A korabeli előírásoknak megfelelően az utca vonalától beljebb felépített zsinagóga különlegessége, hogy jellegzetes felosztása maradéktalanul fennmaradt a 700 éves épületben. Az előtte lévő udvaron ítélkeztek vitás ügyekben és itt kötöttek üzleteket a keresztényekkel. Az előcsarnok, férfizsinagóga, asszonyzsinagóga külön bejárattal és rituális fürdő (mikve) ennél régebbről csak Erfurt 11. század végi zsinagógájában maradt meg, mely 2023 őszén felkerült az UNESCO Világörökségek listára.

A zsinagógát körülvevő udvarba egy 18. századi kosáríves kapun léphetünk be. Jobbra még láthatjuk a 15. században a zsinagóga mellé épült egykori ispotály bejáratát.

A tóraterem csúcsíves főbejárata és a két oldalsó káva eredeti, a soproni gótika egyik legkorábbi darabja: 1300-ból származik. Szerencsésen fennmaradt a bejárat fölötti, geometrikus mintákkal díszített timpanon vörös festése.

A nagyterem egyik különlegességét a boltozata adja, ezt a ritka megoldást gazdag regensburgi kereskedők alkalmazták lakótornyaik házi kápolnájában. A zsinagóga két központja a tórafülke és a szószék. A tórafülkét gazdagon díszített kőkeret és timpanon díszíti, rajta a természet színeivel kifestett szőlőfürtök és levelek. A szószéknek csak az alapja eredeti, de elrendezése, lépcsőjének helye, magas korlátja és kelet felé forduló olvasópultja az eredeti mintát követi. Bár az épület csak töredékesen maradt fenn, egykori elrendezése jól rekonstruálható. Bizonyosan ez volt Közép-Európa egyik legjelentősebb, kora gótikus zsinagógája. Számos hasonló arányú teremzsinagóga épült a Rajnától keletre eső területen a középkorban, ezek nagy többsége azonban teljesen megsemmisült, vagy csak ásatásokból ismert.

Tere téglalap alaprajzú. Bejáratát a kortárs prágai és regensburgi zsinagógáéhoz hasonlóan az északi fal nyugati végében alakították ki: az építők arra törekedtek, hogy a hívek az imaterembe a tórafülkétől tisztes távolságban lépjenek be. A sarkokat kváderkövekkel erősítették meg; ezek mérete és alakja megfelel az az idő tájt a város egyéb épületeiben használtakénak. A középkori falkoronából csak egy mintegy 25 cm-es darab maradt fenn; valószínűsítik, hogy az épület teteje ennél magasabban lehetett. Feltételezik, hogy a zsinagóga, a kapcsolódó női imaház és az azokat összekötő folyosó fölé is a korban divatos kontyolt nyeregtetőt húztak.

Keleti oldalán, a padlószintnél magasabban találjuk a gazdagon tagolt kőkerettel övezett és derékszögű háromszög alakú timpanonnal díszített Áron-fülkét, amin a természet színeivel kifestett szőlőfürtöket és leveleket láthatunk. A timpanon fölött keresztrózsa található.

Az utca felé eső keleti homlokzaton mindhárom ablak megmaradt. A tórafülke felett található középső rózsaablak, a két szélső álló, hosszúkás, jellegzetesen gótikus, de félkörívesen záródó.

A férfiak számára fenntartott terem jobb oldali falán keskeny, vízszintes résablakok kaptak helyet, amelyeken keresztül a nők követhették a nagyteremben történő eseményeket. A tóraterembe nők csak egyszer léphettek be életük során: házasságkötésük alkalmával. Számukra külön imaházat készítettek, külön bejárattal, ez a középkori zsinagóga építészet egyik jellemzője volt. A soproni külön, saját kijáratú imaterem az egyik legkorábbi Európában.

A telek hátulsó részén ma is látható a rituális fürdő, melynek jelentősége fontos a zsidó vallásban, hiszen ősidőktől fogva szigorúan megkülönböztette a tiszta és tisztátalan dolgokat. A mózesi törvények folyó vízben való háromszori alámerülést írnak elő a hívőnek, hogy tisztává, kóserré váljanak. Mivel a városban a folyóvíz elérése kivitelezhetetlen volt, ezért egy kút természetes vize töltötte be ennek szerepét. Ugyanitt merítették meg a szertartáshoz használt és háztartási edényeket is, ha azok újak voltak, vagy tisztátalanná váltak. A kút körül napjainkban egy kis kiállítás van azokból a tárgyakból, melyeknek nagy részét annak idején a vízbe ejtették.

Az utcafronton álló két késő középkori épület közül szemben állva a baloldali volt a templomszolga háza, a jobb oldali pedig az ispotály, ahol az utazó zsidó kereskedők megszállhattak. A zsidók 1526-os száműzése után ezen épületeket lakóházként hasznosították, az elhagyott Ó-Zsinagóga állaga pedig idővel erősen leromlott. Emléke ugyan még hosszasan fennmaradt: az Új utca 22. épületét 1792-ben még „zsidó templom” (Judentempel) néven említette Joseph Perathoner lakatosmester végrendelete. 1967-ben Dávid Ferenc művészettörténész fedezte fel ismét, a műemléki helyreállítása pedig a sopronhorpácsi születésű Sedlmayr János tervei alapján készült el.

Az Ó-Zsinagóga jelenleg két késő középkori épület udvarán álló maradványait 1967-ben tárták fel, és a különlegesen szép épület az ezt követő újjáépítés során kapta vissza régi fényét. Azóta a Soproni Múzeum a városi zsidóság történetét bemutató kiállítása látható benne.

Az Új utca 11. szám alatt található az Ó-Zsinagógánál fél évszázaddal fiatalabb Új-Zsinagóga. Ez 1350 körül épült magánzsinagógaként, építtetője Izrael volt, akinek 1360 körül I. Nagy Lajos királyi rendelete miatt el kellett hagynia a magyar királyságot. A rendeletet pár év múlva a király visszavonta és bár Izrael Bécsben maradt, de a Sopronba visszatérő zsidók tovább működtették a magánzsinagógát 1440-ig. Ebben az évben az Előkapu erődítési munkálatai miatt a Kovácsszeren (mai Kisvárkerület) lebontott házak tulajdonosainak adták a zsidók házait, négy épület kivételével. Innentől kezdve használták az Új utca elnevezést a Zsidó utca helyett.

Az Ó-Zsinagógához hasonlóan helye szintén feledésbe merült, 1957-ben fedezték fel ismét. Keleti falát 1993-ra tették láthatóvá a Szent György utca 14. felől nyitott átjáróról. 2017-ben állandó kiállítás nyílt benne Elfeledett Soproniak címmel, mely az 1944 előtt Sopronban és környékén élő magyar zsidó családoknak, személyeknek állít emléket. A családhistóriák mellett, soproni és környékbeli zsidók használati és kegytárgyain, személyes eszközein mutatják be az 1840 után Sopronba visszatérő zsidóság életét.

A 19. század végének emlékezetét őrzi a papréti ortodox zsinagóga, melyet a soproni Schiller János tervei alapján 1890-91-ben építették. A háború után, 1945-től az ortodox és a neológ hitközség visszatért tagjai együtt használták az épületet. Mivel a gyermekes családok az 1956-os események miatt kivándoroltak, a kis létszámú hitközség a zsinagógát 1969-ben eladta. Homlokzatán 2004-ben helyeztek el fekete márvány emléktáblát a Holokauszt során meggyilkolt 1640 mártír emlékére. A felújításra szoruló épület műemléki védettséget élvez, kiállítások, koncertek és előadások idején nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. A zsinagóga közelében áll Kutas László szobrász 2004-ben készített Holokauszt emlékműve, mely a gázkamrák előtti vetkőzőhelyiséget szimbolizálja, megemlékezve a koncentrációs táborok soproni áldozatairól.

A II. világháborúban elpusztult neológ zsinagóga helyét a Templom utcában Dr. Pollák Miksa (1868–1944) magyar történész emléktáblája jelzi a helyére emelt épület falán, amelynek első, és egyben utolsó rabbija volt. Az emléktáblát Kutas László szobrász készítette 2007-ben.

Források:

visitsopron.com

sopronimuzeum.hu

sopron.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép: Sopron Média