Érdekes maga a helység elnevezése is. Jobaháza nevének eredetét a helybeliek kétféleképpen is magyarázzák. Az egyik változat szerint „Jobbaháza” az egyik alapítójától, Jobbától kapta a nevét. A monda szerint Jobba kunyhóban lakott. Idővel házat épített, és amikor elkészült, örömében felkiáltott: Jobb a ház. Ettől kezdve lett e településnek a neve Jobba háza, később Jobaháza.

Ennek a történetnek állít emléket Jobaháza büszkesége, a Jobba tölgy. A valamikori Török-majorban álló öreg kocsányos tölgy nagyjából 260 éves és 20 méter magas, törzskerülete 3,6 méter, lombsátrának kerülete 40 méteres. A hagyományos rábaközi ligeterdők maradványaként 2008-ban bekerült a vármegye 7 természeti csodája közé és egyedi védettséget élvez, megyerikumaink között is szerepel.

A névadás másik változata szerint a sokáig hármas tagolódású falu egyik részén laktak a módosabb emberek, az ő házuk jól meg volt építve, így a másikak azt beszélték, hogy aki ott lakik, annak jobb a háza.

A falu határában kelta leletek kerültek elő, melyek arról tanúskodnak, hogy már a bronzkorban éltek emberek ezen a területen. E leletek ma a Soproni Múzeum gyűjteményében találhatók. A rómaiak jelenlétére a kastélyparkban talált sírból előkerült tárgyakból lehet következtetni.

A történelem folyamán ez a vidék állandó átvonulási és harci terület volt. A 10. századtól, mint a soproni várhoz tartozó várföld szerepelt. Úgy tartják, a falu határában lévő Kálvária domb egy népvándorlás kori sírhely. A kis domb első említése Bella Lajost soproni régésztől származik. Magassága 2,5-3 méter, szélessége 25-30 méter. Fennmaradását elősegíthette, hogy a 19. század eleje óta út menti kereszt áll rajta. Az utolsó, 2006-os felmérés alapján felmerült annak a gondolata, hogy Árpád-kori nemesi vár, egyelőre ismeretlen anyagú lakótorony helye. Feltételezhető, hogy régibb, mint a település első 1422-es említése – feltehetően szerényebb vagyonú, talán várjobbágyi származású birtokos emelhette. A helyi hagyomány szerint a középkorban ide temették két pestisjárvány áldozatait, a környékbeli településekről is.

A középkorban köznemesi birtok volt és ténylegesen három településből állt: az északi rész Jobaháza, a középső rész Ombod földe – ezt egy Ompor nevű várjobbágy kapta vitézségéért; a déli pedig Csáford. Az elnevezések közül Csáfordé fordul elő legkorábban: egy 1360-ban Lajos király által kibocsátott oklevélben Chaford alakban. A község nevének eredete nincs pontosan tisztázva, kapcsolatba hozható a Sümeg-vidéki nyelvjárásbeli csáfordi, „csacska” jelentésű melléknévvel.

Jobaháza neve 1422-ben került először oklevélbe, mégpedig ténylegesen Jobbaháza alakban. Az elnevezés a Joba személynévnek és a birtokos személyraggal ellátott ház főnévnek az összetétele. A Joba pedig a Jób személynévnek lehet a származéka.

Ombod utódjának Sebestyénnek két unokája, aki 1407-ben Dör helységben laktak, nemességet nyertek és vele együtt birtokot kaptak. A birtokon megosztozva, a Mihály nevű unoka felvette a Csáford nevet, Benedek pedig Jobbaházáról neveztette el magát - birtokuk után ők lettek a Jobbaházi Dőryeknek. (Az abből az időből származó okirat szerint Jobbaháza Dörrel volt határos).

Csak a 18. századtól szerepelt az újjáépült falu egységesen Jobaháza néven, 1594-ben ugyanis a török pusztítás az egész Rábaközt elnéptelenítette, tíz évig ez a terület is lakatlan volt.

A község evangélikus gyülekezete 1646-ból ismert, akkor Bogyoszló anyaegyházának filiája volt. A gyülekezet 1842-ben földet kapott és új iskolát, tanítói lakást építettek. 1859-ben egy 190 kg-os haranggal gazdagodtak, majd 1869-ben ismét építkezésbe fogtak: különálló iskolát emeltek, mely egyben imaházul is szolgált. A hívők összefogásával 1997-ben készült el a jelenlegi harangtornyos evangélikus imaház.

A római katolikusok Szentháromság temploma 1741-ből származik, ekkor még egyszerű, fatornyos istenházaként készült el. A mai épület 1869-ben annak kibővítésével jött létre. Jellege egyszerű barokk, romantikus jegyekkel. 18 méteres sisakos tornya kecsesen tör az ég felé. Kivételesen szép, 1750 körül készült barokk főoltára valószínűleg egy szerzetesi templomból került Jobaházára.

A 19. században a helyi gazdasági életet sokáig meghatározva, önálló takácscéh jött létre Jobaházán, 17 mester részvételével. A privilégiumot egyenest I. Ferenc császártól kapták 1837-ben.

Egy újabb jobaházi legenda az 1848-as eseményekhez kapcsolódik: Moson és Sopron vármegye együtt szervezett Nemzetőrséget, melynek központja Jobaháza lett. Itt lakott a parancsnok Kovács Zsigmond és a két vármegye lovas nemzetőrei a falu melletti réten gyakorlatoztak, esküt is tettek 1848 augusztusában. Nagyon jó kiképzést kaptak, így amikor az ellenség meglátta őket, fejvesztve szanaszét szaladt azt kiabálva: „Jézus Mária, a huszárok!”. Így lettek ők a Jézus Mária huszárok a szájhagyomány szerint.

A község északi részén Jobbaházy Dőry Ádám egy kastélyt építtetett, amelyben 12 szoba volt. A kastélyt 12 hektáros park vette körül gyertyán és platánfákkal. Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényének alapötletét állítólag a Jobbaházi Dőryek története adta.

A 19–20. század fordulóján a Dőry-kastélyt Borsody Péter vásárolta meg. 1905-ben fia, Dr. Borsody Géza artézi kutat fúratott, ez táplálta a kastély fürdőmedencéjét is, amely környezetének szépségével egyedülálló volt a környéken. A kút ma is üzemel. Ő építette fel Jobaházán a környék első tejcsarnokát is. 1949-ben a Borsody-féle kastély mellett fürdőt nyitottak meg a dolgozók számára. Miután nyilvános fürdővé tették, a környék akkoriban egyetlen fürdőjeként nagy népszerűségnek örvendett a környék lakói között is. Ekkoriban államosították a kastélyt is: először kultúrház, úttörőtábor lett, majd 1952-ben a budapesti postások szakszervezete szociális otthont rendezett be falai között. Napjainkban felújítást követően idősek otthonaként működik, a körülötte lévő park a kis tóval felüdítő sétára csábít.

A jobaháziak a mai napig kiemelkedő eseményként tartják számon Bartók Béla látogatását és népdalgyűjtését a faluban. Bartók a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumtól 1906 nyarán megbízást kapott, hogy a magyar nép ajkán fellelhető népdalokat gyűjtse össze, majd gyűjteményes kiadást állítson össze belőlük. Júniusban Jobaházán gyűjtve, Bartók nem használta az akkori technikai legfejlettebb eszközét a fonográfot, hanem rögtön lejegyezte a hallott dalokat. Így jobaházi lelőhellyel összesen 37 népdalt mutatott ki, melyek közül szinte minden helyi lakos ismerte a „Jobbaházi utcában…” kezdetű dalt. Bár később dr. Barsi Ernő néprajzkutató úgy állapította meg, hogy valójában összesen 21, egymással össze nem függő szövegekkel énekelt dallamról van szó, melyeket Bartók külön dalként kezelt, a helyiek mégis és joggal büszkék e kiemelkedő eredményre.

Források:

jobahaza.hu

hu.wikipedia.org

varak.hu

sacravelo.hu

digitalisrabakoz.hu

Borítókép forrása: megyerikum.hu