A szénsav gyógyító hatását Európában már a középkorban felismerték. A sokoldalú Paracelsus épített elsőnek úgynevezett gázfürdőházakat a 16. században, így történetileg az ő nevéhez fűződik a szénsavas fürdő mint gyógykezelési eljárás. A svájci orvos főként égési sérülések, fekélyek kezelésére alkalmazta a módszert, amit tudományosan továbbfejlesztve jó eredménnyel alkalmaznak a korszerű gyógyászatban is.

A szénsavas fürdő olyan, mintha szódában fürödnénk: kifejezetten kellemes érzés, stresszoldó, pihentető, ugyanakkor frissítő hatású is, leginkább azonban a kardiológiai betegségek kezelése, gyógyítása során használják. Specifikus gyógyító eszközként másfél évszázada, dr. Beneke német orvos 1870-ben megjelent tanulmánya óta tekintenek a buborékos fürdőre. A hazai gyógyászatban is már több évtizedes múlttal bír a módszer – rendszerszerűen alkalmazzák a szénsavfürdőt, elsősorban a perifériás érbetegségek rehabilitációs kezelésében, valamint az infarktus utáni állapotok kezelése során. Ezen felül cukorbetegség, egyes mozgásszervi panaszok, csontritkulás, sportsérülések utókezelése esetén is használható. Frissítő, élénkítő hatása miatt egészséges emberek is bátran igénybe vehetik. A szénsavas fürdő általában nem túl meleg, 30-34 Celsius-fokos, de nem szoktak benne fázni, ugyanis a vízben lévő apró buborékok folyamatos masszírozó hatást váltanak ki, enyhe bőrpírt is okoznak.

Hogyan hat a szén-dioxid a kezelések során? Hatására többek között javul a szövetek oxigénellátása, csökken a vér viszkozitása, tágulnak a hajszálerek, javul a keringés, fokozódik a szívizom oxigén- és tápanyagellátása, csökken a vérnyomás.

Szén-dioxidról lévén szó, nem különösebben meglepő, hogy fürdőzni bizony nemcsak vízben, hanem gázban is lehet. A szénsavgázfürdő hazánkban kevésbé ismert, de a természetes szén-dioxid-gázforrásokkal rendelkező országokban (Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Szlovákiában, Ausztriában) több évszázados hagyománya van. Erdély gyógyvizei és mofettái világszerte ismertek, messze földről is vonzzák a regenerálódni és felüdülni vágyó vendégeket, s a múlt századtól számos leírás is említi az erdélyi gázömléseknek a népi gyógyászatban való felhasználását. A mai Magyarország területén először dr. Schwartz Pál alkalmazott fürdőkádban előállított mesterséges gázfürdőt az 1940-es években, Mihályiban, majd a kezeléseket a kapuvári kórházban folytatta. Erre lehetőséget a mihályi és répcelaki szén-dioxid-gázmező teremtett.

A páratlan tisztaságú, Répcelak-Mihályban található szén-dioxid-gázmezőt a 30-40-es évek mélyfúrásai során tárták fel. A felszínre törő szén-dioxid-gázból szénsavhó, közismertebb néven szárazjég keletkezik. Ennek gyógyhatását ismerte fel dr. Megyesi Scwartz Pál, aki 1935-től körzeti orvos volt Mihályiban. Körorvos korában látta, hogy a gyerekek a szénsavhóval játszottak, és amikor vízbe dobták, a vízzel való reakciója során füst, illetve gáz keletkezett. Schwartz doktor maga is érszűkületben szenvedett, a fenti jelenség pedig olyannyira felkeltette érdeklődését, hogy rendelőjében elkezdett kísérletezni a szénsavhó, illetve a szénsavgáz hatásával, terápiás felhasználásával.

Először szárazon használta a jeget hemangiómák eltávolítására. 1940-ben szárazjég használatával fürdőkádban állított elő szénsavgázt, és felfedezte, hogy a módszer az érszűkületes és reumatikus panaszokat is hatásosan gyógyítja. Ezen kísérletek eredményességén felbuzdulva, később a kapuvári kórházban eredményesen alkalmazta a végtagkeringési betegségekben szenvedő, valamint reumás betegek gyógyításában.

1948-ban közleményt jelentetett meg az Orvosok Lapjában, „A Mihályi-i szénsav-hó az orvosi tudomány szolgálatában" címmel, kutatási eredményeit azután jó néhány előadáson is bemutatta, többek között Budapesten a Reuma Szakcsoport gyűlésein, Keszthelyen, a Hydrológiai Társaság felkérésére. Mihályiban 1953 tavaszáig dolgozott. Tüdőbetegség támadta meg, felépülése után tüdőgyógyász lett. 1957 és 1967 között a kapuvári kórház tüdőosztályának főorvosa volt, emellett a szénsavhó-terápiát az érbetegek gyógyítására a kórház egyik felvonulási épületében végezte. 1967-ben a tüdőosztály megszűnésével az épületben reumaosztályt alakítottak ki, ahol folytatta az ér- és reumabetegek gyógyítását, mint az osztály főorvosa. Ebben az időben a szénsavgázkezelések már hét fürdőkád igénybevételével történtek. A főleg végtagkeringési zavarban szenvedő betegeknél elért szép eredmények egyre nagyobb érdeklődést keltettek nemcsak a betegek, de az orvosok körében is. Számtalan cikket is írt az érbetegség területén elért sikereiről.

Dr. Megyesi Schwartz Pál áldozatos munkájának gyümölcsét napjainkban is tapasztalhatjuk, hiszen egykori munkahelyén, a kapuvári kórházban 2010-ben létrehozták az Angiológiai Rehabilitációs Központot, amelynek egyik legfontosabb eleme a modernizált szénsavgázfürdő.

Ide látogatott el egy grazi újságíró, aki a perifériás érbetegségben szenvedő személyek gyógyítására szolgáló különleges, egyedülálló, hungarikumnak számító gyógykezelési rendszert „kapuvári csodának” nevezte el.  
A perifériás érbetegség, közismert nevén az érszűkület, az általános érelmeszesedés egyik megjelenési formája, hazánkban mintegy 400 ezer embert érint. Magyarországon minden második halálesetért a keringési rendszer betegsége a felelős. A számok is mutatják, hogy e betegségek megelőzésére és kezelésére kiemelt figyelmet kell fordítani. A vízfürdővel szemben a szénsavgázfürdő előnye, hogy kímélő jellegű, nem érvényesül a hidrosztatikus terhelés, a fürdőhőmérséklet és a dozírozás könnyebben szabályozható, káros inhaláció kizárható. A megfelelő magas koncentrációjú gáztér létrehozásához a mínusz 79 Celsius-fokos szénsavhóra forró vizet engedve tejfehér szénsavas köd képződik, mely másfélszer nehezebb a levegőnél, és így a speciálisan kialakított kezelőkádat alulról felfelé szabályozható magasságig tölti ki. A szén-dioxid a bőrön keresztül a diffúzió törvényei szerint szívódik fel, melynek mennyisége a fürdő szén-dioxid-koncentrációjától, nedvességtartalmától, hőmérsékletétől és a fürdési idő hosszától függ. A gázfürdőzést elsősorban bizonyos betegségek (a végtagok idült verőér betegsége, idült vénás elégtelenség, idült nyiroködéma, érbeidegzési zavarok) esetén javasolják, ugyanakkor túlhajszolt, stresszes életmódot folytató emberek számára is frissítő menedékként szolgál, tökéletes feltöltődést, pihentető kikapcsolódást nyújt.

Forrás: Dr. Ballagi Farkas: A szénsavgázfürdő jelentősége a perifériás érbetegek rehabilitációjában.

http://www.kapuvar.hu/

http://ertektarmihalyi.blogspot.com/

https://www.doki.net/

Borítókép: Szárazjég/szénsav-hó (https://www.thoughtco.com/)