészeti anyaggal rendeztek be, az ötödiket Sopron nagy alakjainak szentelték. Külön terme volt a már elhunyt soproni művészek festményeinek és a kortárs művészeknek is. A földszint legnagyobb termében soproni polgári szobát rendeztek be. Egy helyiségben régi egyházi és polgári ruhákat állítottak ki. A lépcsőházba kerültek a soproni millenniumi bandérium, a hajdani éjjeliőrök és rendőrök emléktárgyai, a folyosókon fegyvereket és a lövész egyesület céltábláit állították ki. Az emeleten három paraszti enteriőr kapott helyet eredeti berendezéssel. Az alagsorban a néprajzi gyűjtemény mellett négy teljesen felszerelt műhelyt (posztós, asztalos, kovács, fazekas) és egy harkai kocsma berendezését helyezték el.

1918 októberében, a forradalmi események miatt a múzeumot bezárták. 1919. április 3-án államosították az intézményt. A Tanácsköztársaság alatt a gyűjtemény szerencsére nem szenvedett kárt. Maga az épület 1922-re az elmaradt tatarozások miatt rossz állapotba jutott: esővíz szivárgott be a tetőn, az üvegpavilon pedig teljesen szétrepedezett. A tatarozáshoz szükséges összeget úgy tudták csak biztosítani, hogy 1923. februárjában a múzeum a Régészeti Társulattól – Thurner Mihály polgármester megmentő gondoskodásának köszönhetően – Sopron város tulajdonába és fenntartásába ment át. Még ez év tavaszán megkezdődött a tatarozás, a múzeumbelsőt alaposan kijavították. A nagyközönség előtt augusztus 20-án nyílhatott újra meg a közgyűjtemény.

A két világháború közti időszakot a folyamatos beázások, időleges javítások, helyszűke és pénzhiány jellemezte. 1929-re bevezették a villanyvilágítást a múzeum mind a 28 helyiségébe. Lauringer Ernő múzeumi igazgatóőrnek 1938-ra sikerült elérnie, hogy az épületet átfogóan felújítsák. 1944-ben pedig a múzeum fejlesztésére vonatkozó javaslatot terjesztett elő a polgármesternek: az üvegpavilon lebontását kezdeményezte, mint oda nem illő építményt. A múzeumkert beépítésére is kidolgozta elképzelését. A leírás ismeretében szerencsés, hogy mindez nem valósulhatott meg.

Az 1944. december 6-i bombázáskor a főépületet ugyan nem érte találat, de közelében bombák csapódtak be. Az ablakok becsukott fatáblái felfogták és csökkentették a légnyomás erejét, de az ablaküvegek, üvegajtók csaknem mind kitörtek, több fatábla is széthasadt, a közfalak megrongálódtak. A tárlók és bútorok kimozdultak a helyükből, üvegezett ajtóik és oldalaik részben tönkrementek. Az átriumba szabadon beesett az eső és a kőpadlón megállva felgyülemlett.

A háborús károk megszüntetésére, az épület használhatóvá tételére az új igazgató főőr, Csatkai Endre szakmai vezetésével került sor. 1947 júniusában – a vidéki múzeumok közül elsőként - ünnepélyes keretek között újra megnyílt a gyűjtemény. 1951. január 1-jei hatállyal államosították, neve Liszt Ferenc Múzeum lett. 1962-ben a megyei tanács kezelésébe került át.

1987-ben elköltözött az épületből a múzeum igazgatósága; a helytörténeti, a képző- és iparművészeti gyűjtemény, a múzeum könyvtára is, a néprajzi anyag kivételével, a frissen felújított a Storno-házba került át. 1989-ben új néprajzi kiállítás nyílt a villában Kézművesség – Népművészet címmel.  Ekkoriban a beázások már rendszeressé váltak, az épület állaga fokozatosan romlott. Végül 2006-ban életveszélyesnek minősítették, s a kiállítást bezárták. Hamarosan a gyűjtemények ideiglenes raktárakba költöztek. A felújítás 2007-ben elkezdődött, majd csakhamar félbeszakadt. Az épület egészen 2018 májusáig Csipkerózsika álmát aludta, ekkor kezdődött meg az átfogó rekonstrukció, amelynek eredményeképpen 2020-tól végre újra régi pompájában tündökölhet.

A nagypolgári, historizáló épület modern kiállítótereiben a Mestermű. Polgári életvilág és kézművesség a 19. század végi Sopronban című tárlattal várja a Soproni Múzeum a látogatókat. A kiállítás műfaja néprajzi, de merőben eltér a megszokottól: arról mesél, hol és hogyan találkozik össze a kézműves és a városi nagypolgár világa. A cselekmény egy esküvő, amely megidézi a 19. század végének illemét, öltözködési, étkezési és viselkedési szokásait: a villát benépesítő nagypolgári család és személyzetük lázasan készülődik Liza esküvőjére, járják a műhelyeket, hogy a nagy napra minden készen álljon. Az elegáns villaépületben a Soproni Múzeum néprajzi gyűjteményének több mint ezer műtárgya eleveníti meg a kézműves műhelyek világát, kelt életre régi mesterségeket.

A villa kertje is fontos emlékeket őriz: téglakerítése, és az ódon kövekből rakott városfal mentén kiemelkedő jelentőségű 17-18. századi síremlékek láthatók a Szt. Mihály temetőből és a régi evangélikus sírkertből. A soproni kőfaragók által készített síremlékek egyedi jegyeket mutatnak, műemléki védettséget élveznek.

A kert jelentős és népszerű színtere lett a város közösségi életének is: nyáresti koncerteknek, szabadtéri filmvetítéseknek, továbbá a múzeum munkatársainak köszönhetően időről időre változatos játékoknak és foglalkozásoknak ad otthont.

Források:

Kelemen István – Nemes András: A Lenck-villából kialakított kultúrpalota építéstörténeti áttekintése. In: Soproni Szemle 2008. 4. szám

lenckvilla.hu

sopronimuzeum.hu

Facebook

Borítókép forrása: Sopron Média