860-ban Német Lajos király Adalwin salzburgi érseknek küldött adománylevelében szerepel egy "Kundpoldersdorf" nevű település, melyet többen a mai Kaboldnak tartanak. Az elnevezés valószínűleg az itteni patak kora középkori nevéből: Kobula származik. A honfoglalás után a település a magyar gyepűrendszer része lett. Vízivára 1222 és 1229 között épült. Ebben az időben ura a soproni származású Botus fia Pósa gróf volt, aki a birtokot Veperddel és Lakompakkal együtt hűségéért és szolgálataiért – a királyért még fogságot is vállalt -, 1222-ben II. András királytól kapta és rögtön vár felépítésébe kezdett. A vár első okleveles említése 1229-ből származik, amikor a király megerősíti Pósát birtokaiban, köztük "Kabolt"-ot is kiemelve. Kabold későbbi német neve: Kobersdorf e magyar név átvételéből származott.

A vár felépültével létrejött a kaboldi váruradalom, melyhez több környékbeli település tartozott. Egy 1277-ben keltezett oklevél az Osl nembéli Suurt, mint kaboldi királyi várnagyot említi, tehát a vár magyar királyi birtok volt. 1280-ban IV. László király a Csák nemzetségnek adományozta. Egy osztrák-magyar vámháború során Károly Róbert királyunk 1324-ben megtiltotta a kereskedőknek, hogy áruikat Sopron városának megkerülésével Kaboldon keresztül szállítsák Ausztriába.

Sok-sok viszályos esztendő és birtokváltozás után 1451-ben a vár III. Frigyes német-római császár tulajdonába került, aki a Weißpriach családnak adta zálogba. A család később Hunyadi Mátyás híve lett, akitől megkapták a vár tulajdonjogát. 1482-ben a várat késő gótikus külsővárral és várkápolnával bővítették. Ebben az időszakban a nyugati végeken a tehetős nemesi családok építkezéseinek eredményeképpen kettős arculatú várak, várkastélyok születtek. Egyrészt nagy jelentőséggel bírt még az erődített jelleg, hiszen az ellenség időről időre feltűnt a környéken. Így kifelé a kaboldi vár is erős, zárt egységet alkotó masszív épülettömb lett, körülötte várárokkal, sarkain tornyokkal és bástyákkal, erődített kapuépítménnyel s kifelé csupán apró, lőrésszerű nyílásokkal. Bent a derűs, árkádokkal övezett négyszögletű udvar könnyed díszeivel pedig már az itáliai hatás, a reneszánsz életöröm előfutára volt.   

A mohácsi vész után Kaboldra költözött Sopron zsidó közössége, Kabold hamarosan egyike lett a Várvidék hét zsidó lakta településének. Zsinagógájuk ma műemlékvédelem alatt áll.

1529-ben a Bécs ellen vonuló török sereg lerombolta az itteni várat is, melyet ezután tulajodnosa már egészében reneszánsz stílusban épített újjá. 1553-ban kihalt a Weißpriach család és a birtokot több részre osztották fel. Ebben a zavaros időszakban Kabold rablóvárként, hamispénzverőként működött, 1599-ben udvarán állítólag még boszorkányt is égettek.

1564-ben báró Devecseri Csóron Jánosé lett az uradalom. A Csóron család birtoklása idején újabb furcsa eseményre került sor a várban: 1629-ben a várúr fia egy heves szóváltást követően lelőtte sógorát, Zay Zsigmondot. A család kihalása után 1638-ban Kabold uradalma visszakerült Magyarországhoz és a Weißpriach család leszármazottjával történt házasságkötés útján Ipolykéri Kéry János birtoka lett. Kéry 1654-ben a vár kordivatnak megfelelő átépítésébe és bővítésébe kezdett és 1656-ra barokk várkastéllyá építtette át. A megújult kúriában sem jött rózsásabb időszak: 1670. április 26-án a várban találkozott a császár elleni szervezkedéssel vádolt Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf azzal a céllal, hogy Lipót császár elé előtt tisztázza magát. Kéry azoban a vendégjog megsértésével elárulta őket. Ennek következményeképpen elfogadták és a bécsújhelyi várba bebörtönözték, egy évvel később pedig lefejezték őket. Kéry jutalma e tettéért grófi cím lett.

Az új cím nem kímélte meg attól, hogy 1683-ban a Bécs ellen támadó török hadak, miután Bécs alatt véres vereséget szenvedtek visszavonulóban Kaboldon is rajta üssenek és elpusztítsák a hadászatilag gyengén megerősített várkastélyt. Kéry ugyan megpróbálta még a várat újjáépíteni, de ez meghaladta anyagi lehetőségeit. 1704-re olyannyira eladósodott, hogy az uradalmat kénytelen volt eladni. Esterházy Pál herceg vásárolta meg tőle: ezzel Kabold is Esterházy-birtok lett.

Fényes Elek a 19. század derekán így írt Kaboldról: " (…) s ugyan itt van 2 savanyúvízforrás, egyik bent a városban, másik egy kies völgyben, s a lakosok ezekből isznak rendesen, mert az édes kutak büdöskövesek. Végre a városban még lakható állapotban láthatni egy váracskát, mellyet 1606-ban gr. Kéry János, és Czobor Orsolya, építtettek. Ez a Kéry ivadék fogatta meg Zrinyit és Frangepánt 1670-ben, midőn nála menedéket kerestek. A város birtokosa h. Eszterházy."

1895-ben Kaboldot nagy árvíz sújtotta, mely 19 emberéletet követelt és 30 házat elpusztított. Erre a nagy katasztrófára minden év június 6-án istentisztelettel emlékeznek a település 1783-ban emelt evangélikus templomában, melynek oltárképét Dorfmeister István soproni festő készítette. 1921-ben Kabold is Ausztria Burgenland tartományának része lett.

A 20. század második felében az elhanyagolt állapotban levő várnak már-már lebontását tervezték, hogy helyén építési telkeket parcellázzanak ki, amikor 1963-ban megvásárolta Martha Bolldorf-Reitstätter építész, az osztrák akadémia tagja. Megkezdődött teljes rekonstrukciója, kulturális központtá való kiépítése. 1972-től itt rendezik a Kaboldi várjátékokat. 2001-ben Martha Bolldorf-Reitstätter halála után a vár gondozását lánya, Anna Schlanitz vette át. A várszínházon kívül árkádos udvara nyáron szabadtéri koncertek, télen adventi vásár kedvelt helyszíne.

A vár erődítéséből megmaradt az eredeti hatalmas kapuépítmény, amelyhez ma egy, a régi felvonóhíd helyén álló fahídon lehet bejutni. A barbakán falfülkéjében Madonna-szobor áll. Boltozott kőhíd vezet a csapórácsos védőtoronyhoz, alatta vezet az út az árkádsoros belső udvarba. Az udvarban található egy hatszögletű kút a Kéry család címerével és az 1656-os évszámmal. Keleti oldalához kapcsolódik a nagy lovagudvar, három sarkán kúpfedésű kerek bástyatornyokkal. Megvannak még a belső vár középkori védelmét szolgáló védőfolyosók is. Északi részén emelkedik a 17. századi kastélykápolna, művészi értékei közé tartozik részletgazdag stukkódíszítése, oszlopos Szűz Mária-oltára az építtető Esterházyak címerével és szószéke.

A vár építészetileg legértékesebb része a keleti oldalhoz csatlakozó kis középkori várkápolna, melyben 1430 körül készített gótikus freskókat tártak fel. Itt található az a címer ábrázolás is, amelyből Burgenland mai tartományi címert megalkották.

Források:

hu.wikipedia.org

varlexikon.hu

varak.hu

Németh Adél: Burgenland. Panoráma Regionális Útikönyvek. Panoráma, Budapest, 2003.

magyar-foldon.hu

Borítókép forrása: kobersdorf.at