Luca először a gimnáziumi évei végén látott az egyik évfolyamtársánál fekete-fehér, művészi fotókat, amelyek teljesen magukkal ragadták. Elvégezte az első fotós tanfolyamot, majd Angliában bébiszitterkedett, az ottani keresetéből vette meg magának az első komolyabb gépét. Bár biológia-környezettan szakon végzett az ELTE Természettudományi Karán, ahol olyan speciálkollégiumokra is járt, amik médiával foglalkoztak, és rengeteg időt töltött a diákoknak kialakított fotólaborban is. 2005-ben kezdett gyerekekkel foglalkozni animátorként óceánjáró hajókon, és ekkor váltott digitális fényképezőgépre is.

– Jártam a világot, csodálatos helyeket ismerhettem meg. Lenyűgözött a táj szépsége, a városok forgataga – mesélte. – Kedvenc témám mégis a különböző kultúrák különböző arcainak megörökítése volt. Szerettem egyedül mászkálni, és igyekeztem mindenütt felvenni a kapcsolatot a helyiekkel a gépemen keresztül. Legtöbbször kedvesek voltak és szívesen álltak modellt nekem.

Luca 2008-ban ismerkedett meg a férjével, aki Sopronban élt, így került ő is városunkba. Amikor már éppen felépítette volna a vállalkozását, megszületett az első kisfia, Máté.

– Máté egy-két éves korában sok fotózásom volt, egyre többen ismertek meg Sopronban, illetve ekkor kerültem kapcsolatba egy budapesti modellügynökséggel is – folytatta. – Miután az ikrek, Hédi és Kristóf is megszülettek, pár évre abbahagytam a fényképezést. Aztán, ahogy nagyobbacskák lettek, kivettem egy helyiséget és kialakítottam magamnak egy műtermet, ahol a magam ura lehetek. Igyekszem egyre jobban belemerülni a munkába, és folyamatosan fejleszteni a stúdiót is. Fotóimnál törekszem az egyszerűségre, szívesen játszom a fényekkel, a különböző hangulatok megteremtésével. A portrék, családi fotósorozatok mellett szeretek beauty- és divatfotókat, modell portfóliókat is készíteni. Régebben Berkes Orsolyával, most leginkább Fábián Fanni sminkessel dolgozom együtt, és nagyon élvezzük, ahogy a lányokból ki tudjuk hozni a különböző arcaikat.

Luca férje zenél, így készített már zenekari fotókat is. Azt mondja, a csoportkép –, bár nem tűnik nehéznek – nem könnyű műfaj.

Nemrég készített egy fotósorozatot fine art stílusban is a Lenck-villából kölcsönzött ruhák felhasználásával.

Rendszeresen fényképezi a Soproni Petőfi Színház előadásait is, kedvencei a balettelőadások.

A kezdetektől fotózott könnyűzenei koncerteken is, showműsorokon; a színpadok fényei, a koncertek hangulata magával ragadja. Tagja a Soproni Fotóklubnak, a következő közös, szabadtéri kiállításuk a fotográfia napja alkalmából lesz augusztus 26-tól 28-ig a Várkerületen, a Mária-szobornál.

– Az anyaság és a munka összeegyeztetése nem egyszerű – részletezte. – Szerencsés vagyok, hogy sok időt tölthetek a gyerekeimmel. Arra törekszem, hogy minél többet tapasztaljanak meg a világból, ez ugyanis olyan befektetés, ami később majd megtérül, az együtt töltött idő pedig pótolhatatlan. Ha egy nőnek családja van, néha bizony embert próbáló feladat megoldani, hogy mindenkire és mindenre tudjon időt szakítani, legyen az a gyerek, a párkapcsolat vagy éppen a háztartás. Én is folyamatosan lavírozom, így próbálom fenntartani az egyensúlyt a munka, a család és az egyéb tennivalók között.

Luca folyamatosan fejleszti magát. Régebben sok fotós könyvet olvasott, most inkább kedvenc fotósainak online kurzusait követi nyomon, és az új ismereteket be is építi saját munkájába.

Szerencsére felkérésekben nincs hiány, egyre nagyobb körben válnak ismertté, elismertté a munkái, emellett igyekszik saját ötleteinek megvalósítására is időt, energiát szánni.

A borítóképet Bóta Luca készítette.