Sopron első telekkönyve 1379-ből maradt fenn: ennek tanúsága szerint a belváros városfalakon belül elhelyezkedő terei, utcái,valamint azokon a telkek, épületek már abban az időben ugyanúgy helyezkedtek el, ahogy azt napjainkban láthatjuk. Tehát a várfalak egyrészt óvták Sopron szívét, másrészt építészetileg gúzsba kötötték, hiszen a telkek és közterületek méretét nem lehetett miattuk bővíteni. Így a meglévő területeket kellett minél jobban kihasználni. Ez a tény vezetett kis híján az mai Fő tér 2. sz. ház lebontásához is, hiszen az is - jól láthatóan - benyúlik a tér területébe.

Ez a fajta helyfoglalás a középkor és újkor folyamán azért jelenthetett hátrányt a város számára, mert évszázadokon át  piac is működött a téren: márpedig minél több árus fért el rajta, annál több adó folyt be a kasszába… Ezt a tényt egyébként a tér korábbi elnevezései is hűen tükrözik: 1379-től Platz, Marcht (tér, piac) néven szerepelt, csak a 18. századtól jelent meg a Hauptplatz, Rathausplatz (Fő tér, Városház tér) elnevezés, aztán 1838-tól három évtizedre ismét Főpiacz volt a neve. Mai Fő tér elnevezését 1977-ben kapta, közben még számos más nevet is használtak rá, sűrűn váltakozva: Városháztér, Ferenc József tér a mai Városház utcával együtt; Szentháromság tér, Beloiannisz tér.

A 16. század elején merült fel, a piac növelése érdekében, a benyúló épület lebontásának gondolata. Hogy ekkor pontosan mi is történet, arra többféle magyarázat is született: egyes források szerint a kétségbeesett városlakók követet küldtek a királyhoz kérve, lépjen közbe a városi tanács ez irányú döntésénél, meghagyva a tér megszokott képét. Más forrás szerint a király hű embere szerette volna megvásárolni az amúgy előnyös elhelyezkedésű lakóházat. Az eredmény 1525-ben született meg: II. Lajos király rendeletileg megtiltotta az épület lebontását annak érdekében, hogy a tér harmonikus építészeti egysége megmaradjon, ne szenvedjen sérülést. A király pecsétjével ellátott okirat a város levéltárának egyik legértékesebb okmánya és mondhatni, egy hosszú hagyomány kezdete is lett egyben: ma Sopron, Budapest után, az ország második leggazdagabb városa védett műemlékek tekintetében.

Az így megmentett épület a következő századokban jól szolgált a városlakóknak: földszinti helyiségeiben 1601-től a Fehér Angyal patika működött, 1696-tól Angyal patika néven. Ettől kezdve gyógyszerész, orvos családok lakhelyéül is volt egyben. 1676-ban a késő őszi tűzvész, mint a belváros házainak nagy részét, ezt az épületet is átformálta. A „vörös kakas” november 28-án ütötte fel fejét, és a szeles időjárásban 3 napon át lángokban állt a belváros. A Patika házzal együtt a legtöbb épület, így a Fő tér palotái, sőt maga a Tűztorony is a tűz utáni újjáépítésben nyerte el ma látható formáját a korban divatos barokk stílus elemeinek felhasználásával, ugyanakkor számos helyen a tűz előttről megmaradt kőkeretek, faragások megtartásával.

Egy évvel a nagy tűz után a Patika házban látta meg a napvilágot Gensel Ádám (1677-1720) orvos meteorológus, aki a 18. század elején, a világon elsőként kutatta az időjárási frontok hatását az emberi szervezetre. A soproni Líceum diákja volt, majd orvosi tanulmányait Jénában és Halléban végezte. Ő volt az Esterházy család orvosa, majd városi és vármegyei tisztiorvos. Elsőként a városban és az országban is a 18. század elejétől kezdve pontos megfigyeléseket jegyzett fel az időjárás napi alakulásáról, ehhez a korban rendelkezésre álló mérőműszereket használt. A mért adatokat (szélsebesség, hőmérsékleti változások, csapadékmennyiség) vetette egybe a nála megforduló páciensek panaszaival s figyelte meg, jegyezte le a fellelt összefüggéseket, ismétlődéseket.  Számos tudományos közleménye jelent meg, munkásságára külföldön is felfigyeltek. Jövedelméből szegénysorú soproni diákok továbbtanulására létesített alapítványt, de mindkét városi egyházat is támogatta. Gensel Ádám emléktáblája 1991 óta hívja fel a figyelmet tevékenységére a ház nyugati homlokzatán és 1997-ben utcát neveztek el róla az Ágfalvi lakóparkban.

Maga az épület a 18. század közepéig lábasház volt, ekkor a Gensel család a patika bővítését az árkádos homlokzat és a folyosórész elfalazásával oldotta meg. Napjainkban látható, három homlokzatos alakját 1850-ben nyerte el. A Kolostor utca felőli oldalán a szomszédos Gambrinus háztól kis köz választja el: itt le lehet pillantani a római kori Borostyánkő út egy feltárt, eredeti szakaszához.

A patika helyén 1968. június 11-én nyitották meg a Patikamúzeumot, mint az ország első gyógyszerészeti gyűjteményét. A helyiségeket a szemközti, korábban a Sárkány, később a Stornó családról elnevezett ház földszintjén működő Fekete Elefánt patika bútorzatával rendezték be. A Soproni Múzeum gyógyszerésztörténeti kiállítása működik mindmáig itt, mely a téli üzemszünetet követően április 2-től újra megnyitja kapuit az érdeklődő látogatók előtt.

A Patikamúzeum két egymásba nyíló helyiségből áll. A bejárattal szemben a régi gyógyszerkiadó helyiség bútorzata látható, melynek munkaasztala, szekrényei és a gyönyörű edényzete a 19. század elejéről származik. Különösen szépek a bécsi, angyalfej díszítésű bécsi Altwien porcelántégelyek és az alkimistajelzéssel ellátott üvegcsék. Egyedülálló az a szülésznői oklevél is, amelyen Semmelweis Ignác eredeti aláírása szerepel.

A gyógyszerkészítés régi eszközei mellett a népi gyógymódok, a kuruzslás, a babona tárgyi emlékeit is kiállították: ilyenek a szemmel verés ellen védő amulettek és a „gyermekfrász” (epilepsziás roham) ellen védő sapka. A kiállítás értékes nyomtatott anyaga a gyógyászat és orvostudomány tárgyköréből került ki és jó néhány ritkaságot is felsorakoztat, például Paracelsus Colligatuma 1572-ből, vagy Agricola-Poppius Observationese című kötete 1638-ból.

Források:

sopronimuzeum.hu

portal.sopron.hu

harsjozsef.hu

visitsopron.com

reformacio.mnl.gov.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: Sopron Média