Ezekben a napokban (május 12-14.) Szent Pongrác vértanúra, Szent Bonifác vértanúra és püspökre, valamint Szent Szervác püspökre emlékezünk. A közép-európai, így a magyar néphagyomány is „fagyosszentek” néven tartja őket számon. A fagyosszentek közé sorolható még Orbán (május 25.) is, az Ipoly mentén a néphagyomány Zsófia-naptól (május 15.) is fagyot várt. Ipolybalogon mondogatták: "Pongrác, Szervác, Bonifác, / Zsófia is lehet gyász."

A három szent története a 3-8. századra nyúlik vissza, és életük nem összeköthető az időjárással. Viszont az egyházi naptárban rögzített névnapjaikon a megfigyelések szerint igen gyakori, hogy a kora tavaszi melegedő időjárás hirtelen átmeneti lehűlésbe fordul, sokszor hajnali fagyot is okozva, amely a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkreteheti. A gazdák nagyon féltek ezektől a napoktól. Bár a hőmérséklet csökkenése az év során máskor is előfordul, a májusi fagyok valószínűleg azért kaptak különös figyelmet, mert a zsenge növényzet leginkább ilyenkor sínyli meg a hideget. 

Az ország különböző tájain különböző hiedelmek, történetek kapcsolódnak a fagyosszentekhez. Topolyán úgy tartották: „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szunyogok – ezért haragusznak ránk emberekre és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket”. Berettyóújfalusi rigmus szerint: „Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz”. Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. Zagyvarékason úgy vélték, ha fagyosszentekkor nincs felhő, akkor sok bor lesz: „Sok bort hoz a három ‘ác’, Szervác, Pongrác, Bonifác, Ha felhőt egyiken se látsz!”. Védekezésképpen a gyümölcsösökben ilyenkor füstölnek. Az alábbi népi rigmus is erre szólít fel: ”Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek,/ Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kentek!” Ha májusi fagy érte a szőlőt, Eger szőlőművesei ezt mondták: „a fagyosszentek megszüreteltek”. Elővigyázatosságból az olyan kényes egynyári zöldségeket, mint például az uborka, bab, paradicsom, paprika, csak a fagyosszentek után vetették, ültették el.

A májusi hirtelen lehűlésekkel járó időjárással kapcsolatban idehaza Hegyfoky Kabos (1841-1919) végzett először rendszeres méréseken alapuló kutatást, eredményeit „A májushavi meteorológiai viszonyok Magyarországon” című kétnyelvű munkájában adta közre 1886-ban.
A népi időjóslatnak van némi alapja. Még akkor is, ha nem is pontosan ezeken a napokon, de ilyentájt még elő-előfordul késő tavaszi fagy. A pontos naptári egyezés már csak azért sem lehet megbízható, mert már több mint 600 éve van írásos emlékünk a „fagyos szent” szabályról, miközben 1589-ben naptárreform következtében a „fagyosok” is eltolódtak 10 nappal. Ez azonban nem zavarta a naptárkészítőket.

A történelmi feljegyzések között is találunk példát a nagy változékonyságra. A krónikák szerint 1125 májusában egész Közép-Európában hatalmas havazás volt, míg 1186-ban, egy nagyon enyhe tél után májusban már arattak a Tisza-mentén. 1714. május 1-én, Sopronban a hideg és a havazás, hófúvás nagy károkat okozott, illetve 1805-ben Brassóban és környékén éltek meg komolyabb havazást.

Szent Pongrác (Pankratius) a 3. század végén az ázsiai Frígiában született. Rómában maga a pápa keresztelte meg. Diocletianus császár keresztényüldözésének áldozata lett a kivégzésekor még csak 15 éves fiú. A 6. században keletkezett szenvedéstörténete szerint szüleit korán elvesztette. Tizennégy évesen nagybátyjával, Dénessel frígiai hazájából Rómába költözött, ahol találkozott Marcellinusz pápával és a keresztényekkel. Nemsokára Pongrác is, a nagybátyja is megkeresztelkedtek. Pongrác részt vett a közösség imáin és áldozati ünnepein. Hamarosan a rejtőzködő pápát is felfedezte a hatóság, Pongrácot és nagybátyját szintén feljelentették a császárnál. Pongrác a császár előtt bátran védelmezte hitét és a keresztényeket. A fiút a Via Aurelián fejezték le 304-ben. Tiszteletére az 5. századtól van bizonyíték. Szümmakhosz pápa (498–514) bazilikát emeltetett a Via Aurelián lévő sírja fölé. Rómában fehérvasárnap az újonnan megkereszteltek ünnepi körmenetben a bazilikájához vonultak, ott levetették keresztelési ruhájukat és megújították hitvallásukat. A késő középkor óta Pongrácot a tizennégy segítőszent közé sorolják.

Szent Szervác (Servatius) valószínűleg Örményországban született. A középkori legendák szerint a IV. században Belgiumban élt. Megjósolta, hogy a környéket megtámadják a hunok. Tongeren püspöke volt, majd Maastricht városába települt át, és az ottani egyházmegye püspöke lett. Jelentős szerepe volt a kereszténység terjesztésében Németalföld területén. Maastrichtban a korábbi római templom helyére felépíttette a Miasszonyunk-templomot, amely ma is a város egyik vallási központja. Kora egyik jelentős egyházi személyisége volt, rengeteget utazott és részt vett számos zsinaton és egyházi gyűlésen. Az eretnekek, különösen az arianizmus elkötelezett üldözője volt. A legenda szerint, mikor a hunok Rómához közeledtek, Szervác az apostolok sírjánál imádkozott a veszedelem elhárításáért. A harmadik nap végén látomása volt: Szent Péter jelentette neki, hogy a gallok bűnei miatt Isten ítélete nem marad el, de az ő szülővárosát, Maastrichtet Isten megkíméli. Szervác néhány nappal később, 384 pünkösdhétfőjén, május 13-án halt meg. Szabadban lévő sírját soha nem lepte be a hó. Később templomot emeltek fölé, és búcsújáró hellyé vált. Sírjánál, ereklyéinél sok beteg, ördöngös meggyógyult. Szervác hajdani jámbor népszerűségére jellemző, hogy legendája szerint ősei Jézus Krisztusnak voltak rokonai.

Szent Bonifác (Bonifacius) az angol származású vértanú 672 körül született. Hittérítő volt, aki a VIII. században lett a germán népek apostola, szerte Németországban sok embert térített Krisztus hitére. 718-ban egyik útja előtt Rómába ment, hogy missziójához pápai felhatalmazást nyerjen. II. Gergely pápa szívesen fogadta, és több hónapig maga mellett tartotta. 719. május 15-én bocsátotta útnak. Winfrid ekkor vette fel a Bonifác nevet (egy vértanúról), és ettől kezdve csak ezt a nevet használta. 721-ben Hessenből már sok ezer pogány megtéréséről küldhetett jelentést a pápának. II. Gergely ekkor magához kérette és 722. november 30-án egész Germánia missziós püspökévé szentelte. 755-ben pogányok támadták meg és a társaival együtt lemészárolták. Legnagyobb hatása abban volt, hogy egyházszervezései által a már meglévő kereszténységet mind a keleti, mind a nyugati frank birodalomban megszilárdította, és a püspökségeket Rómával a legszorosabb egységbe vonta. Németországban ma is nagyon népszerű. Szent Bonifác a szabók, a sörfőzők és Németország védőszentje. 

 

Forrás: eumet.hu

arcanum.com

magyarkurir.hu

Borítókép: Pixabay