A település a Lajta-hegység és a Fertő tó között elterülő „cseresznyevirág régióban” található. A cseresznyevirágzás ünnepe a legkedveltebb népünnepélyek egyike Ausztria szerte. Fehéregyháza körül tavasszal több tízezer cseresznyefa virágzik, és hófehér - rózsaszín virágszirom-ruhába öltözteti a tájat. A templomdombról felejthetetlen kilátás nyílik a több ezer virágzó cseresznyefával díszített vidékre.

Fertőfehéregyháza (horvát neve a hasonló jelentéssel bíró Bijela Crikva) eredeti magyar elnevezése Csákány volt, mai neve 1641-ben szerepel először "Feieregyhaz" alakban. Ezt egykori fehérfalú templomáról kapta. Határában bukkantak egy római kori épület feltárásánál Ausztria legrégibb korai keresztény templomának nyomaira, melynek kerek márvány oltárlapját is sikerült megtalálni. 1285-ben Dundeskürchen alakban szőlőhegyével kapcsolatban említették először írásban. 1332-ben Chakan, 1355-ben Totchakan néven szerepelt. A 14. században a Gathal nemzetség birtoka volt, majd 1410-től a kismartoni uradalommal együtt a Kanizsai családé lett.

1437-ben már állt a helység fölé magasodó dombon Szent Márton tiszteletére épült temploma. Fehér falaival ez lett később a település magyar és horvát elnevezésének ihletője.

A területet Albert király özvegye, Erzsébet özvegy királyné 1441-ben Habsburg zálogba adta, ezt később Hunyadi János, Mátyás király és II. Ulászló is megerősítette a békekötések során - így Fehéregyháza csaknem 200 éven át a Habsburgok birtoka volt. 1622-ben Esterházy Miklós nádor (1583-1645) szerezte meg II. Ferdinándtól zálogba Kismartont és uradalmát, melynek Fehéregyháza is része volt. 1638-ban a templomot visszavették az evangélikusoktól az ellenreformáció során és lőréses kőfallal vették körül, hogy a lakosok ide tudjanak menekülni vész esetén. A védelemre hamarosan újra szükség is volt, hiszen a törökök az 1529-es ostrom után 1683-ban ismét megtámadták az akkorra már mezővárosi ranggal bíró települést. E pozíciót vásártartási joggal egyetemben I. Lipót császártól kapta Fehéregyháza: országos vásárát a Szent Péter és Pál apostolok ünnepe utáni vasárnapon tartották. Ítélkezési jogának máig látható bizonyítéka az 1660-ból származó pellengér.

1809-ben francia seregek vonultak be a városba, melyek elszállásolása és ellátása a lakosságra hárult. 1831-ben a 31 halálos áldozatot követelő kolera, 1866-ban tűzvész pusztított. 1848-49-ben a seregek közeledése szerint hol császári, hol magyar zászló lengett a templom tornyán.

A régi fehér falú templomról 1641-ből ennyi maradt fenn: "Kőtorony órával, 2 haranggal, két oltárral, Szent Márton képével, patrónus Christoph Laisser báró". 1659-ben elhagyottnak írták le, 1674-ben pedig már nagyon rossz állapotban volt. Ennek az eredeti kőtemplomnak sem alaprajza, sem pontos mérete nem ismert. Valószínűsíthetően szűk, négyzet alakú román stílusú imaház volt, jellegzetes famennyezettel és gótikus apszissal. 1973-1974 között a belső teret alaposan felújították, ekkor kerültek elő román kori falmaradványok, rajtuk Szent István és Szent László királyokat ábrázoló falfestményekkel.

1676-ban Esterházy Pál herceg költségén a régi templomot lebontották és anyagának felhasználásával építették fel a mostani egyhajós, barokk épületet. Berendezése is 18. századi. Kolonich Lipót esztergomi érsek szentelte fel 1680. április 7-én.

1683-ban a Bécset ostromló török csapatok a települést kifosztották, de a templom komolyabban nem sérült meg. A korabeli krónikák szerint a csak egy aranyozott ezüst kehely tűnt el, és azt is a császári katonák vitték el.

Bél Mátyás 1730-as években íródott, Sopron vármegyét bemutató munkájában a következőket írta róla: "Fehéregyháza nevét a templomról kapta, mely egy magas hegyoldalon fehérlik tetszetős külsejével. Ezért „Tündöklő hágnak", vagyis nitida aedesnek ('tündöklő, ragyogó ház') is nevezik. Ezt a névadást követik a németek, amikor Tundelskirchen-nek nevezik. Minthogy ezt mások nem értik, tévedésből Donnersklrchen-nek akarják hívni. E templom falában egy monda olvasható, melyet a régiek írtak oda. Eszerint a Fertő vize a Duna örvényéből jut el ide Ausztriából egy láthatatlan járaton át, majd szélesen szétterülve mocsarat hoz létre. Maga a falu körülbelül kétezer lépésnyire fekszik a tótól egy kiemelkedő és derűs helyen, azon a részen, amely a tó szemközti oldalától nyugatra van. A föld bőven terem bort és gabonát, emellett a ligeteknek és az erdőknek köszönhetően rendkívül kellemes látványt nyújt. Egyébként a lakosok nyelve német, ruházatuk viszont magyar. "

A kapu feletti falfülkében a templom védőszentjének, Mártonnak a szobra áll, talapzatán 1739-es évszámmal. Északi oldalához egy kétszintes sekrestye és egy lépcsős tornyocska kapcsolódik. Tornyának három harangját az I. világháborúban beolvasztották. A magaslaton álló templomhoz egy 14 stációból álló keresztút vezet fel, melyet egy helyi kőfaragó készített el a Lajta-hegységben található mészkőből.

A templomot máig körbe ölelik a 17. századi védőfal maradványai, a kapu közelében több kulcslyuk alakú lőrés látható.

Van Fehéregyházának még egy temploma is, ezt Szent Nepomuk János tiszteletére avatták. A hegy lábánál, az Esterházy család udvarházával szemben emelkedik egy korábbi Mária-kápolna helyén. Ezt a kis barokk templomot azért emelték 1781-83 között a falu Fő utcáján, hogy a hétköznapi miséket itt tudják megtartani a híveknek. Főoltárán a névadó szentet ábrázoló oltárkép Szent István és Szent László királyok szobrai között látható; de őriznek itt 1600-ból származó olajfestményt Mária mennybevételének ábrázolásával és az 1600-as évek első feléből származó sírköveket is.

Vele szemben, a Fő utca 57. szám alatt magasodik az ún. Vincellér-udvar: egy négyszárnyú, tornyos kétszintes kastély, amely egy 1605-ben leégett középkori udvarház maradványaira épült. A rusztikus kapu felett címer jelzi, hogy egykoron az Esterházy család tulajdona volt. Napjainkban egy helyi borgazdaság működik falai között. Fertőfehéregyháza bortermelő falu, a burgenlandi borvidék része. A Lajta-hegység, a pannon klíma, a hőmérséklet kiegyenlítő Fertő tó mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kiváló borok teremjenek itt. A térség legjellemzőbb fajtái a Zöld Veltelini, a Fehér Burgundi, a kék Zweigelt és a Kékfrankos. A kapualjban felállított faprés 1730-ból származik; a hangulatos belső udvar is izgalmas látnivalókat nyújt az idelátogató vendégek részére.

A Fő utcán emelkedik az eredeti épségben megmaradt, 1660 óta álló pellengér. Oldalából egy kardot tartó kéz nyúlik ki, amely a pallosjogot jelzi. A láncon lógó kőgolyó az önálló bíráskodás jogát jelképezi.

Források:

Németh Adél: Burgenland. 3. jav. kiadás. Panoráma Regionális Útikönyvek sorozat, Budapest, 2003.

ferto-to.hu

varlexikon.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: donnerskirchen.at