Ha kilencvenegy évvel ezelőtt jártunk volna erre, a mai Zsira helyén még három falut találtunk volna: Zsira, Gyüleviz és Salamonfa településeket. A kastély Gyülevizen épült. Gyüleviz a régi iratokban három néven szerepel: Kiszsira, Szarkafölde és Gyüleviz. Első írásos említése 1329-ben történt. 1365-ben a Zsiray család nevében szerepel, 1397-ben pedig a Kiszsiray családot említi egy oklevél. Ezzel megkülönbözteti a két Zsira nevű falut: a nagyobb Zsirát, a győri püspök tulajdonát, és a kisebb Zsirát, amely köznemesek birtokában van. Gyüleviz néven egy 1466-ban keltezett oklevélben bukkanunk a falvacskára.

A kastélyt Rimanóczy Antal kancelláriai ágens építtette 1739-ben. 1743-ban festtette meg a díszterem látványos mennyezetképét, amelynek vázlatát a pozsonyi megyei levéltárban a Rimanóczy család iratai között őrzik. A színekben gazdag mennyezeti freskó Apolló diadalát és a Négy kontinenst ábrázolja. A festőművész neve ismeretlen, ugyanúgy a kastély tervezőjének kilétét se fedik fel hitelesen a források. 

A kovácsoltvas-korlátos, stukkós mennyezetes lépcsőház minden díszítése, és a díszterem freskói meg falképei is egyidősek a kastéllyal. Magával ragadó, hogy az építés óta eltelt több mint 280 év alatt szinte semmit nem alakítottak át, ellenben újra és újra mindent az eredeti pompájában újítottak fel. Így látható ma is öt barokk öltözékű, pökhendi úr és úrnő (Mária Terézia, II. Józsefet, Lotharingiai Ferenc, Mária Antoinette és Esterházy Miklós) portréja a nagyteremben, egy félelmetes alakokkal felvértezett, mesterien faragott fa csillárral egyetemben. Közelről látszik, hogy még fogai is vannak a parányi szörnyfejeknek.

Az épület nemcsak belső, hanem külső kialakítását tekintve is pazarul díszített. A kissé előugró középső épületrészt kiemeli a manzárdtetőzet. Változatos formájú sötét zsindelyes tetején nagyméretű karakteres, fehér kémények magasodnak. A főépülethez vezető úton ma is állnak − bár átalakítva − az egykori őrházak. 

A kastély kert felőli homlokzatán ma is látható a család címere, amit III. Ferdinánd királytól kaptak 1646. május 26-án. A Rimanóczy család birtokadományozás útján került Gyülevizre. A birtokot Rimanóczy István kapta, akinek első felesége Rátky Katalin, második pedig Chernel Krisztina volt. A második házasságból született Rimanóczy Antal, s bár az ifjú szüleitől kevés jószágot örökölt, 1739-től valószínűleg jobb anyagi körülmények közé kerülhetett, mert ettől az évtől kezdve 1745-ig Gyülevizen és Nagypatyon igen sok birtokot vásárolt. Ezeket azonban már életében elzálogosította, hogy a jószágaihoz képest túlságosan nagy épületet fenn tudja tartani. Talán ezért lakott már élete végén a Vas megyei Nagypatyon, és ott is halt meg.

Rimanóczy Antal halála után a kastély három leányára szállt, akiknek szintén gondokat okozott a megtartása, így birtokaikat ők is elzálogosították. Azonban a zálogba adás sem oldotta meg anyagi nehézségeiket, ezért 1771-ben birtokaikat és a kastélyt gróf Draskovich Jánosnak eladták. Alig öt évvel később, 1776-ban az oklevelek már Jankovich Antalt említik a kastély tulajdonosaként, 1800-tól pedig Pejacsevich Jánost. A Pejacsevich család nem sokat tartózkodott a községben − nyolc gyermekük közül egy sem született itt −, de kilencven esztendeig birtokolták a kastélyt Gyülevizen, talán ezért is nevezték sokáig Pejacsevich kastélynak, neve így maradt meg a köztudatban.
Gróf Pejacsevich Márk 1890-ben halt meg, aki gróf Jankovich Katalin legkisebb gyermeke volt, és még ebben az évben idegen kézre került az ősrégi, és nagyon szép épület.

1922-ben Esterházy Mária hercegnő vásárolta meg az addigra leromlott állapotú kastélyt, és néhány év alatt gyönyörűen helyrehozatta, korszerűsíttette. 1934-ben a Legszentebb Üdvözítő Leányai Kongregációja apácarend tulajdonába került a barokk épület, 1951-től a Fővárosi Önkormányzat szociális otthont működtet a műemléki védettségű kastélyban. Az itt élők többsége, lehetőségeihez mérten, valamilyen formában dolgozik − ők takarítják az épületeket, gondozzák a kertet, sőt, az idegenvezető szerepét is ők látják el. A kastély ugyanis vezetett séták keretében látogatható, s ezen alkalmakkor a gondozottak kísérik be a vendégeket az épületbe, majd egy hordozható CD lejátszó segítségével ismertetik a tudnivalókat.

Forrás: Varga Ferenc (1987): Adatok a zsirai kastély történetéhez. Soproni Szemle, XLI. évfolyam 3. szám.

https://www.kastelyok.com/

Borítókép: https://hu.m.wikipedia.org/