Ki is volt Szent Anna? Az írások szerint a Betlehemből származó Anna a Názáretben élő Joachimnak volt a felesége. Húsz éve éltek már együtt, de nem született gyermekük. A vagyonukat ekkor három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadikat pedig szétosztották a szegények között.

A pár keservesen bánkódott gyermektelensége miatt és megfogadták, hogy ha gyermekük születik, a templom szolgálatára szentelik. Fájdalmukat tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, ahol Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani. Egy pap visszautasította őt azzal, hogy bűnös kézből nem fogad el adományt: házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta. Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. Így is tett. Nem sokkal később megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit Máriának kell nevezniük. Azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága jeléül azt a tanácsot adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít oda. Így is történt. Boldogan elmondták egymásnak látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba.

Anna megfogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. A két jámbor szülő betartotta fogadalmát, és Máriát hároméves korában a templomnak ajánlották föl. Joachim ezután hamarosan meghalt. Anna viszont még élt, amikor a szent család Nagy Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és így megláthatta a kis Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, és amikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.

A szanyi Szent Anna-kápolna egy csendes, hangulatos kis erdő közepén, a Sárdos-patak partján fekszik. 1753-ban építették a szanyiak. Az építőanyag kiszállításához állati erőt nem vettek igénybe. Mindent a kezükben és a kötényükben vittek ki, közben imádkozva és énekelve tettek tanúságot hitükről. 1901-ben kibővítették az épületet, így elérte egy kisebb templom méreteit. Szép színes üvegablakokkal látták el: az egyik ablak államalapító királyunkat, Szent Istvánt, a másik Szűz Máriát mint a magyarok nagyasszonyát ábrázolja. A szentélyben, a régi kápolnában látható gyönyörű keretben a kegykép, amely Szent Annát, Szent Joachimot és a fiatal Szűz Máriát ábrázolja.
Legutóbb 2000-ben a szanyi hívek adományaiból és sok társadalmi munkával újították fel kívül-belül.  

A szanyi szent kút és a kápolna történetét Gitzy György Kapuváron 1870-ben kiadott búcsújáró könyvecskéjében írta le:
“… már a török időben szent hely volt ez a mocsárral kerített kis dombocska, mert hihető, hogy itt sínylődtek a pogány török elől elbújt keresztények, a legnagyobb éhségek és nyomorúságok között füvekkel, gyökerekkel, halakkal és vadgyümölccsel éltek hosszas ideig a legnagyobb nyomorúságok között. Itt keresztelték meg kisdedeiket, itt temették el halottaikat, itt kérték Istent, itt fohászkodtak a boldogságos Szűzanyához, a magyarok patrónájához, itt esedeztek szent Joákimhoz, aki öt hónapig a pusztában bujdosott, itt folyamodtak a dicsőséges szent Annához, ki a szegények anyja, a szükségben levőknek segítsége, az üldözést szenvedőknek oltalmazója. (…)

Az 1750-es évek elején történt, hogy egy szegény ember január havában száraz fát szedegetni e helyre keveredett. Magában imádkozgatott, midőn angyali énekszót hallott, megdöbbent és széttekintett, hát beljebb a sűrűben naphoz hasonló fényesség villant meg szemei előtt. S hogyan megrémült, midőn a hólepte, zúzmarás fák között egy földig érő zöld levelű ágaival, túró fehérre kivirágzott, de már odvas vadkörtefát szemlélhette. Neki bátorodván egy szép ágat letört s mondván üdvözlégy Mária virágok virága, engedj, hogy ezen ágacskát szerencsésen haza vihessem és lelkipásztoromnak bemutathassam. Hazasietve azonnal be is mutatta, mire az akkori plébános csodálkozva azonnal felkészült és az emberrel gyalog kiindult, de a helységben hamar híre futott azonnal sok nép követte őket. (…)
De mint bámultak a népek a szép fára. Midőn meglátták mindnyájan törni akarták, de a pap megtiltotta és kérte őket, hogy ne tegyék míg ő azt a püspöknek be nem mutatja. Másnap útra is indult az akkor székelő püspök őméltóságához Győrbe. A püspök is nagyon csodálkozott, de hogy mit jelentsen azt meg nem mondta, hanem írt őszentsége pápának, aki e történetnek okát levélben a következőképpen magyarázta: a vad körtefa példázza Szent Annát, virágja pedig Szűz Máriát. A hideg pedig jelenti Szűz Máriának Szent Fiát, aki vadak barlangjában született s mindenek fölött erős lett a Messiás. Ezen szent levélben pedig őszentsége Szent Anna tisztelőit búcsúkkal is megajándékozta. Ezek után nemsokára az ájtatos szanyi hívek kérelmére az akkori megyés püspök őméltósága belegyezése folytán a helyre kápolnát építettek, melyben a mai napig is a Szent Annát, Szent Joakimot és a fiatal Szűz Máriát ábrázoló rézre festett kép tiszteltetik, amit a győri püspök ajándékozott a szanyiaknak. (…)
A vadkörtefa még azután soká fenn állott, midőn egykor nagy szélvész alkalmával kidőlt és tövéből forrás fakadt, mely helyen ma is kis kutacska használtatik.”

A Szent Anna-kápolna a település római katolikus templomával és az egykori püspöki vadászkastéllyal és kerttel egyetemben megyerikumaink közé tartozik. A település képét meghatározó háromhajós, háromtornyú műemlék templom a környéken egyedülálló ritkaságnak számít. Főhajóját 1767-ben Zichy Ferenc győri püspök építette.

A püspöki kastély 1783-ban, barokk stílusban készült el és a mindenkori püspök pihenőhelyéül szolgált. Az 1800-as években klasszicista stílusban alakították át. 1941-44 között Apor Vilmos püspök többször is pihent a kastélyban. Ma a település könyvtára és helytörténeti gyűjtemény található a falai között.

A Csorna és Pápa között félúton, a Rábaköz szívében elhelyezkedő Szany és a környező falvak nevét jól ismerjük a „Szélről legeljetek…” című népdal szövegéből is: „…szili kút, szanyi kút, szentandrási-sobri kút”, mely a településeknek a vásárokra lábon hajtott állatok itatására alkalmas kútjainak emlékét őrzi.

Források:

szany.hu

bucsujaras.hu

hu.wikipedia.org

megyerikum.hu

Borítókép forrása: megyerikum.hu