Az első oklevelet, amely a falut Siplak néven említi 1250-ben állították ki, ekkor az Osl család birtoka. A jobbágyok gabonát termesztettek, állatot tenyésztettek, szőlőt és gyümölcsöt termeltek és jelentős volt a halászat is. Egy 1359-es oklevél említést tesz fürdőházról. A 15. században a falu több birtokos tulajdona, például Zsigmond királyé is, később a Nádasdyaké lett. Nádasdy Ferenc országbíró lefejezése után a későbbi nádor, Esterházy Pál birtokába került. 1682-ben Széchényi György érsek zálogba vette Esterházytól a kastélyt a hozzá tartozó földekkel és majorokkal együtt, így lett Széplak a Széchényi család ősi fészke a 18. század végéig. A Fertőmellék legnagyobb és leggazdagabb települése lett Széplak, a 19. század közepén megjelent lexikon szerint „a községnek jó termésű földje van, szép szarvasmarhát és sok ludat tart, náddal bővelkedik.”

A Nagy Lajos utcában 1860 és 1880 között épült tornácos, oromfalas házak a Fertő menti paraszt-barokk építészet különleges képviselői. Az öt egységes, egymás mellett fűrészfogas beépítésben elhelyezkedő épület helyreállításával az országban szinte egyedülálló módon őrizték meg Széplak tipikus 19. századi utcaképét. A téglából épült, tornácos épületek egyedi jellegzetessége az utcafrontra néző oldalsó ablak, melyen keresztül a szülők szemmel tarthatták lányukat a szobából, miközben a legény a boltíves, fedett utcai bejáratnál, a "legényfogóban" udvarolt neki. A tájház együttes az 1930-as évektől minden jelentősebb népi építészetet tárgyaló műben szerepel. A házak és a hozzájuk tartozó gazdasági építmények mindegyike helyben megőrzött műemlék, azaz egykor a település lakói építették, használták. A falumúzeum öt házában látható anyagot a Fertő-part községeiből gyűjtötték össze és a Soproni Múzeum rendezésében 1982-ben nyílt meg a kiállítás, amely a Fertő-vidék magyar népességű falvainak történetét, életét, népművészetét, munkaeszközeit nagyon gazdag összeállításban mutatja be. A helyreállított házak közül háromban összesen hét önálló lakás látható, melyek berendezése az 1850–1950 közötti lakáskultúrában jellemző változásokat, a paraszti gazdaság fejlődésében utolérhető leleményességet és a modern gazdálkodással való lépéstartást tárja a látogatók elé.

A Fertő-part hagyományait átfogó kiállítási anyagok ismertetik meg a látogatókkal a 37. számú házban. A környéket ábrázoló régi térképek másolataival, az egyes községek pecsétnyomóival, a textilfeldolgozás eszközeivel, a száz évvel ezelőtti férfi és női viselettel, a sás és a gyékény feldolgozásának tárgyaival és termékeivel; a fertői halászat és nádaratás emlékeivel is lehet itt találkozni. Az épület homlokzati szoborfülkéjében Szent Flórián mészkőből faragott szobra őrködik és óvja a tűztől a csodás műemlékegyüttest.

A szomszédos tájházakban a lakberendezési szokások változásai figyelhetőek meg időrendi sorrendben. A 35. épület első lakása két szoba, konyha és kamra felosztású, földes padlójú. A környéken jellemző, festett bútorzata az 1850 és 1900 közötti időszakból származik. Jellegzetes bútorai a mennyezetes ágy, a sarokpad és a menyasszonyi láda, ezen kívül sütőkemence, a konyhából fűtött szemes kályha, edények és tűzkutyák (kovácsoltvas állvány, a tűzifát támasztották hozzá, hogy a láng jobban belekapjon) láthatók itt. A konyhában a szabad kémény alatt épült a nagy, szögletes sütőkemence. Főzőhelyként a kemence lapos teteje szolgálhatott. A hátsó lakás ugyancsak kétszobás. Újdonságnak számít a szekrény megjelenése és a csonkolt végű mennyezetes ágy, végében az asztalággyal. A szobában található csikótűzhelyen (magas lábakon álló, asztal alakú takaréktűzhely, amelynek sütője a főzésre való lapnál magasabb, és belőle indul ki a füstcső) főztek, egyben fűtésre is szolgált. A kemencét csak kenyérsütésre használták. A lakások mögött a családoknak külön-külön kamrája volt, ahol a gazdasági eszközöket és a terményeket tartották. A pajtában tárolták a szekeret, az ekét, a szecskavágót, a boronát és a nádaratás eszközeit. A ház udvarán álló istállóban 1930-ban asztalosműhelyt alakítottak ki, amelyet egyidőben pálinkafőzésre is használtak.

A szomszédos 33-as épület is két lakást foglal magába. Az utca felőli szoba-konyha-kamra beosztású és egy jobb módban élő parasztcsalád életterét hivatott bemutatni. Az itt látható furnérozott politúros bútor az 1890-1910-es évek körül jött divatba. Az ágyak új rend szerint, a szoba terébe forgatva állnak. Ruhásszekrény, üveges konyhaszekrény, házi oltár, varrógép, nagyméretű asztal, tonettszékek és táblás kályha idézi egy tehetősebb család mindennapjait. A szabad kéményt elfedték, egy tömbbe került a kemence, a takaréktűzhely, a katlan és a mászó kémény. A hátsó lakás egy szegényebb sorú család szobáját mutatja, berendezése az 1930-as évekből való. Konyhája már az étkezésre is lehetőséget adott. Az épület hátsó részén van az istálló a jászollal. Az épület egykori második istállóját átalakították, ma bognárműhely látható benne. További érdekességekként itt helyeztek el egy endrédi menyasszonyi szekeret, melyet lakodalmakban használtak; egy rétgyalut, amellyel az öntözött rétek felszínét tették egyenletessé, meggyorsítva ezzel a fű sarjadását; valamint egy vetőgépet is, mely Bokor Nándor nevezetes cenki mezőgazdasági gépműhelyéből származik és az Osztrák-Magyar Monarchia első sorvető gép típusa volt.

A 31-es ház két szobából és a konyhából álló lakása az 1950-es évek világába enged betekintést. A szoba stukatúrozott mennyezete, hajópadlója, kárpitozott kombinált bútora, falvédői és a néprádió mind az ötvenes évek hangulatát idézik, tetten érhető itt az akkori városi divat, amit vidéken is követni szándékoztak. A konyha szerepét átvette a hátsó lakószoba, benne található az asztali sparhelt, a vizespad és a konyhabútor-garnitúra. A konyhából nyíló kamrában a szőlőművelés eszközeit helyezték el. Az épület végében áll a hidas és bemutatják a járgányszerkezetet, melyet csépléshez használtak.

A házak mögött álló pajtákban a 19. és 20. század hagyományos kézi és gépi zöldség- és gyümölcstermesztési eszközeit mutatják be. Időközben megkezdődött a házakhoz tartozó kertek rehabilitációja is gyógynövénytermesztéssel. A tájházak üzemeltetője 2007 óta a Soproni SZC Porpáczy Aladár Technikum és Kollégiuma.

A falumúzeum makettként látható Sopronban is, a 2016 tavaszán megnyílt Mini Vármegye Makettpark látnivalói között.

Források:

funiq.hu

hu.wikipedia.org

visitsopron.com

http://www.heimatmuseum.hu/anyagok/2011/TH%202011_3.pdf

Borítókép forrása: visitsopron.com