A terület akkori kegyura, Stotzingen Rudolf 1644-ben járt az olaszországi Loretóban, ahol a Szent Család názáreti otthonát őrzik. A casa sancta-t egy legenda szerint angyalok repítettek át Názáretből Loretóba. Stotzingen elkészíttette az ottani kegyszobor másolatát és méltó elhelyezésére új kápolnát építtetett birtokán. A lajtaszéki szerviták 1648-tól miséztek benne, ma egy domborművel díszített Mária-oszlop áll a helyén. 1650-ben Nádasdy Ferenc lett a vidék kegyura, aki egy évvel később lerakatta a mai kegytemplom és a szervita kolostor alapjait. Az Antonio Riebler tervei szerint épült templomot 1659-ben a teljes magyar püspöki kar és húszezer hívő jelenlétében szentelték fel. A templom elkészültével a kápolnát áthelyeztette és később két keresztfolyosóval vette körül.

Loretto-ban a magyar nyelvű egyházi irodalom is szerepet kapott. A 17. század második felében több évig itt működött Nádasdy Ferenc nyomdája, amely az ellenreformáció szolgálatában állt. Jó pár itt nyomtatott könyv és vitairat jelent meg ekkoriban: sokáig a kolostorban is őriztek egy magyar nyelvű protestáns bibliát.

A mai település nagyjából a templommal egy időben keletkezett, első bírája 1651-ből ismert, első vásárát 1666-ban tartották. 1683-ban, amikor a török sereg megindult Bécs ellen, nehéz napok köszöntöttek a falura. A kolostor erdélyi származású perjele szerencsére időben intézkedett és biztonságos helyre szállíttatta a rendház mozgatható értékeit. A törökök július 13-án szállták meg a falut és ez a legszomorúbb nap a helység történetében. A templomot felgyújtották, a házakat földig lerombolták. A török pusztítás után közel húsz évig tartott az újjáépítés munkája. Az elmenekített kincseket is visszahozták a kolostorba. A kegyszobor Fraknó várában vészelte át a törökdúlást. Különös módon került vissza egy értékes Madonna-szobor a templomba. A fosztogató törökök magukkal vitték Bécs alá, ahol a lengyel csapatok zsákmánya lett. A csata után a török kincsekkel a szobrot is Varsóba szállították. A lengyel király, miután a kegytárgy talpazatára vésett felírásból megállapította annak eredetét, értesítette Esterházy Pál nádort és visszaküldte a szobrot a loretto-i templomba.

Az 1704-es esztendőben a kuruc csapatok előre nyomulása okozott izgalmat a kolostorban. A szervita barátok nyíltan a labancok oldalán álltak és féltek Károly Sándor seregeinek bosszújától. A kurucok azonban nem tettek kárt a faluban, csak az éléskamrákat dézsmálták meg. Súlyosabb következményekkel járt viszont a második kuruc előre nyomulás. Rákóczi katonái, miután tudomásukra jutott, hogy a szerviták híreket szolgáltattak a császáriaknak, megtorlásból felgyújtották a rendházhoz tartozó malmot. A templomot azonban nem bántották.

A kegyhely a 18. században élte fénykorát. 1710-ben százezer búcsús zarándokolt ide. 1746-ban Mária Terézia is ellátogatott a kegyhelyre. Közben 1713-ban súlyos pestisjárvány pusztított. 1781-ben egy tűzvészben a település jó része leégett. 1786-ban II. József feloszlatta a kegyhelyet kezelő szervita rendet, a kolostort lezáratta, s a templomba való zarándoklást is megtiltotta.  Később Napóleon katonái a kolostorban kórházat alakítottak ki, majd 1860-tól az Esterházy-uradalom központi gyapjúraktára lett.

A búcsújárás később újra elindult, ám a szerviták csak 1926-ban térhettek vissza. Csekély számuk miatt a kolostornak csak egy részét lakták. 1953-ig maradtak. A II. világháború után, a megszállás éveiben olyan súlyos károkat szenvedett a kolostor, amire a török dúlás óta nem volt példa. A súlyos károkat szenvedett templomot a falu plébánosa állította helyre a 60-as években. 1964 óta az Ostyaőrző Szűz Mária Rend gondozza a Mária Szentélyt. Búcsújárás elsősorban az ún. horvát vasárnapon, szeptember 3. vasárnapján van. Ilyenkor több ezer különböző nemzetiségű zarándok keresi fel a kegyhelyet. A templom 1997-ben basilica minor rangot kapott.

A Szeplőtelen fogantatásnak szentelt egyhajós, nyeregtetős barokk templomot magas kőkerítés választja el a Loretto főterétől. Kapujának párkányán a lajtapordányi Madonna kőből faragott másolata őrködik. A díszes északi főhomlokzat 1738-ban nyerte el végleges alakját. A főpárkány felett két alacsony gúlasisakos torony van, közöttük háromszögletű oromzattal. A tornyok fülkéiben keleten egy szervita szent szobra látható, nyugaton Szent Anna harmadmagával. A kőkeretes bejárat oromzatának falfülkéjében Szent Borbála szobra áll, a szélső fülkékben pedig Szent László és Szent István királyok láthatóak.

A templom négyszakaszos, fiókos dongaboltozattal fedett. A hajóhoz két oldalról négy-négy oldalkápolna kapcsolódik, melyek felett alacsony karzat húzódik. Az oldalkápolnák falát és dongaboltozatát gazdag stukkódíszítés fedi. A kápolnák közül magyar vonatkozása miatt említést érdemel a Szent István-kápolna. Az összeesküvés vádjával fővesztésre ítélt Nádasdy Ferenc országbíró végrendeletében intézkedett arról, hogy hagyatékából maradéktalanuk fizessék ki a loretto-i templom számára tett felajánlásait. Az 1683-as török vészben elpusztult kápolnát fia, Nádasdy Tamás állíttatta helyre, oltárát özvegye, Esterházy Julianna építtette. Az oltárkép Szent István királyt ábrázolja fiával, Szent Imre herceggel, körben a falképek is első szent királyunk életéből vett jeleneteket mutatnak be.

A Pestis-kápolna Nádasdy Krisztina adományából épült. Különös értékét az adja, hogy oltárképének alsó sávjában fennmaradt Loretto templomának a török pusztítás előtti hiteles ábrázolása.

A szentélyben található az 1766-ban készült hatalmas, háromszintes barokk főoltár. Középső szintjén van az oltárkép, amely a Szeplőtelen Szüzet (Immaculata) ábrázolja. A festményt Szent István és Szent László királyok aranyozott szobrai fogják közre. A szentély falán két 17. századi olajfestmény van: Mária látogatása Erzsébetnél és Mária fogadása a mennyben.

A gazdagon faragott, angyalfigurás mellvéddel ellátott orgona 1672-ből való, Roth János soproni mester munkája. A szószéket a budapesti Damjanovics László készítette 1911-ben.

A templom nyugati oldalához kapcsolódó kerengő a 17. században épült. A templomépítés miatt áthelyezett és 1659-ben újra szentelt kegykápolna ma a kerengővel körülvett templomudvarban emelkedik. A dongaboltozattal fedett, egyszerű, négyszögletes épület belsejét farácsozat osztja két helyiségre. Az elsőben van a kegyoltár, mögötte látható az ún. Fekete Madonna ezüstkoronás kegyképe 1644-ből.

A kolostor kerítésfala előtt álló kútház oromzatának szobra Magyarországi Szent Erzsébetet ábrázolja.

Loretto-tól Lajtaszék irányában található a Teufelsloch, azaz Ördöglyuk. Ez a természetes kőüreg fontos szerepet játszott Loretto lakosainak életében a történelem folyamán: veszély esetén itt leltek ugyanis biztos menedékre.

Források:

https://web.archive.org/web/20100425120028/http://www.martinus.at/loretto/magyar/geschichte.htm

Panoráma Regionális Útikönyvek: Burgenland. Írta: Németh Adél. Budapest, 2003.

hu.wikipedia.org

muemlekem.hu

Borítókép forrása: meinbezirk.at