„Aki városunk múlt század második felének tudományos, társadalmi és politikai történetének megírásával foglalkozni akar, az Bella Lajos markáns egyéniségét nem hagyhatja szó, említés és figyelmen kívül. Munkássága nem egyoldalú, hanem sok mindenre kiterjeszkedő, vannak eredeti ötletei, gondolatai, fellépése bátor, sőt merész, szónoki készséggel megáldott, ügyes tollforgató magyar és német nyelven egyaránt, munkabírásával is kiválik polgártársai sorából, amellett víg cimbora, hő barát, lovagias ellenfél, akinek ellenségeit inkább csak a tehetségét irigylők sorában kell keresnünk.” – írta róla Lauringer Ernő 1937-ben.

Bella Lajos 1850. december 29-én született Pozsonyban. Középiskoláit a pozsonyi királyi katolikus fıúgimnáziumban, felsőbb tanulmányait a budapesti királyi magyar tudományos egyetem bölcsészeti karán végezte, itt szerzett történelem-földrajz szakos tanári oklevelet. Tanári pályáját a pozsonyi királyi katolikus fıúgimnáziumban kezdte meg, és még ugyanebben az évben a soproni magyar királyi állami fıúreáliskola tanárává (ma: Széchenyi István Gimnázium) nevezték ki. Közben 1896–1909 között a soproni ipariskola igazgatója volt. Bella Lajost, mint tanárt, alapos szaktudásán kívül a tanulóifjúság iránt érzett és tanúsított szeretete jellemezte. Ritka szónoki tehetséggel volt megáldva, gyújtó hatású beszédeit, lelkesítő előadásait tanítványai szeretettel emlegették. 

Sokoldalú közéleti tevékenységet folytatott Sopronban. Egyik alapítója és 1877–1881 között elnöke volt a Soproni Atlétikai Klubnak. 1891–1900 között a Soproni Torna Egylet elnökeként tevékenykedett, majd 1895–1900 a Magyar Tornaegyletek Országos Szövetsége vidéki alelnöke volt. A Sopron vármegyei Régészeti Társulat egyik alapító tagja és első titkára volt. Nevéhez fűződik a soproni városi múzeum 1885–1911 közti fejlesztése is.

Ásatásokat végzett Sopron környékén, a Várhelyen (Burgstall) és a Károly-magaslaton, illetve Balf környékén. A Várhelyen és a Károly-magaslaton feltárt, a kora vaskori hallstatti kultúrához tartozó földvárakról és halomsírokról, illetve az ezekből előkerült leletekről nemzetközi tudományos folyóiratokban is beszámolt. A hazai barlangkutatás egyik elindítója. Számos római kori lelet feltárásán kívül 1920-ban ő végzett ásatásokat a bodrogkeresztúri rézkori temetőben. Egy 1923-ban folytatott tápiószentmártoni ásatás során egy szkíta aranyszarvas került elő, melyet ő azonosított és írt le elsőként. A tápiószentmártoni szarvas az 1920-as évek elején nemcsak Magyarország területén, de a tágabb értelemben vett közép-kelet-európai térségben is ritkaságnak számított.

Nyugdíjba vonulása után Budapestre költözött, 12 évig a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott, a régészeti osztály tagjaként. Sok tudományos cikke jelent meg, magyar és német nyelvű szaklapokban, legjelentősebb munkája Az őskor embere és kultúrája c. műve, amely régészeti irodalmunk úttörő munkája. A magyarországi barlangkutatások elindítójaként tartjuk őt számon. 1926-ban lett az MTA tagja. Élete utolsó éveiben, 1929–1937 közt lányainál, Sződligeten élt.

A soproni Várhelyen zajló ásatások nyomán, Bella Lajos kutatásainak köszönhetően kerültek elő az úgynevezett alakos urnák, melyek Európa-szerte híressé tették a Várhelyet. A Soproni Múzeum munkatársai ezen a helyen állítottak emlékművet Bella Lajos emlékére, az alkotás felavatására 1957. októberében került sor. A mű tervét Szakál Ernő szobrászművész készítette el: nagy terméskövekből csonka gúla, oldalán feliratos vörösmárvány tábla, tetején pedig öntött vasból egy 300 kg súlyú urna, az eredeti őskori pontos mása. A Soproni Vasöntödében készítették egy 1890-ben előkerült darab alapján. Az emlékmű körüli köveket a Tölgyesmocsár fölötti kőfejtőből hozták. Az urna aljában egy 80 cm mélyre alapozott, másfél méter hosszú vascső áll, e köré falazták a köveket. Az emlékművet 2001-ben felújították.

 

Forrás: https://www.szivk.hu/

Lauringer Ernő: Bella Lajos 1850-1937. In: Soproni Szemle 1. évf. 2. sz. (1937). p. 81-86.

https://www.elmenynektek.hu/

https://hu.wikipedia.org/ 

Borítókép: A Bella-emlékmű a Várhelyen, a háttérben egy halomsír (https://hu.wikipedia.org/)