A helység első okleveles említése 1160-ból ismert, neve ekkor Ikecs volt. Ebből származik a mai német elnevezés: az „in Iketsch” téves tagolása révén alakulhatott ki a Niketsch, majd Nikitsch név. A Füles elnevezést 1264-ben említi először írásos adat. Nagy valószínűséggel puszta személynévből való, de felmerült az is, hogy a nyúlban gazdag környékre utal. 1311-ben Léka urának, Németújvári Miklósnak a birtoka. 1371-ben a Kanizsaiak tulajdonába került. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török. 1535-ben a Nádasdy család szerezte meg a fülesi birtokot. A falut még 1536-ban is pusztaként említik, csak 1537-40 között telepítette újra Nádasdy Tamás horvátországi birtokairól érkezett telepesekkel, akik a török elől menekültek északra. A második horvát betelepítési hullám 1559-62 közé esett. A lakosság nagyobb része napjainkban is horvátajkú.

A Zichy-Meskó-kastély a község nyugati szélén, kiterjedt angolpark közepén áll. A helységnek ez a része volt régen Gálosháza, a kastélyt is gyakran illeti ezzel a névvel a művészettörténet. Az írásos források szerint története egészen az 1300-as évekig nyúlik vissza. Ekkor egy szerényebb méretű, védőfallal körülvett felvonóhidas épület állt itt, mely a rákövetkező évszázadok folyamán többször is gazdát cserélt. A 17. században a régi erődítmény helyére a Réchey család új, U-alakú emeletes kastélyt építtetett. Ekkor tűntek el az utolsó középkori részletek.

1708-ban Meskó Ádám szerezte meg a gálosházi és fülesi uradalmakat. A gálosházi kastély rövidesen birtokközponttá vált, hozzá tartozott még Und és Zsira is. Meskóé volt továbbá Darufalva, rendelkezett egy szép belvárosi házzal Sopronban (a mai Kolostor utca 11. alatt), továbbá szőlőkkel Sopron és Sopronkeresztúr (Deutschkreuz) környékén. 1733-ban két lányára íratta birtokait, akik közül Anna Terézia 1742-ben, Éva Mária 1772-ben hunyt el gyermektelenül. Tulajdonuk java részét unokatestvérük, Meskó Jakab örökölte.

Leszármazottai közül említést érdemel Meskó Irén bárónő, aki 1863-ban apácazárdát alapított Fülesen az irgalmasrendi nővérek számára, óvodával és leányiskolával. Házassága férjével, Zichy Henrik gróffal gyermektelen maradt. Így halála előtt úgy rendelkezett, hogy a fülesi birtok férje unokaöccsére, Jakab Mária Emánuelre maradjon, akinek felesége a bárónő unokahúga volt. Jakab egyesítette aztán 1903-ban a családneveket és címereket, hivatalosan azóta használatos a Zichy-Meskó név. A kastélyt időszakosan használták, állandó lakhelyük csak azután lett, hogy magyarországi birtokaikat elvesztették. Itt őrizték a család hatalmas, értékes könyvtárát és levéltárát, melyek a berendezés nagy részével együtt megsemmisültek, amikor 1945-ben szovjet katonák dúlták fel a kastélyt. A szobrok közül gróf Zichy Henrik márvány képmása maradt az egyetlen „túlélő”. Jakab 1948-ban hunyt el, utána még két generáció lakta a kastélyt, melyet aztán anyagi megfontolásból eladtak egy bécsi üzletembernek, Robert Hammerlnek. A kastély felújítása folyamatosan zajlik, esküvői helyszínként is bérelhető. A tulajdonosok Bécsben élnek, de a hétvégéket általában Fülesen töltik.

A palotát a 18. század elején alakíttatta át Meskó Ádám barokk stílusban. Északi szárnyában ovális szentélyű kápolna kapott helyet, mely sajnos sok kárt szenvedett el a történelem folyamán, pedig nem kis hírű művészek dolgoztak kialakításán. 1945-ben szinte csak puszta falai maradtak meg. Egykor festett, keretes bejárata fölé egy medallionba Schaller István soproni festő készítette el a Máriacelli Madonna képét 1776-ban. Mára elpusztult mennyezetfreskóit Dorfmeister István festette 1781-ben, a négy evangélistát és az erények szimbólumait készítette el. Megsemmisült a barokk oltár is, főalakja egy Mária-kegykép volt, melynek két oldalán Szent István és Szent László királyok életnagyságúszoboralakjai álltak.

Megmaradt viszont Schaller István ecsetjéből egy kegykép, mely az épület egyik udvar felőli mellékbejárata fölött látható. A kép alatti felirat Mária segítségét kéri, hogy óvja meg az ott lakókat a pestistől, éhínségtől és a háborútól. A kép datált és szignált: 1776 St S Pin.

A kastélyt 1840-ben is átépítették, újabb részekkel egészítették ki –, már az akkor divatos építészeti stílus, a klasszicizmus jegyében. Ekkor készült a kapuépület, alakult ki a kerti homlokzat és udvari oldal középrizalitja. Környéke is megszépült, amikor az egykori gyümölcsös helyére halastavat és angolparkot létesítettek. Fái eltakarják a kastélyt a kíváncsi tekintetek elől.

A műemléki védelem alatt álló palota homlokzatán az egyesített címer látható a Zichy-Meskó családok címerállataival, címerpajzsokkal. Fölöttük kilenc ágú korona. A címerben latin felirat: „NEC FERRO, NEC AURO”, azaz „Sem fegyverrel, sem arannyal”.

A kastély bejáratánál őrködik 1740 óta egy oszlopon Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje. A bejárat boltíves mennyezetén látható egy érdekesség is a történelmi időkből: egy mamutfog, mely régen a hűbéri bíráskodás jelvénye volt.

Az épületegyüttes legrégibb része a kaputól délre, az udvar nyugati sarkában lévő földszintes, utóbb gazdasági célokat szolgáló építmény. Rendkívül érdekes boltozati kialakítása középkori eredetre utal.

A főépülettől délre emelkedik a Zichy család neogótikus sírboltja. A Szent Kereszt tiszteletére avatott kápolnát és falfestését is Storno Ferenc készítette.

Füles nagy szülötte vitéz Somogyváry Gyula (1895-1953). A Gyula deák írói álnéven ismertté vált költő, író sok hazafias versen kívül számos jelentős történelmi eseményeket feldolgozó regényt és színművet is írt. A Magyar Távirati Iroda osztályvezetője, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. irodalmi igazgatója és országgyűlési képviselő is volt. Regényeiben hiteles emléket állít Sopron és környékének, művei tudós helytörténészeknek is forrást szolgáltatnak. Soproni vonatkozású művei A város meg a sárkány című kötete, melyben II. Ottokár cseh király 1273-as Sopron elleni támadását és Péter várnagy árulását írja le. Utóbbi következtében soproni elöljárók vesztették el fiúgyermekeiket, ám a város elnyerte a szabad királyi város rangot. Másik Sopronhoz kapcsolódó regénye az És mégis élünk, melyben lebilincselően mutatja be az utat, hogyan vezettek a Rongyos Gárda harcai a népszavazás lehetőségéhez és lett Sopronból a „Leghűségesebb város”. Somogyváry megjárta a Gestapo, majd az ÁVH börtöneit, végül a kistarcsai internálótáborban hunyt el. Fülesi szülőházán 1995, születésének 100. évfordulója óta kétnyelvű tábla őrzi az emlékét.

Források:

hu.wikipedia.org

Panoráma Regionális Útikönyvek: Burgenland. Írta: Németh Adél. Budapest, 2003.

kozterkep.hu

atlas-burgenland.at

Borítókép forrása: nikitsch.at