A 15. században az épület Haberleiter Miklós céhmester (elhunyt 1485-ben) belsőtanácsúr és családja tulajdonában volt. Náluk vendégeskedett 1482-1483 telén Mátyás király, amikor első ízben ostromolta Bécset. Ekkoriban a lakóház még csak egyemeletes volt, a király a sarokszobát lakta. A Mátyás-korabeli művészet biztos reneszánsz ízlését, nyugodt harmóniáját árasztják a körülzárt belső udvar ekkoriban épült loggiái. Corvin Mátyás itt tartózkodását emléktábla is megörökíti a ház homlokzatán; de a földszinten működő Corvinus étterem neve és bejárata felett Mátyás címerállata, a holló csőrében a gyűrűvel is erre emlékeztet.

A 15. században az épület földszintjén kezdte meg működését Sopron első gyógyszertára, a Fekete Elefánt. Erre emlékeztetnek ma is a földszinti bolthajtások csillagdíszei. Később további üzlethelyiségek létesültek itt. A külső oldalfalakon 1979-ben Dávid Ferenc művészettörténész végzett falkutatásokat, így a ház eredeti formái és az átépítések nyomai a felszínre bukkantak. A földszinten, a Városháza felé eső oldalon pontosan kirajzolódtak a középkori boltok helyei. A bolt régen valóban bolthajtást jelentett. A város tulajdonában álló épület földszinti bolthajtásait a tanács kereskedőknek adta bérbe. A boltos nem itt lakott, de itt árulhatta portékáit. A boltív nyílását éjszakára deszkával fedték el; amikor reggel a bolt megnyitott, a deszkalap felső felét felhajtották a nap és eső elleni védelemként, alsó része lehajtva megtoldotta az elárusítópultot, melyet a boltív közepéig benyúló, vízszintes kőpárkány alkotott. Este a kereskedő behajtotta a deszkalapokat, vaspánttal lezárta és nyugodtan hajthatta álomra fejét, portékája biztonságban volt. A középkori Európában a Hanza-városoktól Dalmáciáig ez a forma volt szokásos. A falon még a deszkaszerkezetek pontos helyét is sikerült beazonosítani.

Egy érdekes és napjainkban is látható vallástörténeti emlék a ház sarkánál felfüggesztett kovácsoltvas lánc. Amikor a ferenceseknél – a mai Kecske-templomban - mise volt, ezzel zárták el az utat a térre kocsival behajtani szándékozók elől, hogy a lovak patkói és a kocsi kerekei keltette zaj ne zavarja meg az istentiszteleten résztvevők áhítatát. 

A 17. században a ház a Sárkány család tulajdonában állt. Sárkány István özvegyét, Fitter Erzsébetet vette el Festetics Pál (1640-1720), így a ház 1698-ban a Festetics család birtokába került. Jelenlegi alakját ebben az időben, a nagy 1676-os tűzvészt követően 1720 körül kapta. Ennek emlékeképpen a toszkán féloszlopokkal közrefogott kapu szemöldökpárkányán két oroszlán őrzi a Festetics-címert.

A méretes fából készült kapun látható Sopron egyik legmívesebb kopogtatója. A pelikánt ábrázoló kopogtató kovácsoltvasból készült, barokk veretekkel díszítették és Ignatius Pelikan, a 17. században élt fegyvertáros tulajdona lehetett eredetileg.

Festeticséktől vásárolta meg 1872-ben a Svájcból elszármazott Storno Ferenc művész, restaurátor és műgyűjtő a házat. Az épületbelsőket a historizmus modorában alakította át és a következő két nemzedékkel együtt rendkívül gazdag és értékes magánygyűjteményt hozott létre. A második emeleten, Stornóék egykori lakásában a régiségekkel és a családtagok alkotásaival berendezett enteriőrök képet adnak a 19. század végének divatos historizáló lakáskultúrájáról. A Soproni Múzeum hamarosan újra látogatható kiállítása a művészcsalád gyűjteményét mutatja be a szobákban, amelyet a család 1875-1984 életvitelszerűen használt.

A 19. század folyamán más érdekességek is kapcsolódtak a házhoz. Így például itt vendégeskedett Liszt Ferenc, már Európa szerte elismert művészként 1840-es és 1881-es soproni fellépései alkalmával. Erre a tényre szintén emléktábla hívja fel a figyelmet a kapu jobb oldalán. 1840. februári itt tartózkodása során kapta a megtisztelő Sopron város díszpolgára címet. 

Az 1881/82. tanév kezdetével pedig Sopron nagyszerű oktatási intézménye, az immár államosított Felsőbb Leányiskola költözött az Ihász-házból (ma Caesar-házként ismert, Hátsókapu 2.) a Storno-ház első emeletére. Csakhamar kiderült azonban, hogy új otthonában is hiányoznak a továbbfejlesztés lehetőségei. A város jónevű tanfelügyelője, Szabó Károlynak szorgalmazta egy teljesen új, a célnak megfelelő épület emelésété s amikor ez elkészült a mai Deák téren, az intézmény máris költözött tovább.

Amikor 1984-ben az utolsó soproni családtag, Storno Gábor elhunyt, a lakást és a gyűjteményt a városra hagyta. Az épület lett a Soproni Múzeum központja és Stornoék különleges kollekcióján túl még egy kiállítás is helyet kapott benne Határtalan történet címmel. Az állandó helytörténeti kiállítás Sopron város és az egykori Sopron vármegye történetét mutatja be a 17-20. században, a mindennapok világán, az életmód és a divat változásán át olyan érdekességekig, mint például Liszt Ferenc gyermekkori tanulózongorája.

Napjainkban az épület két szomszédjával, a Lackner- és Fabricius-házakkal együtt, azokkal szintenként egybenyitva a Múzeumnegyed részét képezi és rövidesen belső terei az egyedi hangulatú, gazdag kiállítási anyagokkal is újra nyitva állnak az érdeklődők előtt.

Források:

sopronimuzeum.hu

funiq.hu

ibisz.iif.hu

Tüskés Tibor: A nyugati kapu. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1981.

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok, 1982.

Borítókép forrása: Sopron Média