Az 1400-as években a Rábaköz népe rendszeresen látogatta az osli Szűzanyát. A 16. század második felében a protestáns Nádasdy család lett a környék ura. Így 1572-ben protestáns képrombolók a kápolnát és a kegyképet teljesen elpusztították. A 17. század első felében a vidék a katolikus Esterházy család birtokába került. Ők építették romjaiból újjá a templomot 1644-ben. 1690-ben Esterházy Pál nádor kismartoni várából csónakkal a Fertő tavon hozatta ide és helyeztette a főoltárra a ma is ott lévő Szűz Mária-szobrot. Ő maga így írt erről: „a hívek gyakran oda járulván, sok súlyos betegségektül szabadíttattanak-meg Isteni malaszt által, amint hogy most-is a csudák meg nem szűnnek, sőt naponként szaporodnak. Amely Kép pedig az Oltáron vagyon, Kis-Marton várábul vitettem oda, Isten, 's a' Boldogságos Szűz tisztességére, a' Körösztyén híveknek pedig lölki vigasztalására (…)." Ezt a kegyszobor hátán lévő latin nyelvű felírás is megörökíti.

A közel 80 centiméteres kegyszobor álló Boldogasszonyt ábrázol, jobb karján az áldást osztó gyermek Jézussal. A hársfából faragott, festett és öltöztetett szobor ismeretlen művész alkotása. Mária és a kis Jézus aranyozott ezüst koronáját, valamint a Szűz Mária bal kezében lévő ezüst jogart Esterházy Pál nádor készíttette. Az Osli Boldogasszonyt az ajkán ülő csodálatos mosolya miatt Mosolygó Szűzanyának szokták nevezni. 33 ruhája van, köztük olyanok, melyek több mint százötven évesek. A ruhák 3 részből állnak: stóla, palást és a kis Jézus ruhája. Öltöztetése nagy kegy, a Madonnát mindig az adott egyházi ünnephez öltöztetik. A rokokó oltár körül egykor különféle hálaajándékok, fogadalmi tárgyak és képek voltak. Néhány jellegzetes példányuk ma is megvan a templom oratóriumában. Az osli plébánia kincsei között szerepel még a Szent László és Szent Gellért egy-egy csontszilánkját tartalmazó ereklyetartó.

A kegyhelynek XIV. Benedek pápa Mária szeplőtelen fogantatása és születése ünnepére teljes búcsút engedélyezett 1752-ben.  IX. Pius ezeket a kiváltságokat 1858-ban, a lourdes-i jelenés évében tovább bővítette. 1890-ben, a templom 500 éves és a kegyszobor Osliba vitelének 200 éves jubileuma alkalmával 10.000 hívő zarándokolt Osliba. 1940-ben a kegyszobor 250 éves jubileumára a templomot teljesen fölújították, ekkor a Szűzanya három ünnepén, a templom három búcsúnapján: Sarlós Boldogasszony – július 2., Nagyboldogasszony – augusztus 15. és Kis-boldogasszony ünnepén – szeptember 8. - kb. 40.000 zarándok jelent meg Osliban a szombathelyi püspök vezetésével.

Külsőleg a templom egyszerű, de formás, magas toronnyal rendelkező épület. A torony kilátóként is működik az ide érkező vendégek számára. Benne 3 harang szolgálja a hívő közösséget. A főbejárat előtt két impozáns szobor áll, a Mária szíve- és a Jézus szíve-szobor, adományok 1920-ból. A homlokzat fülkéiben álló Szent István- és Szent László-szobrok eredetileg a győri székesegyházat díszítették. A templomba belépve felemelő kép tárul a látogató elé. A szentély ékessége a gyönyörű rokokó főoltár, középpontban a legnagyobb kinccsel, a csodatevő Mosolygó Madonnával. Mellette jobbra és balra a falfülkékben Mária szüleinek aranyozott szobrai láthatók. Az oltár körül különféle hálaajándékok, fogadalmi tárgyak és képek vannak. A szentély mennyezetén lévő, Mária mennybevitelét ábrázoló kép a 18. század közepéről való.

A templom körüli Kálvária 14 stációja 1859-ben épült. Máig fontos szerepe van a búcsújárás ájtatosságai során.

A templom főbúcsúja Nagyboldogasszony napján van, ez egyúttal a templom titulus ünnepe is. Búcsú alkalmával a falu főutcáján körmenetben viszik végig a kegyszobor másolatát. Hófehér ruhába öltöztetik, fehér fátyollal letakarják és fehér állványra állítják. Talpazatát 400-500 szál szegfűvel díszítik, amit aztán a szentmise végén kiosztanak a zarándoklóknak. A szobrot fehér ruhába öltözött tizenéves lányok felváltva viszik a vállukon a körmenet alatt. A környező településekről gyalogosan kisebb-nagyobb csoportokban indulnak útnak az emberek ez alkalomra. A búcsún sok pap, kispap vesz részt, a szentmisét a meghívott főpap celebrálja.

A kegyszobor elnevezést olyan alkotások érdemlik ki, amelyekhez bizonyítottan csodás események, legtöbbször orvosok által meg nem magyarázható gyógyulások kötődnek. A templomban számos táblácska fejez ki köszönetet ilyen történésért. A szentély melletti oratóriumban felakasztva például egy nyolcéves kisfiú mankói találhatóak, akit az édesanyja hozott ide Németországból imádkozni. A fiú meggyógyult. A hagyomány szerint egyszer Esterházy Pál herceg unokája haza akarta vitetni a szobrot Kismartonba, de ekkor is csoda történt. A szobrot felrakták az ökrös szekérre, ám a falu határában az ökrök megálltak. Egyszerűen nem bírták elhúzni a szekeret. Hiába kötöttek elé még négy ökröt, hat ökörrel sem mozdult meg a szekér. Majd megfordították a szekeret a falu irányába, és az ökrök maguktól megindultak.

Van Oslinak más érdekes, egyházi vonatkozású látnivalója is. 1860-ban épült az állattartók védőszentjének, Szent Vendelnek a kápolnája. Szerte a Dunántúlon megtalálhatók a Szent Vendelt ábrázoló szobrok és a nevét viselő kápolnák. Az állattartók védőszentjeként tisztelt Vendel kultusza a 18. században jelent meg hazánkban, szoros összefüggésben az állatokat veszélyeztető járványok terjedésével. A szobrokat, kápolnákat a falvak szélén, a legelők közelében helyezték el. Vendel napján, október 20-án körmenetekben vonultak a falvak lakosai, hogy a szent oltalmát kérjék. Az osli kápolna kapuján bepillantva a pásztorként ábrázolt szent szobra látható. A kultusz erősségét bizonyítja, hogy a kegytemplomban is megtalálható Szent Vendel ábrázolása.

Osli ismert továbbá egy szép régi, több évszázada elterjedt tevékenységről, a csuhéfonásról is. A 17. századtól kezdve, amikor a kukorica Magyarországon honossá vált, a paraszti gazdaságok azon igyekeztek, hogy a termény minden részét hasznosítani tudják. Hamar rájöttek, hogy nemcsak a kukorica termése értékes, hanem csuhéborítása is. A kukoricacsőről lefejtett leveleket gondosan csomókba kötötték, és a padláson tárolták. Osliban a környékbeli falvakhoz képest egyedülálló módon a papucsfonás vált népszerűvé, a család apraja-nagyja a téli estéken papucsot font.  Napjainkban egyre népszerűbbek a természetes anyagokból készült tárgyak, eszközök, és újra keresettek lettek a csuhéból font használati tárgyak: kosarak, virág- és bortartók, edényalátétek is készülnek Osliban. Az alkotás vágya egyre többeket motivál, így az elmúlt években sikerült újjáéleszteni ezt a különleges mesterséget a településen.

Források:

osliplebania.hu

bucsujaras.hu

oslicsuhe.ewk.hu

Borítókép forrása: bucsujaras.hu