A gyerekek követik az álmaikat, őket még nehéz lebeszélni arról, hogy nem valósíthatják meg, amit csak szeretnének, hogy nem válhatnak azzá, akivé csak akarnak. Aztán, ahogy telnek az évek, és egyre jobban befolyásolja őket a környezet, az oktatási rendszer, úgy mondanak le egyre többen az álmaikról, és választják az elvárásoknak megfelelő kitaposott ösvényt. Pentelényi János azok közé tartozott, akik eltökélten kitartottak gyermekkori álmaik mellett. 1925-ben az akkor 14 éves soproni iskolásfiú vágyálmáról tanúskodik egy füzet, amelynek lapjait is ő maga fűzte össze, borítójára egy autót rajzolt, és a következő címet írta rá: „A kis, egyszemélyes, benzinmotoros autó készítése.” Apróbb betűkkel utána még ez áll: „Ábrákkal. Főleg 15 éven felülieknek ajánlható”. Ebben a kis füzetben a 14 éves Pentelényi János leírja elgondolását az egyszemélyes autó készítéséről, „műhelyrajzokat” szerkesztett a cél érdekében, pontos méreteket a karosszériáról, a motor szerkezetéről és mindenről, ami az autót jelentette. Természetesen olyan autót, amelyet annak idején képzelt el. Meg kell említeni, hogy Pentelényi még alig látott gépkocsit akkoriban, amikor a járműveit tervezte.

A fiatal Pentelényinek volt egy gondolata, amely sohasem hagyta nyugton, ám nála nem ez volt az egyetlen motor, hanem kivételes feltaláló-ösztön is élt benne, s ez a nagy tehetség álmának megvalósítására késztette. „Minden diák vágyva vágyódik egy kis autóra, melyben ülve, mint sofőr, végigrobogna az utcákon, a közönség bámulatára. Ez a legtöbb diáknak csak igazi vágy marad. Azonban olyan 15 éven felüli tanuló, kiben van akaraterő s tehetség, az nem sokat sóvárog, hanem veszi a fűrészt, veszi a harapófogót és a többi szerszámot, majd azt mondja, hogy ő autót csinál.” (Liener György - https://www.automotor.hu) – olvasható az egyik fennmaradt papírlapon.

Pentelényi János (szülei: Ritter Elza és Pentelényi János, soproni törvényszéki bíró) 111 éve, 1911. június 12-én született Sopronban az Alsólővér utca 29. szám alatti házukban. Középiskolai tanulmányait a Bencés Gimnáziumban kezdte, műszaki érdeklődése folytán azonban a harmadik osztályt már a Széchenyi István Reáliskolában kezdte és ott is érettségizett 1929-ben. A reáliskola neves tanárai, mint Barta Miksa (fizika), Gerő Árpád (biológia), Német Kóbi (vegytan) nagy hatással voltak műszaki fejlődésére. Ugyanebben az évben a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem hallgatója lett, illetve a Műszaki Egyetemi Sportrepülők Köréhez is csatlakozott. Mivel érdeklődési köre a motorok felé hajlott, 1930-ban Weimarban az autó- és repülőgép szakra iratkozott be, és ott szerzett kitűnő minősítésű oklevelet 1933-ban. Közben Weimarban megtakarított pénzén egy 200 cm3-es DKW luxus motorkerékpárt vásárolt, amellyel hétszer tette meg a Sopron és Weimar közötti 800 km-es utat.
Tanulmányait befejezve hazatért Magyarországra és megnősült (felesége Buranits Paula).

Kitüntetéses német diplomája sok ajtót nyitott meg számára itthon. Csepelen a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek szerkesztési osztályán Jurek Antal főmérnöknél helyezkedett el, ahol autó- és repülőgépmotorokat, motoralkatrészeket szerkesztettek a Jupiter Üzem részére. Különleges autókonstrukciókkal foglalkozott Pentelényi, tulajdonképpen mindig is a speciális járművek érdekelték. Különlegesség volt a maga nemében a Pente 500 kisautó is, amely a magyar Topolinónak, illetve Trabantnak volt tekinthető. 

A korabeli lapok mind a tervezett, 5000 forintos árát, mind a menettulajdonságait dicsérő szavakkal illették. Az 1947-ben bemutatott Pente 500 kétütemű, 500 köbcentis, 15 lóerős motort kapott, 4 személyt szállított, 100 km-re 6 liter keveréket fogyasztott, és csupán 560 kilogrammot nyomott. Továbbfejlesztett változatára mindössze egy évet kellett várni, az új Pente már 600 köbcentis, 18 lóerős motorral lett ellátva, a kényelmi szempontokat figyelembe véve pedig a karosszériát is átalakították. Az első nyilvános bemutatáskor (1947 elején) a motor könnyen „beugrott”, „vajpuhán” indult, és a harmadik fokozatban pillanatok alatt elérte a 60 km/h sebességet. A jármű karosszériája áramvonalas kialakításban készült. A kis farmotoros 90 km/órás maximális sebességre volt képes, és egy ideig úgy festett, hogy valóban lehet jövője a magyar konstrukciónak. Pentelényi elgondolásának helyességét mutatja, hogy egy évtizeddel később ugyanolyan műszaki paraméterekkel hosszú évtizedekig sikeres volt a Trabant.

Egyetlen próbakocsi készült, ezt maga a tervező használta, és közel 100.000 kilométert tett meg vele, mielőtt elpakolták volna egy raktár mélyére. Ennek persze oka is volt, a párt ugyanis nem támogatta a tömeggyártás beindítását, a KGST 1949-es megszületésével pedig végképp elveszett az esély, a leosztott lapok közé nem férhetett be a Pente 600-as létezése. Pentelényi János pályafutása azonban tovább ívelt felfelé, a Csepel Autógyár főkonstruktőreként, és a tervezői intézet vezetőjeként számos fontos projektben vett részt, a hazai járműgyártást tekintve elvitathatatlanok az érdemei. Munkáját több kitüntetés adományozásával ismerték el.

Nyugdíjas éveiben visszavonultan élt, de mint az autó szerelmese, mindig figyelemmel kísérte a folyóiratokban és a való életben is az autóipar fejődését és az egyéb technikai újdonságokra is felfigyelt.

A politikai és gazdasági változások miatt sorozatgyártásra sajnos nem került sor, de Pentelényi ügyes, rendkívül jól összerakott kisautójának prototípusa szerencsére megmaradt az utókornak, a Pente 600-as gépkocsi a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum állandó kiállítási darabja.

Forrás: Köves Elemér: Pentelényi János (1911–1996) emlékezete. Soproni Szemle 51. évf. 3. sz. (1997)

Liener György: Papírautók és az igaziak.  (2012. november 16., https://www.automotor.hu/)

https://retrovasak.hu/

Borítókép: Pentelényi János és a Pente 500-as kisautó. Forrás: Pentelényi család.