A szabadon látogatható ás könnyen bejárható, csupán 16 méter szintkülönbséggel bíró tanösvény a hegykői Szent Mihály-templomtól indul, elvezet a százévesnél is idősebb egykori masinaház, majd a népiskola – napjainkban pálinkafőzde - épülete mellett. Nagyjából 2 kilométerrel távolabb, a Fertő-part településeinek nádasait behálózó csatornák egyikénél, a Hegykői-csatornánál ér véget. A tanösvény kezdeti szakasza szilárd burkolatú, majd nyílegyenes földút. Mellette számos információs tábla nyújt tájékoztatást a környék jellegzetes élővilágáról. A Hegykői-csatorna bejáratánál lévő kilátóból szép panoráma nyílik a tipikus Fertő-tájra, a háttérben a Soproni-hegység vonulatára.

A kilátó előtt 200 méterrel alakította ki Hegykő önkormányzata a különleges és rendkívül informatív Vasfüggöny Emlékhelyet. Itt az eredeti helyén lehet megismerni az egykori határzár három korszakát egy 40 méter hosszú szakaszon. Az emlékhely nagyrészt korabeli anyagok felhasználásával készült és hivatalos felavatása 2008. július 15-én történt meg, azóta várja a látogatókat. A helyszínen elhelyezett tájékoztató táblák részletes információval szolgálnak a vasfüggöny több mint négy évtizedes fennállásával kapcsolatban.

A vasfüggöny az 1948-1989 közötti időszakban húzódott végig az ország nyugati határán, így a Fertő-parti településeken is. Maga a vasfüggöny elnevezés használata világszerte akkor vált ismertté, amikor Winston Churchill 1946. március 5-én az Amerikai Egyesült Államokbeli Fultonban elmondta az azóta híressé vált beszédet „…A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger mellett fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára.” A fultoni beszédtől indult tehát világ körüli útjára a vasfüggöny mint kifejezés, amely a későbbiekben a hidegháború sajátos jelképévé vált.

1948-ban hoztak döntést Magyarország nyugati határszakaszának a „megerősítéséről”. Még ebben az évben megkezdődött a műszaki zár, drótakadályok és aknamezők telepítése. Az osztrák határszakaszon 356, míg a jugoszlávon 630 kilométer hosszúságban erősítettek faoszlopokra tüskésdrótot. Mellette 1950-re összesen 871 kilométer hosszan aknamezőt is telepítettek. Az aknamezők közepére karót vertek le, majd a karót drótok felhasználásával összekötötték az aknákkal. Ezek voltak az úgynevezett botlódrótok, melyeket nappal a magasra nőtt fű, éjjel a sötét miatt nem lehetett látni. Ha valaki megbotlott a drótban, működésbe hozta az aknát, az felrobbant. Ez a védelmi vonal akadályozta meg ebben az időszakban a nyugatra szökést. A politikai enyhülés hatására 1955-ben megkezdték a határzár eltávolítását, 1956. október 20-ra végeztek a munkálatokkal. Az 1956-os forradalom bukása után így tudta 300 000 ember aránylag könnyen elhagyni az országot. Ez volt a vasfüggöny úgynevezett első időszaka.

A második korszak 1956 után vette kezdetét. A forradalom leverését követően a nyugattal való szembenállás újra kiéleződött, a kormány elrendelte a nyugati határ ismételt lezárását. Ez ekkor két párhuzamos drótkerítést jelentett, közöttük 800 000 aknával. Az aknamezőt a korábbi 2 méterről 4-5 méterre szélesítették és a korábbi fém helyett bakelit aknákat használtak. Az aknák már 40 kilogrammos súlyterhelésnél működésbe léptek. Az ismert adatok szerint 1000 határsértőből 995 biztosan az aknamező foglya vagy áldozata lett. A rendszer folyamatos karbantartást igényelt, hiszen az idő múlásával a kihelyezett aknák vesztettek hatékonyságukból, a felrobbantakat pedig pótolni kellett. Ez nem volt veszélytelen tevékenység. Az aknamező mellett nyomsáv húzódott, amelyet rendszeresen tárcsáztak és boronáltak, hogy minden nyom jól kivehető legyen rajta. A nyomsáv mellett húzódott az őrjáratok részére kialakított út.

A nemzetközi helyzetben bekövetkezett enyhülés hatására 1964-ben döntés született az aknamező hatástalanításáról és az akkor korszerűnek számító szovjet SZ-100-as jelzőrendszer hazai telepítéséről. Előnyei közé sorolták, hogy minden mozgást érzékel, és ezáltal a határ még biztonságosabban őrizhető. Hátránya volt a magas telepítési költség és élőmunka-megtakarítást sem eredményezett. Telepítése rendkívül sokrétű és veszélyes munka volt, hiszen először véglegesen el kellett távolítani az aknazárakat és a drótakadályokat, nagy kiterjedésben kiirtani a növényzetet, megépíteni a jelzőkerítést, valamint a vadfogó kerítést. A rendszert nem közvetlenül a határvonalra építették, hanem 500-2000 méterrel az ország belseje felé tolták, mert így adták a terepviszonyok.  A munkálatok 1971-re fejeződtek be.

A jelzőrendszer egysoros vezetékes megoldású volt, melyet 24 voltos árammal láttak el. Ha a kerítés drótját elvágta valaki vagy csak hozzáért, azt egy berendezés jelezte az illetékes őrsön kiépített megfigyelőállomáson. Az őrsön a teljes rendszert számozott szektorokra osztották fel a könnyebb beazonosíthatóság érdekében. Egy-egy őrshöz csak néhány szektor tartozott, hogy akár a legtávolabbit is elérhessék terepjáróval 4-5 perc leforgása alatt. Így mielőtt a szökevény elérte volna a határt, a határőröknek sikerült elfogniuk. A nyomsávon hagyott nyomokból tájékozódhattak arról is, hányan voltak a határsértők. Közel négy évtized elteltével a jelzőrendszer aztán elavulttá vált, 1989 februárjában döntött a kormány a megszüntetéséről. Még ugyanezen év augusztusától kezdve lebontották magát a vasfüggönyt is.

A vasfüggöny szerencsére ma már csak történelem. Az emlékhely létrehozásával a tájékoztató tábla tanúsága szerint a hegykőiek mindazoknak szeretnének emléket állítani, akiknek e 41 év alatt sikerült a határon átszökniük (disszidálniuk); azoknak, akiket szökési kísérlet közben elfogtak és 2-3 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítéltek. Azoknak, akiket szökés közben megsebesítettek, agyonlőttek. Továbbá megemlékeznek azokról a határőr katonákról, akik télen-nyáron, esőben, sárban, fagyban esküjükhöz híven védték az államhatárt, vagy éppen akik szolgálat teljesítése közben, az aknák felszedésekor sebesültek meg, váltak örökké nyomorékká vagy vesztették életüket.

Az emlékhelytől visszafordulva és ugyanazon az útvonalon haladva Hegykő határában érhető el a tanösvény nádasok fölé emelkedő másik kilátója. Innen elsősorban a Fertő-táj madárvilágát ismerhetjük meg: ez a Madármegfigyelő Szabadidőpark, sőt télen az itt lévő sekély tavon korcsolyázni is lehet. 

Források:

hegyko.hu

hegykoikirandulas.hu

A Vasfüggöny emlékhelyen található tájékoztató táblák szövege

funiq.hu

visitsopron.com

Borítókép: Sopron Média