Pisa nemcsak az egyik legrégebbi olasz város, de a XII. században – az itáliai városállamok fénykorában – a térség egyik legjelentősebb hatalma is volt, ekkoriban Toszkánában gazdagság és jólét uralkodott. A város központja a Piazza dei Miracoli (Csodák tere) vagy Piazza del Duomo (Dóm tér), amelynek meghatározó épülete a híres ferde torony a hatalmas dóm és annak keresztelőkápolnája mellett. Ebben az időszakban a toszkán település még megengedhette magának azt a fényűzést, hogy a tér két gigantikus remekműve mellé még egy külön harangozótornyot is építtessen.

Pisa híres ferde tornya valóságos útjelzője az elmúlt több mint kétezer év itáliai történelmének. Az építmény alapja körül végzett ásatások szerint ezen a helyen az ókorban egy etruszk szentély volt. Az etruszk vallás kiemelkedő eleme volt a jóslási szertartás. Minden fontos cselekedet – hadviselés, kereskedelmi döntések, de akár a személyes élet meghatározó lépései – előtt is jósoltatni kellett. Természeti jelenségekből és az áldozati állatok belsőségeiből próbálták kiolvasni a jövendőt. Egy ilyen ősi, kijelölt térben építették aztán fel a pisai dóm harangtornyát is. Az alapozását 1173. augusztus 9-én kezdték el.

A torony építése aztán majdnem 200 éven át tartott, mivel a város gazdasági és külpolitikai helyzetének változásai három szakaszra osztották az építkezést. Az első időszak körülbelül az 1185-ös esztendőig számítható, amikor a mérnökök – vélhetően Guglielmo és Bonnano Pisano – tervei nyomán elkészült az épület alapozása, majd ezen kívül még három szintet húztak fel. A munkálatok során a tervezők a kő mellett javarészt toszkán – carrarai – márványt használtak.

Sokáig vitatkoztak azon, hogy vajon szándékosan építették-e ferdére a tornyot, ám a legújabb következtetések és a nemrégiben felfedezett dokumentumok arról tanúskodnak, hogy teljesen egyenesre szánták eredetileg. Az épület statikai problémái azonban már az első szakasz során, 1178-ban megmutatkoztak, a harmadik, oszlopsorral körbevett emelet befejezése után ugyanis a pisai torony váratlanul dél-délkeleti irányban megdőlt – így lett belőle „ferde torony.”

A torony építését megszakították, és csak majdnem egy évszázaddal később, 1272-ben folytatták, Giovanni di Simone irányításával. Az altalaj ezalatt valamelyest megszilárdult, az eredeti magasságot viszont a felére csökkentették. A tornyot végül Tomasso d'Andrea fejezte be 1360 és 1370 között, aki remekül harmonizálta a harangszoba gótikus stílusát a román stílusú toronnyal.

A hibákat már az építkezés alatt igyekeztek korrigálni, így a dőlés oldalán magasabbra, az ellenkező oldalon alacsonyabbra építették az egyes szinteket, ezért ha a tornyot ma vízszintesbe állítanák, a másik oldalon lenne ferde. A torony elkészültekor 1,4 méterrel tért el a függőlegestől, ez ma 3,9 méter, dőlésszöge jelenleg 3,99 fok. Magassága az egyik oldalon 56,70 méter, a másikon 55,86 méter, súlya mintegy 14 400 tonna, a hetedik emeletre 294, illetve a másik oldalon 296 lépcső visz fel. Állítólag Galilei - kihasználva a torony eltérését a függőlegestől - itt kísérletezett a szabadeséssel a 17. században, de ez vélhetően csak legenda.

Bár pontosan nem lehet tudni, hogy milyen fokban dőlhetett meg az építési munkálatok során a torony, annyi azonban biztos, hogy 1550 és 1817 között mindössze 5 centimétert dőlt tovább. A dőlés megállítására számtalan ötlet merült fel. Akadtak, akik óriási léggömbökkel akarták kiegyenesíteni, mások azt javasolták, hogy több ezer darabra szedjék szét, majd építsék fel újra. 1839-ben a puha földet a talajvíz elszivattyúzásával akarták megszilárdítani, ám a beavatkozással éppen ellentétes eredményt értek el: a torony, amely a 16. század óta csak 5 centiméterrel ferdült, azonnal 20 centiméterrel dőlt meg. Egy évszázaddal később, 1934-35-ben a fasiszta diktátor, Benito Mussolini elrendelte a torony kiegyenesítését, ezért betont fecskendeztek a lágy talajba, majd 1959-ben újra ezzel a módszerrel kísérleteztek - a torony azonban ettől csak gyorsabban dőlt, mert a nagy tömegű beton horgonyhoz hasonlóan ránehezedett az építmény alapjaira és lefelé húzta azt.

Az 1980-as években a dőlés értéke már több mint 4 métert tett ki, a torony 5 fokot és 22 percet mozdult el a függőlegestől, és biztonsági okokból 1990-ben bezárták. Az épület megmentésén két évtizeden át dolgoztak a szakemberek. A beavatkozások eredményeként a torony lassan csaknem 44 centimétert egyenesedett, és legkevesebb további háromszáz éven át stabil lesz az állapota. A restaurálás 2011-ben fejeződött be, amikorra a tornyot megtisztították az évszázadok során ráragadt szennyeződésektől és a látogatók falfirkáitól, és ma ismét eredeti fehérségében csillog márványfala.

A legáltalánosabban elfogadott álláspont szerint a dőlés oka elsősorban a vékony, elégtelen alapozásra vezethető vissza. A Pisano fivérek nem számoltak kellőképpen a gyenge altalaj veszélyeivel, s ennek értelmében Itália egyik legérdekesebb és leghíresebb épülete a mérnöki hibák révén lett ilyen különleges.
Egyes tanulmányok szerint a dőlést az okozhatta, hogy a torony alatt valaha egy olyan kis sziget pereme húzódott, mely az egykori kikötő része lehetett.

S hogyan élt túl épségben legalább négy pusztító földrengést 1280 óta a világhírű műemlék? A mérnököket már régóta foglalkoztatta a kérdés, hiszen ők úgy vélték, hogy már egy mérsékelt földrengésnek is súlyos károkat kellett volna okoznia az épületben. A tudósok szerint a dinamikus talajszerkezet-kölcsönhatás jelenség áll a rejtély hátterében. A talaj és a szerkezet kölcsönhatása egy érintkezési probléma. A rendelkezésre álló szeizmológiai, geotechnikai és szerkezeti információkat tanulmányozva a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a torony magassága és szilárdsága együtt a talaj lazaságával jelentős mértékben módosítja az épület vibrációs sajátosságait oly módon, hogy a torony nem rezonál a földrengés talajmozgásával. Ez a pisai torony fennmaradásának kulcsa – olvasható a Bristoli Egyetem közleményében (2018). A csoport tagjai ironikusnak tartják azt, hogy ugyanannak a talajnak tulajdonítható az, hogy a pisai ferde torony túlélte a földrengéseket, mint amelyik az épület megdőlését okozta, és annak idején majdnem a ferde torony összeomlását idézte elő.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/

https://mult-kor.hu/

https://hirado.hu

Borítókép: http://world.meros.uz/