Vannak, akiknek az önkifejezés az erős oldaluk, vannak, akiknek inkább mások meghallgatása. Az asszertív ember képes mindkét alapvető kommunikációs képességet a helyzetnek és a beszélgetőpartnernek megfelelően használni.

Az asszertív kommunikáció azt jelenti, hogy:

• képesek vagyunk tisztán, határozottan, egyértelműen képviselni a saját érdekeinket, igényeinket.
• Képesek vagyunk meghallgatni, meghallani és megérteni a másik fél valódi érdekeit és igényeit.
• Kapcsolatot tudunk építeni embertársainkkal úgy, hogy az előző két pontot –, tehát a tiszta érdekérvényesítést és az értő meghallgatást – az adott helyzetnek megfelelően alkalmazzuk,
• Nehéz helyzeteinkben, érdekütközések esetén olyan megoldásokat keresünk, amelyekben mindkét fél nyertesnek érezheti magát.
• 

Mindannyiunk életében vannak nézeteltérések, konfliktusok. Érdekellentétek esetén, nehéz helyzetekben az emberek többsége vagy agresszíven kezd kommunikálni, vagy túlzottan alkalmazkodóvá válik.

Azok, akik erőszakosan képviselik a saját érdekeiket, agresszíven érvényesítik az akaratukat, sokszor el is érik, amit akarnak, ám csak rövid távon. Hosszú távon általában sok ellenséget szereznek, a rengeteg stressz, veszekedés pedig megnehezíti az életüket, társaságukat kerülik a többiek. Vagyis többet veszítenek, mint amennyit nyernek.

 

Sokan éppen ellenkezőleg: konfliktus esetén alkalmazkodnak, mert nem akarnak feszültséget, feladják a saját akaratukat. Engedik, hogy a másik fél érje el, amit akar, nem tudnak nemet mondani. Ők általában népszerűek, kedvelik őket a rugalmasságukért. A legtöbbször azonban a lelkük mélyén konfliktus zajlik, úgy érzik, kihasználják őket, ők azok, akiknek a vágyai mindig háttérbe szorulnak.

A feszültség elkezd gyűlni bennük, majd egy váratlan pillanatban, akár saját maguk számára is érthetetlen módon, valami „apróság” kapcsán kitör belőlük, mint egy vulkán. Ilyenkor ők is nagyon agresszíven tudnak viselkedni. Ezzel gyakran megbántják a másikat, amiből azt a következtetést vonják le, hogy „jobb lett volna nem szólnom”, ám így csak újra kezdik a feszültség magukba fojtását. Hosszú távon ez rengeteg stresszhez vezethet.

Ritka, de előfordul és bámulatra méltó, amikor valaki nagyon határozottan, őszintén kiáll az érdekeiért, elmondja, hogy mit érez, számára mi a fontos, mit szeretne, mire vágyik, miközben pedig odafigyel a másik fél érdekeire is, őt is meghallgatja, próbálja megérteni. Nyugodtan beszél, ha kell, akár nyomatékosan is, de sosem bántja, kritizálja, ítéli el a másik felet, ehelyett tárgyilagos és tényszerű. Ha nem tudnak megállapodni azonnal, akkor kéri a beszélgetőpartnert, hogy gondolkodjanak közösen, és találjanak olyan megoldást, ami mindkettőjüknek megfelel. Azok, akik ilyen együttműködően, azaz asszertíven kommunikálnak, sokkal jobban érzik magukat a bőrükben, magabiztosak és többnyire el is érik, amit akarnak. Gyakran épp azáltal válnak hitelessé, hogy tisztán el tudják mondani a problémáikat, rossz érzéseiket is.

Hogyan néz ki mindez a gyakorlatban? Nézzünk egy hétköznapi helyzetet, amelyben jól szétválasztható és megfigyelhető az agresszív, az alkalmazkodó és az asszertív kommunikáció!

Hogyan reagálunk például akkor, ha a szomszéd szobában valaki hangosan zenét hallgat, és ez zavar minket a tanulásban?

Agresszív viselkedés:

Átrohanunk és rákiabálunk: „Muszáj ennyire üvöltetned azt az idegesítő zenét?! Miért nem tudsz egy kicsit tekintettel lenni másokra is?!”

 

Alkalmazkodó viselkedés:

Nem szólunk neki, csak magunkban fortyogunk: „Miért kell ilyen hangosan hallgatnia a zenét?! Nem igaz, hogy nem veszi észre magát!”

Asszertív reakció:

Higgadtan elmondjuk neki: „Fontos résznél járok a tananyagban, de a zenétől nem tudok rendesen koncentrálni, mindig elakadok benne. Nagyon zavar, hogy nem haladok semmit, pedig holnap lesz a vizsgám. Lehalkítanád a zenét?

Az asszertivitás sokkal több, mint egyszerű „középút” az agresszió és alkalmazkodás között. Az asszertív kommunikáció önazonosságot, hitelességet is jelent, továbbá együttműködést embertársainkkal.

Ha a kommunikációban fel tudjuk vállalni a véleményünket, az érzéseinket, az igényeinket, jobban fogjuk érezni magunkat, erősebbé válunk. Önazonosak leszünk. Ha a kommunikációban önmagunkat adjuk, akkor azok fognak kapcsolódni hozzánk, akikkel jobban önmagunk tudunk lenni, és azokkal el fogunk távolodni egymástól, akik mellett nem tudunk önmagunk lenni. Az asszertivitás szemléletmódja ahhoz járul hozzá, hogy felismerjük: kapcsolatainkban, társas helyzeteinkben sokkal többször van nyer-nyer megoldás, mint ahogy gondoljuk.

Az asszertivitás technikái pedig abban támogatnak minket, hogy keressük és megtaláljuk ezeket a nyer-nyer megoldásokat, ezáltal pedig élvezhetőbbé tegyük a kapcsolatainkat és az életünket.

Aki úgy érzi, problémái vannak a hétköznapi kommunikációs helyzetekkel, gyakran ütközik konfliktusokba, netán nem tudja képviselni az érdekeit, érdemes belemélyednie valamelyik asszertív kommunikációval foglalkozó önfejlesztő könyvbe és/vagy beiratkoznia egy tréningre.

Forrás: asszertivakademia.hu,  asszertivitasvilaga.hu

Képek forrása: pixabay