A Soproni-hegység környékét, így a fertőrákosi és a szentmargitbányai kőfejtő területét is a Középső-Paratethysnek nevezett sekély, meleg beltenger borította a középső-miocén idején, 16-13 millió évvel ezelőtt. Éghajlata a mai szubtrópusi korallzátonyos területekhez hasonlított. A beltenger üledékeiből alakult ki az ősmaradványokban gazdag Rákosi Mészkő Formáció, vagy közismertebb nevén lajtamészkő. Az elnevezés a szomszédos Ausztriában lévő, közeli Lajta hegységre utal, ahol ez az uralkodó kőzetanyag. Keletkezésének körülményei és az egykori őskörnyezet jól rekonstruálható a benne megőrződött fosszíliákból, azaz egykori élőlényeinek megkövesedett maradványaiból. A lajtamészkő főként mészalgák, mészvázú egysejtűek, csigák, kagylók, mohaállatok és tüskésbőrűek vázmaradványaiból álló szemcsés kőzet. A vízmozgás hatására összetöredezett vázak finom törmeléke között gyakoriak a gerincesmaradványok is.

A miocén tengerekben virágkorukat élték a cápák. A Középső-Paratethysben tucatnyi cápafaj élhetett egyszerre. Habár csak a fogaik állnak a kutatók rendelkezésére, a jellegzetes, egymástól jelentősen eltérő fogak alapján elkülöníthetők az egyes fajok és a ma élő rokonok ismeretében az egész állat megbízhatóan rekonstruálható. Az itt élő őscápák között az Otodus Megalodon volt a legnagyobb termetű. A kárpát-medencei megalodon leletek közül a legnagyobb épp egy szentmargitbányai példány, amit a Magyar Természettudományi Múzeumban őriznek.

A cápáknak csak a fogaik maradtak meg, de néhány szerencsés lelőhelyen – így a margitbányai kőfejtő finoman rétegzett márgás üledékeiben - szinte teljesen ép csontoshalvázak is előfordulnak. Az emlősöket a fókák, a szirének, a delfinek és a bálnák képviselték. Az egyik legszebb delfinmaradványra szintén Szentmargitbányán bukkantak rá 1880-ban. Különlegessége, hogy a koponyáján kívül számos csigolyája és bordája is megmaradt a hozzájuk kapcsolódó lapockával és végtagcsontokkal együtt.

A margitbányai Európa egyik legrégibb és legnagyobb kőfejtője. Jelenleg 150 000 m2 a feltárt terület, 4 millió m3 követ fejtettek ki és még 4 millió m3 vár kifejtésre.

Elsőként itt a rómaiak fejtettek mészkövet, ennek helyét máig római falnak hívják. Egy Sopron közelében talált római feliratos tábla bizonyítja, hogy itt már 2000 évvel ezelőtt működő kőbánya volt. Margitbányai kővel dolgoztak nemcsak Scarbantiában (Sopron), hanem Carnuntumban és Vindobonában (Bécs) is. Ruszton és Margitbányán római települések voltak, melyek közvetlen összeköttetésben voltak a kőfejtővel.

A gótika idején is számos jelentős épülethez használtak margitbányai követ, ilyenek például a bécsi Stephansdom és a pozsonyi Szent Márton templom.

1626-ban gróf Esterházy Miklós a császári háztól megszerezte a kőfejtőt, azóta az Esterházy család tulajdona, ma is az Esterházy Magánalapítvány üzemelteti.

Az igazi nagy építési láz a török veszély elmúltával, a 17. század végén kezdődött. Az ún. barokk falból nyert kő finom szemcséjű, olyan épületek, mint a bécsi Károly templom, Schönbrunn kastély, a kismartoni és fertődi Esterházy kastélyok építésénél használták. Az ekkori fejtések nyomán alakult ki az ünnepi játékok nagy arénájának mélyedése.

A következő nagy hullám az 1800-as évek második felében jött el. 1857-ben I. Ferenc József császár elrendelte Bécsben a városfal és a városkapuk lebontását, majd ennek a helyére építették a belvárost övező Ringet. A körúton végig számos magán és nyilvános épületet építettek: az operát, a városházát, a Fogadalmi templomot, múzeumokat, a Várszínházat és az egyetemet. Ennek megfelelően nagy volt az igény a margitbányai kőre. Gyakran több kőfaragó cég dolgozott egy időben, 100-150 munkást foglalkoztattak. Ekkoriban még vasútvonalat is építettek ide, hogy a követ könnyebben és távolabbra lehessen elszállítani, mint lovaskocsival.

Az ekkor kivágott követ a semmeringi vasút építéséhez adták el. A vasúti átvágás során fedezték fel a két legnagyobb eddig ismert barlangot Burgenlandban, a 93 méter hosszú Bierkellerkluft-ot (a sokat mondó Söröspince hasadék nevet viseli) és a 78 méteres Fledermauskluft-ot (azaz Denevér hasadékot). 1944-ig a kőfejtőknek és a kőfaragóknak külön települése volt. A II. világháború végén magyar zsidókat tartottak fogva e helyen.

A kőfejtőben ma is dolgoznak. A Lajta-mészkő változó minősége ellenére közkedvelt építőanyag, mert ősmaradványtartalma miatt szép, rusztikus felület nyújt, ezenkívül viszonylag könnyű bányászni. Rendszeresen szerveznek szobrász szimpóziumokat, melynek során a szobrászok egy-egy kőtömböt kapnak helyi megmunkálásra. Az első európai szobrász szimpóziumot Karl Prantl szobrász szervezte még 1959-ben.

A margitbányai kőfejtő 1961 óta szolgál kulturális célokat is, ötévenként passiójátékok helyszíne. Ilyenkor a település lakosaiból álló, kb. 500 fős együttes természetes környezetben, a szentföldi helyszínekre emlékeztető kőbányában mutatja be nagyközönség előtt az evangéliumok alapján szerkesztett történetet. A passiójátékokat 1996-ban II. János Pál pápa is meglátogatta. Nyaranta előadásokat, hangversenyeket tartanak a kőfejtőben, 1997 óta évente nagyszabású operaelőadások helyszíne. A 7000 négyzetméteres színpad festői kulisszáit a hatalmas sziklafalak és a csillagos ég adja. A nézőtér 5500 személy befogadására alkalmas, egy 30-40 méter magas sziklák felett megépített hosszú rámpán keresztül lehet megközelíteni. Kialakítottak egy kisebb, 1500-2000 személyes színpadot is a kőfejtő délnyugati, legmélyebb pontján, mely korábban a Gyermekopera színpad, újabban a Ruffini színpad nevet viseli. Romulo Ruffini volt a kőfejtő vezetője a 19. században, amikor ehelyütt átvágták a falat a vasútépítés miatt.

A kőbánya fölötti magaslaton áll a Rozália-kápolna, amelyet a pestis elleni védőszentek: Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére emeltek annak emlékére, hogy a járvány megkímélte a falut. Erről a helyről csodálatos panoráma nyílik a környező vidékre.

A falu központjának nevezetessége a Keresztelő Szent János római katolikus templomot, melynek kő gúlasisakos tornya egykor külön állt, de az átépítések során végül egybeépült az épülettel. Feltehetően az 1291-ben elpusztult majádi vár romjaiból épült. Régi berendezése a török hadjárat idején elégett, csak a szószék maradt meg. Mellette ott a régi szentély és a csontház. Margitbánya másik érdekessége a pellengér, amely egykoron a mezővárosok önálló bíráskodásának jelképe volt.

Szentmargitbányára vezet át az az út, amerre 1989. augusztus 19-én a Páneurópai Piknik alkalmával a menekülő NDK-s polgárok elhagyták Magyarországot.

Források:

ferto-to.hu

trianon.nhmus.hu

kirandulo.reblog.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: hu.wikipedia.org