Javítsuk fel a talajt!

A talaj kardinális pont minden kertben, hiszen ez az a közeg, amelynek meg kell tartania a vizet. Az egészséges talaj az egészséges növények alapja. Ha tehát a talajt szerves anyagokkal (például komposzttal) javítjuk fel, máris kijelenthetjük, hogy jó úton haladunk az egészséges talaj kialakítása felé. Már egy szerényebb mennyiségű (szezononként 0,6 cm) komposzt rendszeres kijuttatása is drámaian feljavítja a talaj vízmegtartó képességét, és segít a növényeknek a betegségek visszaszorításában.

Mikor kell öntözni?

Ha a növényeink szabadföldben vannak (ellentétben cserépbe ültetett társaikkal), az általános szabály az, hogy hetente 25 mm vízre van szükségük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy hetente csupán egyszer kell öntözni; az általában nem elég. A növények akkor járnak a legjobban, ha hetente körülbelül háromszor öntözzük meg őket, az esőt is figyelembe véve. Ha azonban palántáink is vannak, azokat naponta kétszer öntözzük meg egészen addig, amíg meg nem erősödnek.

Ha azonban szétmorzsolódik, a felszíne kemény vagy berepedezett, akkor valószínűleg száraz, ami azt jelenti, hogy itt az ideje öntözni. Nézzük meg, hogy a föld egy centiméterrel a felszín alatt száraz-e; ha igen, ez arra utal, hogy a talajának vízre van szüksége.

Akár hisszük, akár nem, a legoptimálisabb idő a locsolásra az esőzés alatti vagy közvetlenül az esőzés utáni időszak, különösen akkor, ha az esőcseppek mennyisége csak körülbelül 13 mm vizet tartalmaz. Ha ugyanis ilyenkor locsolunk, annyi vizet juttathatunk a talajba, amennyivel biztosíthatjuk, hogy az legalább 127-152 cm mélyen behatoljon a termőföldünkbe. Ha viszont az öntözéssel – az esőzés miatt – további egy vagy két napot várunk, akkor csak felszíni vizet juttatunk a talajba, amely gyorsan elpárolog. Az enyhe esőzések nem képesek víztartalékot képezni a talajban.

Ne ijedjünk meg, ha kókadtak a növényeink!

A nyári (déli) hőségben a növények gyakran hervadtnak és kókadtnak tűnhetnek. Az átmeneti hervadás azonban nem jelenti azt, hogy locsolnunk kell. Egyes növények egyfajta déli hervadáson mennek keresztül (ilyen például a hortenzia), különösen a nagyon meleg napokon, ez azonban csupán a növény környezetéhez való természetes alkalmazkodó képességét jelzi. Kora este menjünk ki ismét a kertünkbe, és nézzük meg, hogy a hervadt növények visszanyerték-e a nedvességtartalmukat. Ha ismét üdék – azaz kellőképpen egészségesnek tűnnek –, ne öntözzük meg őket!

Hogyan kell kimérni a vizet?

Mennyi az a „25 mm” víz hetente? 25 mm víz az öntözésre szoruló talaj teljes felszínén lévő, 25 mm mély vízréteg. A 25 mm-es vízmennyiség kiméréséhez vásárolhatunk egy olcsóbb esőmérőt valamelyik kertészeti áruházban, vagy házilag is megmérhetjük a lehulló csapadék mennyiségét. Ebben az esetben helyezzünk 4-5 kisebb (egyenes oldalú) edényt a kertünkbe, lehetőleg olyan helyre, ahol a fák és a bokrok nem fogják fel az esőcseppeket – minden esőcsepp az edényekbe kerüljön! Akár néhány tonhalas konzervdoboz is jó lehet erre a célra. Jelöljük meg a konzervdoboz tetején (az aljától számítva) a 25 mm-es magasságot! Amikor az esőből vagy az öntözésből származó 25 milliméternyi víz összegyűlik benne (vagy a többi edényben), az azt jelzi, hogy 25 mm víz került a kertbe. De ne csak a „25 mm”-es iránymutatásra hagyatkozzunk! Ha a talaj a felszín alatt 25 mm mélyen száraz, a kertünk valószínűleg öntözésre szorul. Négyzetméterenként kb. 25 liter vízzel számoljunk ebben az esetben.

Hogyan kell öntözni?

Egy egészséges növénynek mélyre nyúló gyökérzetre van szüksége, azt azonban csak akkor képes növeszteni, ha a talajban mélyen van víz, amit elérhet. Lehetőség szerint a talaj szintjén locsoljunk; a felülről történő öntözés ugyanis árthat a zöldségeinknek. Az esőztető használatának legnagyobb hátránya az, hogy a felülről kijuttatott víz megnedvesíti a lombozatot, ami betegségek kialakulásához vezethet, mivel a levelek, szárak és virágok hosszabb ideig nedvesek maradnak.

Amennyiben kisebb kertünk van, használjunk öntözőkannát vagy egy állítható szórófejjel ellátott locsoló tömlőt, amely lehetővé teszi, hogy közvetlenül a talaj szintjén, a növény közelében öntözzünk! Ha sűrűbb veteményesünk vagy nagyobb növényeink vannak, fektessük a tömlőt közvetlenül a növény mellé, a talajra, így a víz oda jut, ahol szükség van rá. A vízfolyás alá helyezett deszka vagy kő megakadályozza, hogy a víz kimossa a talajt. Jó módszer a víz növényekhez való irányítására, ha egy kis árkot ásunk a növények köré, és hagyjuk, hogy a víz abba folyjon.

Ha nagyobb kertünk van, ahol a növények legalább 30 cm távolságra vannak egymástól, fontoljuk meg a „csepegtető öntözőrendszer” beszerzését. Ez többnyire kis lyukakkal ellátott tömlőkkel vagy műanyag csövekkel történik, amelyek viszonylag kis mennyiségű vizet juttatnak közvetlenül a gyökérzónába; az optimális nedvességellátás révén így elkerülhetők a vízhiányos időszakok. A tömlőket vagy csöveket a sorok mentén helyezik el, a víz lassan csöpög a növények tövéhez.

Mi az öntözés legideálisabb időpontja?

Öntözzünk korán reggel, még mielőtt a hőmérő higanyszála az egekbe szökik, vagy az esti szürkületben, mert ilyenkor a legkisebb a kiöntött víz elpárolgása. 

Automata öntözés esetén legcélszerűbb az éjszakai beállítás. Ilyenkor a víznyomás is kedvezőbb a nappalinál, valamint ritkábban van öntözési tilalom.

A melegkedvelő növényeket (paprika, paradicsom, uborka, dinnye, tök, padlizsán, eper, muskátli stb.) reggel kell öntözni, hogy minél hamarabb fel tudjon melegedni a gyökerük.

A hidegkedvelőket (káposztafélék, borsó, retek stb.) este kell öntözni, hogy minél tovább tartson számukra a lehűlt időszak.

Ritkábban és egyszerre nagyobb vízmennyiséggel öntözzünk!  A gyakori, de felszínes locsolás csak a talaj felszínét hűti le és nedvesíti meg, de a növények gyökérzete nem kap belőle.

Miért mulcsozzunk?

A mulcsozás az első számú vízmegtakarítási technika az olyan területeken, ahol évente kevesebb mint 1016 mm csapadék esik. A szerves mulcs csökkenti a talajfelszíni párolgás miatt kialakuló nedvességveszteségét, és mivel általa a talaj hűvösebb marad, csökkenti a transzpirációs vízveszteséget is. Tegyünk vastag mulcsréteget a talaj tetejére! (Ne keverjük össze a talajjal!) A vegetációs időszak alatt a mulcsot időről időre pótoljuk!

Források: agrarforum.hu, profibarkacs.hu

Képek forrása: pixabay