A gyümölcsültetvényekben a fák metszése az egyik legmunkaigényesebb és legnagyobb szakértelmet igénylő munkafolyamat. Az ültetvény eredményessége nagymértékben múlik azon, hogy ezt a műveletet hogyan végzik el, de nem kevésbé fontos az is, hogy mikor.

Miért fontos a szakszerűen végzett metszés?

A gyümölcsfák 20-40 évig hoznak termést. Metszéssel tarthatjuk őket fiatalon, hogy gyümölcstermő képességük minél hosszabban kitartson. A produktív évek alatt termett, fogyasztható gyümölcs mennyiségét akár 25-30 százalékkal is növelheti a helyes (termőre) metszés. Egy metszés nélkül évi 50 kg gyümölcsöt termő átlagos kerti almafa a helyes metszést követően megtáltosodhat. A fogyasztható gyümölcs mennyisége 70 kg-ra is emelkedhet. A rendszeres metszéssel pedig 40 évig is termőképes maradahat. Ráadásul a gyümölcsei tetszetősebbek, érettebbek, nagyobbak, színesebbek lesznek. Tehát

A termőre metszés alapelvei

A frissen, ősszel vagy tavasszal elültetett és a még nem termő gyümölcsfákon alakító metszést kell végezni. A teherbíró, termékeny fának a központi, függőleges tengelye körül négy-öt oldalvezérágra van szüksége. A fővezérágat hosszabbra, az oldalvezérágakat rövidebbre vágjuk vissza, így kúp alakú korona alakul ki.

A termő, idősebb gyümölcsfák koronájának metszésénél arra kell törekedni, hogy annak minden részét érje a napsütés, és a permetlé is eljusson minden rejtett zugba. A helyesen megmetszett korona szellős, nem túlságosan sűrű, de nem is kopasz. E cél elérése érdekében a koronából tőből kimetszük a befelé törekvő vesszőket és gallyakat: azokat, amelyek egymást keresztezik vagy túlságosan sűrűn állnak. Ha az ágak csúcsán több vessző versenyez egymással, akkor a legerősebbet hagyjuk meg, a többit tőből vágjuk ki, de a megmaradt vezérvesszőt is a felére kurtítsuk. E metszési szabályok betartása fontos, de természetesen

A bogyósok metszése

A bogyósgyümölcsöt termő bokrok (ribiszke, köszméte, josta) felkopaszodott ágait, vesszőit úgy ritkítjuk meg, hogy helyet kapjanak az új hajtások. A szeder letermett indáit tőből távolítsuk el, a hónaljvesszőket pedig arasznyira vágjuk vissza. A málna letermett és elszáradt vesszőit tőből vágjuk ki! Csonk ne maradjon, mert azon taplógombák telepedhetnek meg!

A szőlő metszése

A szőlő metszése kissé differenciáltabb, de koránt sem áttekinthetetlen művelet. Bármilyen tőkeformát alakítunk ki, azt feltétlenül tudni kell, hogy milyen fajtájú szőlőt metszünk, mert a különböző fajták termővesszőit különböző hosszúságúra kell metszeni. A szőlő metszésével a termés mennyiségét is „beállítjuk”.

Az őszibarack

Hasonló a helyzet az őszibarackfák metszésénél is. A gyümölcsök számát a metszéssel szabályozzuk, de nem lehet az a célunk, hogy túlságosan sok gyümölcs teremjen, mert azok nem képesek kifejlődni, beszínesedni, elegendő íz- és illatanyagot gyűjteni, tehát inkább kevesebb, de kiválóbb minőségű gyümölcs termelésére kell törekednünk.

A rózsák metszése

A nagyvirágú, úgynevezett tearózsabokrokat a szőlőtőkékhez hasonlóan kell megmetszeni: a vesszőket meg kell ritkítani, a megmaradt erős vesszőket hosszabbra, a gyengéket rövidebbre kell visszvágni. A polianta, floribunda és parkrózsák bokrait csak ritkítani kell a felkopaszodott, elöregedett ágak kimetszésével. A futórózsáknak is csupán a felkopaszodott vagy fölösleges ágait kell kivágni.

Amit el kell távolítani

A gyümölcsfák gyökereiből, a törzs tövéből gyakran sarjak törnek elő. Ezek igen gyorsan nőnek, és sok tápanyagot vonnak el a fáktól, de betegségek és kártevők terjesztői is lehetnek. Sarjak jelenhetnek meg a fácskává nevelt ribiszke- és köszmétebokrok tövében és a szőlőtőkék alatt is. Mindezeket tőből kell eltávolítani! A korosodó, idős gyümölcsfák (és a túlságosan erősen megmetszettek!) úgynevezett vízhajtások fejlesztésével kívánnak megújulni. A vízhajtásokat (fattyúvesszőket) meg kell ritkítani és arasznyira vissza kell metszeni.

Uwe Jakubik a „Gyümölcsfák metszése” című munkájában a gyümölcsfametszés tíz legfontosabb szabálya a következő:

1. Metszés előtt mindenképpen vizsgáljuk át a fát, mérlegeljük a megjelenése alapján az egészségi állapotát és az életerejét.
2. Mielőtt metszeni kezdünk, állapítsuk meg, melyik a korona három-négy vázága.
3. A vázágakat úgy irányítsuk, hogy körülbelül 45°-os (legfeljebb kicsit nagyobb) szöget zárjanak be a törzzsel. Szükség esetén fel- vagy lekötözéssel változtassunk az ágak helyzetén.
4. Az általános szabály szerint az almatermésűek vesszőit egyharmaddal, a csonthéjasokét kétharmaddal vágjuk vissza.
5. A leggyengébben növekvő vázágon kezdjük a metszést, és figyeljünk, hogy egymással vízszintes síkban maradjanak a vázágak csúcsai.
6. Engedjünk minél több fényt a koronába! Távolítsuk el a függőlegesen fölfelé növő, illetve a lefelé irányuló ágakat.
7. A sudárral versengő ágakat mindig távolítsuk el.
8. A vázágakat és a vezérvessző csúcsát összekötő háromszög csúcs felőli szöge mindig 120°-os legyen.
9. Ha a vázágakat leváltjuk, a fa magasságából is mindig vegyünk vissza.
10. A nagyobb metszési sebeket mindig kenjük be sebkezelő szerrel!
11. 

Források: agroinform.hu, balintgazda.hu

Képek forrása: pixabay