Sopronba Petőfi Ostffyasszonyfáról érkezett. E faluba még májusban fogadta be rokona, Salkovics Péter mérnök azzal a szándékkal, hogy majd a soproni líceumban fiával együtt taníttatja. Itt vakációzott Orlai Petrich Soma is, aki szintén Petőfi rokona volt és élethosszig jó barátja is maradt. E nyarat megelőzően Petőfinek mozgalmas hónapjai voltak. Miután télen a selmeci líceumban rosszul sikerült a félévi vizsgája, apja megírta neki, hogy leveszi róla kezét. Erre Petőfi elhagyta Selmecet és Pestre ment, ahol Rónai álnév alatt a Nemzeti Színházhoz szegődött statisztának. Két hónapot töltött itt: a színpadra bútorokat hordott, a színészek parancsára ételért-italért szaladgált. Orlai így írja le 1839 nyarán Petőfit: „középmagasságú, szikár, fahéjszín arcú, sörte kemény barna hajú ifjú, villogó fekete szeme fehérét vércsíkok futották át, dacos kifejezésű duzzadt ajkai fölött a bajusz csak most serkedett, hosszú nyaka leeső vállai közül meztelenül nyúlt föl, s nadrágjával egyszínű szürke cérnakabát födte tagjait”.

Mire eljött az ősz, Salkovics mérnök meggondolta magát, és azzal a kifogással, hogy úgysem lesz belőle komédiásnál egyéb, sorsára hagyta Petőfit. A rokonságtól távozásra kényszerülve Petőfi szeptember 5-én Orlaival és a mérnök fiával Sopronba ment. Ő nem a líceumba iratkozott be, hanem besoroztatta magát a Gollner-féle 48. számú gyalogezredbe. Dacból és szükségből tette, így egy rokonának sem maradt terhére. A 16 éves, ám magát nagykorúnak valló „zöldhajtókás, sárga pitykés közlegény” panasz nélkül végezte terhes szolgálatát, közben össze-összejött diák barátaival is. Legfőbb vigasztalását a verselésben találta, de életének soproni szakaszából nem ismerünk költeményt. Keresztülment az újonc-kiképzésen, végezte a katonai gyakorlatokat, főzött, mosogatott, súrolt, havat hányt. A Bécsi külvárosban, a Halász utcában állt az a kaszárnya, ahol katonaként szolgált. Helyén napjainkban a Petőfi Sándor Általános Iskola és az AMI épülete van.

Az akkori soproni posta előtt, amely a mai Széchenyi tér 14. számú Újhelyi-ház helyén állt, gyakran „silbakolt”, azaz állt őrt dermesztő hidegben. Emléktábla mutatja ennek helyét is.

Bakaként rossz dolga volt: durva bakancsos társai gyűlölték, „tintanyalónak” csúfolták. Ha szabad ideje volt, kijárt soproni barátai közé az akkori Hosszú sorra, Nendherrné lakására, a diákkamarába. Ez ma a Rákóczi Ferenc utca 9. számú ház. Az evangélikus líceumból könyveket kért kölcsön, az őrágyon heverészve Horatiust, Schillert, Vörösmartyt és Jósikát olvasta. Soproni jóbarátja, Fabriczius Endre Van der Velde német könyveit hordta Petőfinek.

A líceumba járó barátok, köztük Petrich Soma segítették abban Petőfit, hogy álruhájába bújva, bakaruháját polgári viseletre cserélve bejusson Liszt Ferenc 1840. február 18-i nevezetes hangversenyére. A hangverseny történetét Házi Jenő, Sopron kiváló főlevéltárosa foglalta össze. Liszt Ferenc 1838-ban Velencében értesült a márciusi szörnyű pesti árvízről és elhatározta, segít nemzetén. Bécsbe utazott, ahol 25.000 forintot sikerült játékával összegyűjteni. Hazája földjét csaknem két évtizedes távollét után átlépve Pozsonyban, Pesten, Győrben adott hangversenyeket. Ezután Sopronban is általános óhajjá vált, hogy hívják meg Liszt Ferencet jótékony célú vendégszereplésre. Laitner Seraficus Ferenc polgármester fogalmazta meg levelében a polgárság kérését. Liszt elfogadta a meghívást és hangversenyét február 18-ra tűzte ki.

Amikor Liszt az este 7 órás kezdésre a Kaszinó nagytermében megjelent, közel ezer torok dörögte feléje az éljent. Ott szorongott a kaszinó karzatának második osztályú 40 krajcáros állóhelyén Petrovics Sándor önkéntes regruta is Orlai Petrich Soma polgári ruhájában. Természetesen engedély nélkül ment el, az ilyen szórakozás csupán a tisztek kiváltsága volt. Petőfi látni és hallani akarta az ifjú Mestert – a célját elérte, de utána keményen meg is büntették kihágásáért. Házi Jenő megírta tanulmányában, hogy a közönség tapsvihara alapján kétszer adott ráadást Liszt, így a koncert vége jócskán kitolódott. A befejezés után még vissza kellett mennie a Hosszú sorra és a diákszálláson visszabújni a bakaruhába. Csak ezután próbálkozhatott észrevétlenül visszasurranni a Halász utcai laktanyába, ami gyakorlatilag lehetetlen volt. Vétkéért másnap kurtavasra verték.

Orlay Petrich Soma, az unokatestvér 1879-ben megemlékezett Petőfi részvételéről a hangversenyen: „Liszt Ferenc ez év telén mesteri játékával diadalt aratva járta be hazánkat s jótékony célokra fejedelmi áldozatokat oszt. (…) Híre az egész várost izgatottságba hozta, s értő és nem értő közönség tolongott őt meghallgatni. Petőfi nem maradhatott ki a hangversenyből, de szigorú kapitányától az éjjeli kimaradásra engedélyt kapni nem remélt. Hogy tehát a tilalom őt a remélt élvezettől meg ne fossza, bejelentés nélkül, az én polgári öltözetemben hallgatta végig a nagy mestere játékát. Természetes, hogy e kihágást szigorú büntetés követte, de ilyen ritka élvezet árán ő azt megadással tűrte.”

1840. március 24-én fordulat következett Petőfi katonaéletében. Sopronból Grácba, majd Zágrábba vezényelték, részt vett a károlyvárosi őszi hadgyakorlaton, ahol nagyon megfázott. A zágrábi katonai kórházba szállították s közel négy hónapos betegség után, mint szolgálatra alkalmatlan közlegényt, elbocsátották az ezred kötelékéből. Az emberséges ezredorvos, Römer doktor részvétet érzett az intelligens ifjú iránt, magától kezdeményezte és eszközölte ki leszerelését. Elbocsátó levelét 1841. február 28-án kapta meg a hadkiegészítő kerület székhelyén, Sopronban.

Petőfi Sándor soproni szobra 1974-ben került a róla elnevezett térre. Lisztes István alkotása eredetileg a tér déli oldalán állt, közel az Újhelyi-házhoz. A tér alatti mélygarázs építési munkálataikor, 2011-ben helyezték át a Soproni Petőfi Színház bejárata elé.

Források:

hu.wikipedia.org

arcanum.com

visitsopron.com

Kovács József László: Kurtavas és glaszékesztyű (A baka és a kisasszony Liszt Ferenc hangversenyén), In: Tempevölgy 3. évf. 12. szám, 2011. december.

Borítókép: Máthé Alexandra