A farsang a vízkereszttől, január 6-tól a nagyböjt kezdetéig, egész pontosan húshagyó keddig tartó időszak elnevezése. Hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek ideje. Jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, így alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. Naptári zárónapja minden évben más: a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda határozza meg. Ez az adott év húsvétjának időpontjából visszaszámolva a 40. nap, azaz 2022-ben például március 2-a lesz.    

A farsang csúcspontja a „farsang farka”, amit sok helyen, főleg latin nyelvterületeken karneválnak hívnak. A karnevál szó a latin carne vale kifejezésből ered, melynek jelentése: búcsú a hústól. A farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három napon, hagyományosan nagy mulatságok közepette, elbúcsúztatják a telet. Ekkor rendezik meg a híres - például a velencei, a riói- karneválokat; Magyarországon pedig a mohácsi busójárást.

A farsang elnevezése bajor szóból származik. A húshagyó napot jelölő vaschang 1283-ban jelent meg először írásos emlékekben, az egész ünnepi periódust jelző fasnacht, fastnacht mellett. Magyarországon a 15. században átvett jövevényszót eleinte fassang alakban használták.

A mulatság gyökerei viszont egészen az 5000 évvel ezelőtti ókorba nyúlnak vissza. Dionüszosz, a bor és mámor istenének egyik ünnepét, a kis Dionüsziát december-januárban tartották, ami éppen megegyezik a mai farsang időszakával. Az ünnepség álarcos felvonulásokból és táncos mulatságokból állt, ilyenkor a rabszolgák is helyet foglalhattak az uralkodók asztalánál.
A rómaiak átvették ezt a szokást: ők Bacchus, a boristenük tiszteletére tartották a Bacchanaliát. A Saturnalia ideje alatt pedig a szolgák részeg tivornyázás keretében ruhát cseréltek uraikkal.
A Saturnaliát egy egész hétig tartották, a szegényeket megvendégelték, a rabszolgák nyilvánosan megdobálhatták uraikat, igaz, csak rózsaszirmokkal: valószínűleg innen ered a ma is közkedvelt konfetti hintés szokása.
Az ókori ünnepek mellett a kelta kultúra “imbolc”-ot és a germán Freya istennő köszöntését is tekinthetjük a farsangi szokáskör ősének.
A középkorban Európa több országában emlékezetes és visszatérő eseménnyé vált a farsangi felvonulás. 1094-ből valók az első írásos emlékek a velencei karneválról.
A maszkkészítőknek már a középkorban saját alcsoportjuk volt a velencei festők céhén belül. Európa több országába eljutottak az itt készült maszkok, például Mátyás király korában Magyarországra is innen hozatták az álarcokat és ruhákat a reneszánsz bálokhoz.

A magyar hagyományok értelmében a farsang a párválasztás időszaka volt, továbbá házasságkötési és menyegzői szezonnak számított, hiszen az ezt követő nagyböjt alatt tilos volt a lakodalmat tartani. Jellemzőek a táncos mulatságok, amelyek a párkeresést segítették. A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát küldtek a kiszemelt legénynek, aki farsangvasárnapkor azt nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.

A párválasztás mellett ez a télűzés és a tavaszköszöntés időszaka is. A télűzés jellegzetes szimbóluma és néhány magyar tájegységen még élő népszokás a kiszebáb-égetés: február végén, a tavasz közeledtével a gyerekek által készített, a telet, gonoszt jelképező szalmabáb télűző rigmusok kíséretében történő elégetése.

Mivel a farsangot a nagyböjt időszaka követi, melyet a hús és az alkohol elhagyása jellemez, ezért a farsangi mulatságok velejárója a zsíros és fűszeres húsételek, alkoholos italok fogyasztása. Jellemző ételek a farsangi részeges csirke, konyakos kacsasült, desszertként pedig az elmaradhatatlan farsangi fánk. Ennek legkedveltebb fajtája a szalagos fánk.

A fánk eredetére vonatkozóan többféle történet ismert. Egyik egy párizsi bálra vezethető vissza, amikor az álruhában táncoló Marie Antoinette megízlelte a mézeskalácsosok által készített egyszerű paraszti fánkot, majd megvette a mézeskalácsos egész kosarát. Elmondatta a receptet is, megtanította rá cukrászát, és a fánk a francia királyi udvar ünnepi fogása lett. Egy másik forrás szerint a fánk története Bécsben kezdődött. Amikor egy Krapfen nevű pék meghalt, a felesége vette át a pékség vezetését. Egy napon a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók egyre türelmetlenebbek lettek. A pékné kijött a sodrából és egy darab kenyértésztát valakinek a fejéhez akart vágni. A célt elvétette: a tészta a kályhán lévő forró zsírral teli lábosba pottyant és pár perc alatt illatos aranybarnára sült.

A farsangi étkezéshez kapcsolódó, Európa-szerte elterjedt dramatikus játék Cibere vajda és Konc király harca. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Konc király pedig a húsos, zsíros fogásokat. Vízkeresztkor és húshagyókedden megküzdöttek egymással, első esetben Konc király, másodízben pedig Cibere vajda nyerte a párviadalt. Farsangi szokások keretében szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet.

A farsangi időszak utolsó három napját a „farsang farkának” nevezik. Ezek a felszabadult mókázás igazi napjai. „Felkötjük a farsang farkát” – mondták régen az idősebbek, ha farsang idején meglátogatták a rokonokat, barátokat, ismerősöket, vagy szórakozni mentek. Régi hagyomány a Balaton-felvidéken az „asszonyfarsang”, melyet mindig farsanghétfőn rendeztek. Ekkor a lányok, asszonyok férfiruhába bújtak, és férfi módra mulattak egész nap.

A farsangi ünnepek lezárása a húshagyó kedd. Ahogy az elnevezés is utal rá, ez az utolsó nap, amikor még lehet húsételeket fogyasztani. Ez a nap egyben a tél- és farsangtemetés ideje, amikor elégetik jelképesen a tél koporsóját vagy a gyerekek által készített kiszebábot, majd éjfélig tartó táncos, zenés mulatozásokat tartottak.

Hamvazószerda már a nagyböjt első napja, mely a húsvét előtti 40. napra esik. A szárazszerdaként vagy böjtfogó szerdaként is emlegetett ünnep a II. vatikáni zsinat óta számít szigorú böjti napnak. Ekkor háromszor szabad étkezni és csak egyszer jóllakni. Torkos csütörtökön - a farsangi és főként a húshagyókeddi mulatságok utáni engedményként - el szabad fogyasztani a maradékokat, és még egyszer jóllehet lakni a böjtölés megkezdése előtt.

Magyarországon a legismertebb farsangi népszokás a mohácsi busójárás. A farsangvasárnap megrendezett felvonulás elsősorban télűző szertartás, melynek hagyományai a sokácokhoz nyúlnak vissza. A hangos, zajos ünnepségen a férfiak fűzfából faragott maszkot, bundát, csizmát és bő gatyát húznak. Ijesztő küllemükkel bíztatják a tél elvonulását és a tavasz beköszöntését.

Források:

tudomanyplaza.hu

lcfclubs.hu

sumidamagazin.com

hu.wikipedia.org

Borítókép: 24.hu